Kérdések

Zsidó származású volt-e Jézus?

A fenti kérdés megválaszolásához mindössze egy hiteles forrásra, a tények számbavételére és őszinteségre lesz szükségünk. Jézus életének legrészletesebb, legmegbízhatóbb forrása az Újszövetség, amely eddig az ókor egyik legmegbízhatóbb tudósításnak minősül. Nézzük a tényeket:

  1. Jézust a családfájában Ábrahám és Dávid király leszármazottjának tüntetik fel. (Máté 1:1-17)
  2. Jézus édesanyja, Mária rokonságban állt Keresztelő (Bemerítő) János édesanyjával, Erzsébettel (Lukács 1:36). Erzsébet zsidó asszony volt, Júdában lakott és egy Zakariás nevű pap felesége volt.
  3. Mária betartotta a zsidó szokásokat (Lukács 2:21-23).
    • Mária áldozatot mutatott be Jézusért, aki az ő elsőszülöttje volt
    • Jézus 8 napos korában körül lett metélve
    • Nevének jelentése: Az Örökkévaló megszabadít
  4. Jézus családja rendszeresen, évenként megtartotta az Örökkévaló Mózes által elrendelt ünnepeit (Lukács 2:41).
  5. Jézus bejáratos volt Jeruzsálemben a Templomba. (Lukács 2:46) Ha nem lett volna zsidó, akkor nem mehetett volna be, legfeljebb a pogányoknak fenntartott udvarig jutott volna.
  6. Jézus a Templomban felolvasott az Ószövetségből, Ésaiás próféta könyvéből (Lukács 4:17-18). Kizárólag zsidó ember vehette a kezébe az írásokat és olvashatott fel belőlük.
  7. Jézus rendszeresen járt zsinagógába (Lukács 4:16).
  8. Kiválóan ismerte az ószövetségi iratokat, hivatkozott rájuk, idézett és tanított belőlük (Lukács 4:15; 25-27; 6:3-4; stb…).
  9. Követői Rabbinak is hívták (János 1:39, 50).
  10. A zsidó törvénytanítók mesternek hívták (Lukács 11:45).
  11. Sem ellenségei, sem barátai, sem senki más soha nem vonta kétségbe zsidó származását (János 4:9; 18:35).
  12. Zsidó szokás szerint temették el (János 19:40).

A Krisztus név messiást jelent. Az Ószövetségben, a zsidók szent iratában több, mint 300 prófécia utal az eljövendő Messiásra, aki Dávid utódjaként zsidó nemzetiségűként születik meg. Ezeknek a próféciáknak mindegyike ráillik arra a Jézusra, aki önmagát az ószövetségi Messiásnak mondta…

Igazságos-e az az Isten, aki mindenkit kárhozatba küld, aki nem hisz Jézusban?

Amikor az igazság fogalmán gondolkodunk, akkor nem kerülhetjük meg az ítélet kérdését. Ha egy bíróság igazságos, akkor egy adott ügyben ítéletet kell hoznia valaki javára, illetve valaki ellen.

Ha Isten igazságos akar maradni, akkor a bűnöst el kell ítélnie, hiszen ha ezt nem tenné, akkor nem tudna megfelelni a saját maga felállította igazságnak.

De ha egy kicsit tovább gondolkodunk, akkor fel kell ismernünk, hogy a szeretet nem létezhet igazságosság nélkül. Az igazságosság pedig csonka lenne ítélet nélkül. Isten viszont nem csak abban mutatta ki a szeretetét, hogy Ő igazságos, hanem abban is, hogy a saját Fiát, Jézus Krisztust ítélte el.

A perben Jézus helyettesített minket a vádlottak padján! Isten Őt mint a Szentháromság második Személyét ítélte el az emberiség összes bűnéért, így az igazságosság ki lett elégítve, hiszen a bűn nem maradt büntetés nélkül. A Biblia ezt nevezi kegyelemnek! A kegyelem viszont csak azokat illeti, akik igénylik azt.

Ha egészen őszinték akarunk lenni, akkor látjuk, hogy Isten nemcsak igazságos, hanem szerető is.

Hogyan lehetséges, hogy ennek ellenére mi emberek sokszor mégis megkérdőjelezzük ezt? Az ember igazságérzete a bűn miatt eltorzult. Nem vagyunk képesek felismerni Isten igazságát, ezért számunkra nem marad más, mint az önigazságunk, amely természetesen nem abszolút. A Biblia ezt mondja az ember igazságérzetéréről:

Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. ♦ Van olyan út, amely igaznak tűnik az ember szemében, de végül a halálba visz.

