Balogh Dániel

Balogh Dániel

Ateista családban nőttem fel. Izraelben egy kibucban nevelkedtem és ott a materialista és szocialista szellem uralkodott. Az érték a pénz és a munka volt. Arabokkal nem nagyon kerültem kapcsolatba. Néha-néha jöttek dolgozni a kibucba, néha ettünk az éttermükben, de sokat nem tudtam róluk. 16 éves voltam, amikor Magyarországra költöztem. Egy evangélikus templomban hallottam először Jézus kegyelméről, és ez megfogott engem. Nekem azt tanitották, hogy Ő valami varázsló és tévtanító volt, de a követői szerint mindenkinél irgalmasabb ember volt. Ahogy tovább ismerkedtem a tanitásaival, egyre inkább rabul ejtett a személyisége. Nem tudom ezt megmagyarázni, hogy miért gondoltam igy, de úgy éreztem, hogy Ő a helyes utat mutatja. Elhatároztam, hogy elolvasom az Újszövetséget, és megnézem, hogy Ő maga miket tanított, és mit mondott.

Nekifogtam az első evangéliumnak, és mire befejeztem, hittem, hogy minden igaz, ami ott le van írva. Ezután az ószövetségi próféciákat vizsgáltam meg, és rádöbbentem arra, hogy Ő a prófétáink által megígért Messiásunk. Eleinte azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen zsidó, aki erre rájött. Úgy gondoltam, hogy egy nagy titkot fedeztem fel. Aztán láttam, hogy több zsidó is gondolkozik hozzám hasonlóan.

Bár tudtam, hogy igaz a Biblia – attól még nem értettem meg teljesen az örömüzenet lényegét. Az üdvösség nem az ember jó cselekedeteinek jutalma, hanem az Isten kegyelmi ajándéka. Isten nem azért fogadott el minket, mert jó és helyes dolgokat tettünk, hanem azért, mert Jézus kifizette a bűneink árát. De én mindezt nem értettem, próbáltam megnyerni saját erőfeszítéseim által az üdvösségemet, és mivel mindig kudarcot vallottam, rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok képes Istennek megfelelő életet élni. Akkor értettem meg azt, hogy Jézus élte ezt a megfelelő életet én helyettem. Elfogadtam Jézust nemcsak mint az igazi Messiást, hanem mint a saját személyes megváltómat.
A megtérésem előtt sok ember iránt éreztem gyűlöletet. Az arabok iránt táplált ellenérzésem nem volt túl erős, amíg Izrael földjén éltem. Amikor Magyarországra költöztem, akkor szembesültem először a modern antiszemitizmussal: nem azért gyűlöltek, mert zsidó vagyok, hanem azért, mert cionista, és mert embertelen dolgokat teszek az arab néppel. Az emberek személyesen engem vádoltak azért, ami Izraelben folyik. Ezt magamra vettem, és elkezdtem megvédeni a hazámat. A politika olyan, mint a méreg. Ahogy egyre többet tanulmányoztam az arab-izraeli konfliktust, egyre többet szívtam magamba ebből a méregből. És lassanként már annak láttam az arabokat, aminek mások mondták őket: az ellenségeimnek.

Ugyanebben az időszakban zajlott bennem az a folyamat, amiről korábban írtam: megismertem Jézus lenyűgöző személyét. Az Ő igazságának a fényében megláttam, hogy a szent Isten előtt egyenlőek vagyunk: a jó és a rossz, a politikailag korrekt és a nem korrekt: mi mindannyian bűnösök vagyunk. Mindannyian rászorulunk Jézus megváltására és bocsánatára.

Miután megtértem, sokminden megváltozott bennem. Azt, hogy Jézus kivette a szívemből a gyűlölet mérgét, akkor ismertem fel, amikor Berlinben rámtámadt egy muszlim nő, és dühösen vádolt engem az ő népe szenvedéséért. Meglepődve hallottam magam, ahogy ezt mondom neki kedvesen: „De hiszen én imádkozom a népedért, és azért, hogy béke legyen a zsidók és az arabok között.” Akkor tudtam meg, hogy Jesua új szívet adott nekem, amiben már nyoma sem volt a gyűlöletnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.