Erre beszélgetni kezdtünk olyan zsidókról és nem zsidókról, akik hisznek Jézusban. A beszélgetésünk végén sóhajtott egyet és azt mondta:
– Tudod, megnehezíted a dolgomat. Így nagyon nehéz téged gyűlölni.

Hazafelé tartva imádkoztam, hogy Franz nyitott legyen Isten Igéjére, a Bibliára (és hogy ne gyűlölje a zsidókat). Ima közben azt gondoltam magamban, hogy milyen jó lenne újból találkozni vele. Aztán a nap hátralevő részében más elfoglaltságaim lettek, így el is feledkeztem Franzról.

Két nappal később a Zsidók Jézusért zenei csapata az arizonai egyetemvárosban lépett fel. Miközben a szórólapokat osztogattam, na, ki megy el mellettem? Hát nem Franz?!
– Kit látnak szemeim! Csak nem az én zsidó barátomat?!
– Nicsak, ez pedig itt az én arab testvérem! – vigyorogtam rá, és megkérdeztem: – Még mindig utálod a zsidókat?
Széles mosolyomat viszonozva Franz azt mondta:
– Így fogalmaznék: téged nem gyűlöllek, és már elkezdtem olvasni a Bibliát.

Forrás: Jews for Jesus