Ésaiás 64:5; Példabeszéd 16:25

Ha nem önmagunkra nézve szeretnénk eldönteni, mi az igazság, akkor el tudjuk fogadni azt, hogy esetleg mi tévedünk. Ezt a Biblia alázatnak hívja. Az alázat egyik jelentése: egyetérteni az igazsággal…

Én a reinkarnációban és a karmában hiszek. Miért lenne ez gond?

Ez a bejegyzés nem azok ellen irányul, akik hisznek ebben, hanem éppen az ő érdekükben készült. A keleti vallásokat és filozófiákat túlnyomó többségben a XIX. században kezdték behozni Európába egy felpuhított, a nyugati ember számára is fogyasztható, elfogadható köntösbe öltöztetve.

Ez egy komoly veszélyforrás, hiszen az eredeti tanítás köszönő viszonyban sincs azzal, amit mi gondolunk róla! Nézzük meg közelebbről!

A karma azt jelenti: tett. Az eredeti tanítás ezzel kapcsolatban, hogy a jelenlegi állapot (az életedben) az előző életek morális következménye. Persze jó kérdés: ki ez a bíró, mi alapján döntjük el mi hamis és mi helyes? A karma az ember tetteit megjutalmazza vagy megtorolja, és újra meg újra testi létbe kényszeríti (reinkarnáció). A karmát egy indiai ember megtorlásnak tekinti.

A karma tehát eredetileg egy átok, az európai ember pedig azt gondolja, hogy egy újabb lehetőség! Már nem is a karma a lényeg, hanem, hogy megvalósítsuk önmagunkat. Ez éppen az ellentéte annak, amit a hinduizmus el akart érni, mert az megszűnni akart. Az eredeti cél a megszűnés volt! Tehát itt a hatalmas ellentmondás az eredeti tanítás és az európai változat között.

Tehát eredeti jelentésében tényleg egy megtorló erő. De ezt az oldalát nem hangsúlyozzák az európai tanításban, azaz itt senki nem él következetesen ennek megfelelően. Indiában próbálják következetesen élni, de egy élhetetlen, gonosz társadalmat eredményez. A kasztrendszer is ennek az eredménye, amely a mai napig uralja Indiát és nyomorítja meg emberek tömegeinek az életét.

Csak egy közbevetett gondolat: India rendelkezik a világ legnagyobb szarvasmarha állományával, mégis sok millióan éheznek. A reinkarnációba vetett hit miatt tilos levágni és megenni az állatokat, nehogy ezzel elpusztítsanak egy embert, aki az adott állatban él tovább. Ugyanezen okból a kártevőket sem irtják. A patkányok betegségeket terjesztenek, beleharapnak éjjel az alvó emberekbe, de a vallásuk tiltja, hogy megfelelően védekezzenek ellenük!

Egy érdekes kérdés merül fel a karmával kapcsolatban: A karma mint rendszer egy személytelen, mechanikus vastörvény, amely nem ismer kivételt, sem irgalmat. De van-e benne a helye a megbocsátásnak? Mert ha nincs, de valaki mégis megbocsát a másiknak, vajon nem magasabb rendű-e az erkölcsisége, mint a karma?

Mondjuk ki: a karma rendszerében nincs helye a szeretetnek, a megbocsátásnak!

Végül talán a legsúlyosabb következmény: Az újabb és újabb megszületések azt a célt szolgálják, hogy az egyén morálisan fejlődve kiérdemelje a reinkarnáció körforgásából való kiszakadást és feloldódjon a személytelenségben, azaz megszűnjön egyénként létezni.

A probléma ott van, hogy senki nem képes hibátlan, bűntelen életet élni!
Ebből az következik, hogy minden egyes újabb életével egyre több és több bűnt, tökéletlenséget halmoz fel, így végső soron nincs reménye a befejezésre, sőt egyre nyomorúságosabb életek várnak rá.

Fel kell tennünk a kérdéseket:

  • Mi, vagy ki a karma?
  • Hogyan működik, mik a pontos szabályok, mércék?
  • Honnan tudhatod, hogy ez igaz?
  • Mit mondanak erről az eredeti tanok?
  • Állatként, vagy növényként is megszülethetsz újra? (mert az eredeti vallásban igen)
  • Stb…

Ha ezekre a kérdésekre nincs megnyugtató válaszod, akkor az nagyon nagy probléma. Mert ha ez az egész nem igaz, nagy bajba kerülhetsz. Mi nem hiszünk a reinkarnációban és a karmában.

A Biblia azt mondja, hogy mindössze egy lehetőségünk van, habár sokan gondolják úgy, hogy csak ki lett véve belőle a reinkarnáció tana. Ehhez tudni kell, hogy a zsidó kultúrában soha nem volt jelen a többszöri megszületés, vagy a karma gondolata. Mind az Ó, mind az Újszövetség egésze arról beszél, hogy egyetlen életünk van itt a Földön. Egyetlen élet, egyetlen esély, hogy ezzel eldöntsük az örökkévaló sorsunkat.

