„Válaszd tehát az életet!”

Avi Snyder
2013. január 11.

valaszdlogo1

Azzal a kérdéssel fogunk foglalkozni, hogy miért nem hallgatott népünk Mózesre, amikor ő az Örökkévaló hatalmas ígéreteit közvetítette.

2. Szólt Isten Mózeshez és mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló! 3. Megjelentem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak mint Isten, mindenható, de nevemet: Örökkévaló, nem ismertettem meg velük. 4. És meg is kötöttem szövetségemet velük, hogy nekik adom Kánaán országát, az ő tartózkodásuk országát, amelyben tartózkodtak. 5. És hallottam is Izrael fiai jajkiáltását, mivelhogy az egyiptomiak szolgálatra szorítják őket és megemlékeztem szövetségemről. 6. Azért mondd Izrael fiainak: Én vagyok az Örökkévaló, kivezetlek benneteket Egyiptom rabmunkái alól, megmentelek benneteket az ő szolgálatukból, megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy ítéletekkel. 7. És veszlek benneteket magamnak népemül, én pedig leszek nektek Istenetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezet benneteket Egyiptom rabmunkái alól. 8. És elviszlek benneteket az országba, melyre nézve felemeltem kezemet, hogy adom azt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, és nektek adom azt örökségül, én az Örökkévaló. 9. És szólt Mózes Izrael fiaihoz ekképpen, de ők nem hallgattak Mózesre kislelkűség és a kemény munka miatt.

Smot (2Mózes) 6:2-9

A történet előzménye népünk rabszolgasorba süllyedése. Ebben a sanyarú állapotunkban kiáltottunk, sőt kiáltoztunk az Örökkévalóhoz.

23. És történt abban a hosszú időben, meghalt Egyiptom királya és feljajdultak Izrael fiai a munkától és kiáltottak, és felszállt kiáltásuk Istenhez a munkától. 24. És meghallotta Isten az ő jajkiáltásukat és megemlékezett Isten az ő szövetségéről Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal. 25. Isten látta Izrael fiait és megismerte Isten.

2Mózes (Smot) 2:23-25

Az Örökkévaló látta a népünket, és megemlékezett az ősatyákkal kötött szövetségről, arról az ígéretéről tudniillik, hogy:

  1. Ábrahám utódainak fogja adni Kánaán földjét (1Mózes [Börésit] 12:7)
  2. Megszaporítja utódait, nagy néppé teszi (1Mózes 12:2, 17:6)
  3. Aki őt áldja áldott lesz, és aki átkozza, átkozott lesz (1Mózes 12:3)
  4. Az ő utódja által nyer áldást a föld minden népe (1Mózes 22:18)

Ezt a szövetséget úgy kötötte meg az Örökkévaló Ávrámmal (Ábrámmal), hogy Ő vállalt garanciát mindkét fél részéről a szövetség megtartására. Ávrám nem ment végig a kettévágott állati részek között, csak az Örökkévaló (1Mózes 15:17). Tehát, a szövetség érvényben volt, amikor a nép kiáltott az Örökkévalóhoz. És Ő nem pusztán meghallotta a sóhajunkat, nem pusztán megemlékezett a szövetségről, hanem válaszolt is. Elküldte Mózest a népünkhöz 7 erőteljes ígérettel:

  1. kivezetlek/kihozlak benneteket Egyiptom rabmunkái alól, – többé nem kell végeznünk a kényszermunkát
  2. megmentelek/megszabadítalak benneteket az ő szolgálatukból, – többé nem leszünk alávetve rabtartóinknak
  3. megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy ítéletekkel. – jogilag is szabadok leszünk, mert kifizeti értünk a váltságdíjat
  4. És veszlek benneteket magamnak népemül én pedig leszek nektek Istenetek, – innentől kezdve új királyunk lesz: maga Isten
  5. hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezet benneteket Egyiptom rabmunkái alól. – a megmentésünket arra fogja használni, hogy megismerjük Őt, és dicsőíthessük Őt azért, amit értünk tett
  6. És elviszlek benneteket az országba, – beteljesíti az őseinknek a földről tett ígéretét
  7. nektek adom azt örökségül, – segítségével birtokba is fogjuk tudni venni

Hét csodálatos ígéret a Mindenhatótól, ami az Ő hatalmát, szeretetét és hűségét bizonyítja. És mi mégsem hallgattunk rá. Miért? Az Ige szerint: kislelkűség és a kemény munka miatt.

Igen, sokszor annyira beletemetkezünk a nehézségeinkbe, annyira elborítanak az élet gondjai, hogy amikor elérkezik hozzánk a szabadítás csodálatos ígérete, már nincs fülünk a meghallására. Inkább maradunk a teher alatt, a keserűség mocsarába süppedve, mint hogy elhiggyük: Ennek vége, elérkezett a szabadulás ideje. Gyakran a rabszolgasorsot választjuk, pusztán mert azt már ismerjük, és félünk az előttünk álló bizonytalan jövőtől, még ha az a szabadsággal is kecsegtet.

Jesua, a Messiás egy ilyen történelmi pillanatban érkezett meg a népünkhöz. A római elnyomás igájában nyögtünk, és kiáltottunk Istenhez Szabadítóért. Isten meghallotta a sóhajunkat, megemlékezett a velünk kötött szövetségéről, és válaszolt: elküldte a Szabadítót. Jesua, szolgálatának kezdetén, amikor a názáreti zsinagógában a bimához hívták, hogy felolvassa a haftara szakaszt, ami az Ézsaiás (Jesájá) próféta könyvéből volt, megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva:

18 „… Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” 20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta fügött; 21 ő pedig szólni kezdett hozzájuk: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.”

Lukács 4:18-21

Természetesen, örök emberi vágyunk, hogy a fizikai elnyomásból nyerjünk szabadulást. Ne legyünk idegen elnyomók szolgaságában, ne kelljen rabszolgaként gürcölnünk egész életünkben, ne uralkodjanak mások az életünk fölött. Hajlamosak vagyunk azonban elfelejteni, hogy – a külső körülményeinktől függetlenül – mindannyian a bűn és a halál fogságában, rabságában vagyunk. Végső soron ez a rabság okozza, hogy másokat mi rabszolgaságba taszítunk, vagy mások akarnak rajtunk uralkodni. És hogy mennyire a bűn rabszolgái vagyunk, akkor döbbenünk rá igazán, amikor megpróbálunk nemet mondani a bűnnek. És hogy mennyire a halál foglyai vagyunk, akkor ébredünk rá, amikor valamilyen személyes veszteség révén szembesülünk azzal, hogy egyikünk sem kerülheti el a sírt. Jesua radikális kijelentése azt hirdette akkor és most is, hogy Ő azért küldetett, hogy a mi bűnünkért fizetett váltságdíj által (és ez az ő élete volt), kiváltson bennünket, feltámadásával pedig megszabadítson bennünket a bűn és a halál rabságából. Mindenki, aki hittel elfogadja Jesua váltsághalálát, aki elfordul a bűn nevű rabszolgatartótól, és átadja életét a Messiás Királynak, megtapasztalhatja a bűntől való szabadságot, és Jesua visszajövetelekor a halál ereje feletti győzelmet is.

A börtön ajtaja közel 2000 éve nyitva van. Vajon hallgatunk-e a szabadság csodálatos ígéretére, és hittel megragadjuk azt, vagy a kislelkűség és a kemény munka miatt mi is úgy teszünk, mint annak idején az egyiptomi szolgaságban nyögő héber népünk?

… Válaszd tehát az életet …

5Mózes (Dvárim) 30:19