Egy második esély pünkösdkor

Avi Snyder

punkusdcopy

A fiatal Messiás-hívő zsidó fiatalember nem akarta elmondani nekem, milyen bűnt követett el. Összetörten ült ott, abban a hitben, hogy a vétkének súlya miatt nincs semmi remény arra, hogy Isten valaha is megbocsásson neki, vagy újra használja őt.

„Gondolod, hogy a te bűnöd rosszabb, mint Péteré? – kérdeztem – Ő háromszor tagadta meg az Urat.” A fiatalember mély hallgatásba burkolódzott. Pillanatnyilag semmi olyat nem tudtam mondani, ami felvidította volna a szívét, és megcsillantotta volna benne a reményt. Eltökélten tagadta, hogy Isten képes és készséges lenne megbocsátani neki, és helyreállítani őt. Ennek a fiatalembernek lett volna mit tanulnia a pünkösdi történetből. Hadd magyarázzam el.

A legtöbb hívő, amikor pünkösdre gondol, az jut eszébe, ahogy a Szent Szellem kiáradt az apostolokra és a tanítványokra, világra hozva ezzel a Gyülekezetet, és az, hogy 3000 zsidó és prozelita (júdaizmusba betért nem-zsidó) adta át bűnbánó szívét és összetört lelkét az Úrnak. Mi, zsidók Savuotként ismerjük ezt az ünnepet (3Móz. 23:15-21). Pészach után 50 nappal ünnepeljük, és az aratási időszak kezdetét jelzi. Nem véletlen, hogy Isten ekkor hozta létre a Gyülekezetet azzal a küldetéssel, hogy munkálkodjanak az emberi életek aratásában.

A Jesua feltámadása utáni első Savuotkor Isten elindított egy lélekmentő aratást, amely közel 2000 éve folyik!

Azonban, van egy másik kulcsfontosságú üzenet, amelyet a pünkösdi történet közvetít: azt az igazságot, hogy a mi Istenünk a megszámlálhatatlan „második esélyek” Istene. Ez vakító élességgel rajzolódik ki előttünk, amikor belegondolunk, kik voltak jelen, és mit tettek nem sokkal korábban. Csak néhány hét telt el az óta, hogy Péter félelmében háromszor is szégyenletesen megtagadta az Urat. A feltámadás után, viszont, Jesua beszélt vele a tóparton. Három alkalommal kérdezte meg az apostolt, aki kudarcot vallott: „Szeretsz engem?” Péter mindhárom alkalommal kitartott az igenlő válasz mellett. Jesua mindhárom alkalommal megerősítette, hogy a múltbeli bűnére bocsánatot nyert, és hogy visszaküldi őt eredeti feladatához.

A pünkösdi történet az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv 2. fejezetében található, ahol a bátorságot nyert és hatalommal felruházott apostol olyan beszédet mond, amely a hallgatóság közül sokakat a szívén talál. És kikből áll ez a tömeg? Köztük vannak azok, akik 50 nappal azelőtt ott álltak Pilátus udvarán, és követelték Jesua kivégzését. Köztük vannak azok, akik ezeket a rémisztő szavakat mondták ki: „A vére rajtunk és a gyermekeinken van.” (Máté 27:25). Most pedig a bűnük teljes súllyal nehezedik a szívükre. Szent félelmükben így fordulnak az apostolokhoz: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” (Apcs. 2:37)

Ezután azt a csodálatos ígéretet kapják, hogy ha megtérnek, akkor bocsánatot nyernek. Péter így folytatja: „Ez az ígéret a tiétek és a gyermekeiteké.” (ApCsel 2:37-39).

Véletlen egybeesés-e az, hogy a Péter által kimondott ígéret szava pontosan annak az átoknak a tükörképe, amelyet a tömeg Pészachkor saját magára mondott ki? Megtérésük által a fejükön lévő, ítéletért kiáltó vér megtisztulást hozott, és betakarta mind az ő fejüket, mind az ő gyermekeikét is. Sőt, mi több, joggal feltételezhetjük, hogy ezek közül kerülnek ki azok a hívők is, akik István mártírhalálát követve később elhagyták Jeruzsálemet. Ezek a zarándokok visszamentek a szülőföldjükre, és először zsidó honfitársaiknak, majd a pogányoknak is hirdették az örömhírt (ApCsel 11:19-20).

A történet tanulsága egyértelmű: Ha Isten meg tud bocsátani a Jézust megtagadó Péternek, és vissza tudja állítani az eredeti elhívásába, bizonyos, hogy mindannyiunknak meg tud bocsátani és helyre tud bennünket állítani. Ha Jesua az Ő Királyságát olyan emberek szolgálatán keresztül is ki tudja terjeszteni, akik az Ő halálát követelték, Isten bizonyosan tud használni minket is az Ő neve dicsőségére.

Ismerek egy zsidó fiatalembert, akit Marknak hívnak. Néhány éve egy nagyon kemény börtönbüntetés elé nézett, miután „nolo contendere” – nem tagadta és nem is ismerte be – álláspontra helyezkedett azt a vádat illetően, hogy eladási szándékból nagy mennyiségű illegális kábítószert birtokolt.

Mark az ítélethez vezető procedúra közepette találkozott Jesuával, és átadta Neki az életét. Akkor, a tárgyalás napján. Akkor, a két és fél éves bebörtönzése idején.

Minden képzeletet felülmúl az, hogy mennyire nem volt könnyű az az idő, amit a börtönben töltött. Megpróbáltatásai között volt testi bántalmazás, nemi erőszakra tett kísérlet és egy olyan börtönlázadás, amelybe az egyik elítélt belehalt. Viszont Jézus Markot mindvégig megtartotta. Néhány hónap múlva szabadul.

Senki nem fogja várni, csak néhány keresztyén barát és az Úr. Mark nagyon izgatottan várja, milyen jó dolgokat tervezett Jézus az életére.

A Biblia egész története arról szól, hogy Isten rendbe hozza azt, amit mi helyrehozhatatlanul elrontottunk. Az evangélium egész üzenete arról szól, hogy Isten visszaadja azt, amit mi végérvényesen elvesztettünk. A pünkösd ünnepe arra emlékeztet, hogy Isten a megszámolhatatlan „második esélyek” Istene.