És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.

Dániel 12:2

Te pedig menj el a vég felé és majd nyugszol és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.

Dániel 12:13

… elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet.

Zsidókhoz írt levél 9:27

Végezetül nézzük, mit mond Jézus a halál utáni történésekről:

Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életre.

János evangéliuma 5:24

Aki hisz a Fiúban (Jézusban) örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

János 3:36

Ha Jézus az, akinek Ő mondta magát, akkor a szavait nem vehetjük félvállról, nem intézhetjük el egy vállrándítással, hogy majd úgyis kiderül, mi az igazság. Mert a Biblia szerint a halál beállta után már késő lesz dönteni…

Jézus, Krisna, Buddha, Mohamed – Melyiket válasszam? Hogyan dönthetem el?

Az emberek hosszú évszázadok óta keresik a választ a fenti kérdésekre. Mielőtt döntést hoznánk, érdemes alaposan megvizsgálni, melyikük mit mondott, illetve tett életében.

Nézzük meg nagyon röviden!

  • Krisna kitalált személy, soha semmilyen formában nem nyert bizonyítást, hogy valóban létezett volna, így vele érdemben nem szükséges foglalkoznunk a továbbiakban.
  • Buddha ezt mondta: „Keresem az igazságot!
  • Mohamed így vélekedett: „Nincs reményem, csak ha Allah rám teríti kegyelme köntösét!
  • Jézus viszont valami egészen mást mondott! „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” – János 14:6

Jézus egyedüliként azt állította magáról, hogy Ő a testben megjelent Isten, akiről az Ószövetségi próféciák szólnak. Ő nem kereső ember volt, hanem Ő a válaszok embere volt!

Egy vallásalapító sem merte önmagát egyenlővé tenni Istennel, de Jézus ezt megtette. Kilenc egymástól független ókori forrás tanúskodik arról, hogy Ő létezett! Az egész modern világ időszámítása az Ő születéséhez igazodik!

Van még valami, ami egyedülállóvá teszi Jézus Krisztust:

  • Mohamed sírja Medinában van, ahol a zarándokok tiszteleghetnek földi maradványai előtt.
  • Buddha is a földben porlad.
  • De ha meglátogatjuk Jézus sírját Jeruzsálemben, akkor csak egy üres sírt találunk. A test nincs meg.

Jézus előre elmondta tanítványainak, hogy megölik, de harmad napra föltámad! (Lukács 9:22) A benne hívők milliói tanúsították a történelem folyamán és tanúsítják ma is, hogy Ő valóban él!

Döntsünk akárhogyan Jézus Krisztussal kapcsolatban, egy dolog egészen biztos: Az Ő élete senki máséhoz nem hasonlítható.

Én ismerem az embereket, de Jézus Krisztus nem pusztán ember volt!

Bonaparte Napoleon

Tanítja-e a Tanakh a Messiás isteni voltát?

Amennyiben létezik tekintély, amely előtt meg kell hajolnia az egyéni vagy közösségi előfeltevéseknek, az a Tanakh Mindenhatótól eredő tekintélye. A megtérés a gondolatoknak és életvitelnek Isten gondolataihoz való odahajlását, odaigazítását is jelenti.

Sajnos nem példa nélkül való Izrael történetében, hogy a saját feje, vélekedése után ment. A kérdés minden generáció és minden személy számára az: elhagyom-e a saját fejem szerinti utat, és odahajtom-e magam Isten gondolataihoz.

Az alábbi idézeteket olvasva döntsd el magad: vajon a Messiás pusztán emberi személy-e, vagy lényegesen több annál?

Dávid írja: „Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsoltárok 110:1). Dávid ebben a zsoltárban, urának mondja a Messiást, aki test szerint a fia. Ezt nem mondaná, ha – mint próféta – nem látná a kinyilatkoztatásban többnek, mint utódát Izrael királyi székiben.

Ézsaiás így prófétál: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának,békesség fejedelmének!” (Ézsaiás 9:6). Isteni attribútumokat, megkülönböztető jegyeket sorol fel a Messiásról írva.

Majd így folytatja: „Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme műveli ezt!” (Ézsaiás 9:7).

Zakariás könyvében ezt olvassuk: „Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet” (Zakariás 13,7).

Dániel így ír: „Láttam éjszakai látásokban, és íme az égnek felhőiben mint valami emberfia jött; és ment az öreg korúhoz, és elébe vitték őt. És adott neki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgált; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik” (Dániel 7:13-14).