Amikor a Messiás eljön…

Barry Rubin
1980. Szeptember 1


Gyakran amikor zsidók hitre jutnak Jézusban, a következőket hallják hitetlen családtagjaiktól:

„Ha csak többet tudnál a Judaizmusról, ha csak a saját zsidó vallásodat tanulmányoznád, soha nem fogadtad volna el Jézust.”

Az én szüleim soha nem mondták ezt nekem, mivel mielőtt befogadtam szivembe Jézust, egy Ortodox rabbihoz jártam, önszántamból.

Találkoztam néhány messiáshivő zsidóval, akik mutattak nekem több meggyőző érvet az Írásokból, amelyek Jézusra, mint Messiásra utalnak. Ennek ellenére féltem csak egyszerűen elfogadni ezt. „Hogyan lehetek ebben biztos?” – gondoltam.

Elhamarkodott természetem már többször bajba juttatott. Valamikor belekeveredtem az okkultizmusba. Máskor majdnem elvettem egy nem zsidó lányt feleségül akit tudtam hogy nem kellene elvennem. Az egyetlen helyes dolog amit tehetek, gondoltam, hogy elmegyek a rabbihoz és megkérdezem őt ezekről az Igékről. Ő biztosan tudja…

Rabbi Bogner és én megvitattuk a rengeteg igét, amelyeket a messiáshivő zsidók mutattak nekem. Ézsaiás 53. fejezetével kezdtük. A Zsidók Jézusért azt mondták, hogy ez a fejezet a Messiásról szól. A rabbi azonban azt mondta hogy Izraelről. Ezután a Jeremiás 31:31-34-et tanulmányoztuk, amely egy „új szövetséget” említ, amelyet Isten köt az Ő népével. A rabbi csak gúnyolódott ezen.

Végül felhivtam figyelmét a Dániel 9-re, amely a Zsidók Jézusért szerint a Messiás eljövetelének időpontjáról szól.
Erre Rabbi Bogner azt mondta nekem hogy a Talmudi Törvény szerint neki tilos ezt a fejezetet tanulnia. Amikor megkérdeztem hogy miért, azt mondta, „Átkozott legyen az az ember, aki kiszámolja a Messiás eljövetelét.” Ő tudta, hogy a Dániel 9-ben valóban benne van Isten üzenete a Messiás eljövetelének időpontjára vonatkozólag. De ő megmagyarázta nekem, hogy a Talmud azért tiltja meg ennek a tanulmányozását, mert valaki elvesztheti a hitét, hogyha helytelenül számol és csalódott lesz.

Ennek számomra nem volt semmi értelme. Miért adna nekünk Isten egy könyvet, amelynek egy részét nem olvashatjuk el? Nem hittem hogy Isten „kozmikus játékokat” játszik velünk.

A rabbival való tanulmányozás után kicsit összezavarodtam. És nagyobb bátorsággal, mint amennyit magamról feltételeztem, elkezdtem tanulmányozni a Dániel 9.-et. Tudtam, hogy nem vagyok a Biblia tudósa, de nem is vagyok buta! Egyetemi tanár lévén úgy éreztem, hogy meg tudok érteni különböző fogalmakat és követni tudok logikus érveléseket, a megfelelő következtetésre jutva. Mint képzett könyvelő, tudtam, hogy el tudom végezni a szükséges matematikai számitásokat.

Nos, Dániel 9 a „felkentről” szólt aki „kiirtatik” egy meghatározott számú hét után. A „felkent” szó héberül „mashiach”, görögül „christos”, azaz „Krisztus”. A Bibliában a „kiirtott” szó a halált jelenti. Már csak ki kellett számolnom a hetek számát Jeruzsálem újraépitésétől fogva, amint meg van írva az Igében: „Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felõl való szózat keletkezésétõl a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van, és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, még pedig viszontagságos idõkben.” (Dániel 9:25) Az egyetlen ilyen rendelet Artaxerxésztől származott Krisztus elött 444-ben. A Bibliai nyelvezetben egy hét hét évet jelent és egy jubileumi évet, körülbelül 360 napot. Számitásaim viszonylag egyszerűek voltak, de az eredményt nehéz volt elfogadni.

Ez a bizonyos felkent Krisztus után 32-ben kellett hogy meghaljon, abban az évben amikor Krisztus keresztre lett feszítve. Ezt nem tudtam véletlen egybeesésnek betudni. Ez olyan lenne, mintha azt mondanám: kettő meg kettő az öt.

Aztán Rabbi Bogner jutott az eszembe. Igazából segitett a vele való beszélgetés. Mivel a talmudi tiltás ellenére, miszerint annak a fejezetnek tanumányozása hitetlenséget eredményezhet, én hitre jutottam, hitre az Ábrahám, Izsák és Jákób Istenében.