A keresztények nem három Istenben hisznek?

Nem! Ez egy nagyon elterjedt hamis beállítás, hogy míg a zsidók egy Istenben hisznek, a keresztények háromban. A tény az, hogy a kereszténység annyira szilárdan monoteista mint a judaizmus.

Amit a keresztények hisznek, az az, hogy ez az egy Isten – amit a véges ember sosem fog teljesen megérteni – három személyben vagy személyiségben létezik. Ez a hit nem valamiféle filozófiai érvelésen alapszik, hanem az Írásokon – az Ó- és Újszövetségen egyaránt. Állítjuk, hogy a héber Biblia Isten egységéről tanít. A zsidó nép alapvető hitvallása mindig is a S’ma volt: „Halld, Izrael, az Úr a mi Istenünk, egy Úr!” De az Isten egységét hangsúlyozó vonatkozások mellett megtalálható számos célzás, melyből az derül ki, hogy ugyanakkor Ő mégis több, mint egy. Ilyen utalás például az, hogy az Istenre vonatkozó nevek és szavak sokszor többes számban találhatóak. 

Az általános héber Isten-név, az ‘Elohim’ már önmagában többesszámú. Elohimnak az egyesszáma Eloah, tízszer olyan ritkán található meg ilyen alakban mint többeszámban.

Többesszámú igéket használnak az Elohim név mellett, mint például az I.Mózes (Börésit) 20:13-ban. 1

Isten többesszámú névmásokkal utal önmagára az I.Mózes (Börésit) 1:26-ban. 

Isten más leírásai is előfordulnak többesszámban, ami nem mindig derül ki a fordításokból (például a Prédikátor 12:1, Ézsaiás 54:5). 3

A S’ma-ban található szó, az echad még inkább kifejezi az Isten egységét. 
Ez a szó megengedi a következő értelmezést: az egységen belüli többséget, sokszínűséget. 
Ez egyértelműen látszik pár igerészből. 

Az I.Mózes (Börésit) 1:5-ben, 2:24-ben, az Ezsdrás 2:64-ben, az Ezékiel 37:16-17-ben az egység a következőképpen fejeződik ki: 4 az este és reggel, a férj és feleség, a gyülekezeti tagok és a két vessző egyesülése. 

Van egy másik szó héberül, a yachid, amely oszthatatlanságot fejez ki. 

A tudós Maimonidész a híres művében, A hit tizenhárom hitelvében az ‘echad’-ot a ‘yachid’-dal helyettesíti, amikor Isten természetéről beszél. 5 Azóta Isten megoszthatatlan egységének gondolata széleskörűvé vált a judaizmusban, azonban a Biblia bőségeses példát mutat arra, hogy Isten egysége diverzitást rejt magában.

A Zohár – amely a zsidó miszticizmus alapműve – elismeri, hogy az egységen-belüli-többség nem idegen fogalom a zsidó gondolkodásban. Habár a középkori misztikus ötlet nem ugyanaz, mint a kereszténység háromságtana, az Istenen belüli pluralitás alapötlete megállja a helyét. A Zohárban olvashatjuk a következőt a S’mával kapcsolatban:

Halld Izrael, a JHVH Elohenu, a JHVH egy. Ez a három egy. Hogyan lehet három név egy? Csakis a hiten keresztül, a Szentlélek látásmódján át, a rejtett szemek megnyilvánulása által. A hallható hang misztériuma ehhez hasonló, habár egy, mégis három különböző elemet tartalmaz – tűz, víz és levegő, melyek eggyé váltak a hang misztériumán keresztül. Így van ez a háromszoros isteni megnyilvánulással is, melyet a JHVH Elohenu JHVH-ból láthatunk – három különböző mód, mely mégis egy egységet hoz létre.

Valójában, magán Istenen kívül, a héber Írásokban megtalálható még két személyiség, akik eltérő formában vannak ábrázolva, mégis, az Istennel azonosként. Az egyik az Úr angyala, a másik pedig Isten Lelke, vagy a Szentlélek.

Az Úr angyaláról többször is szó esik, de Istennel is lehet azonosítani. Például, azI.Mózes (Börésit)16:7-ben és a 16:13-ban, először az Úr angyala megnevezést látjuk, majd az Ur-at. 
Egy másik példa az I.Mózes .(Börésit)22:11-12. 

Ez a személy itt Istentől megkülönböztetve, ugyanakkor vele azonosítva jelenik meg.
Aztán ott van Isten Lelke. Isten Lelkéről úgy beszél az Írás, mint akinek külön személyisége van, mégis azonosítja Istennel. Ilyen részek a következő helyeken vannak: 1.Mózes (Börésit) 1:2, Zsoltárok 51:11. és Ézsaiás 11:2. 6

Mivel Izrael körbe volt véve többistenhívőkkel és hajlamos volt átvenni ezeknek a népeknek a bálványimádatát, a héber Írások jobban hangsúlyozzák Isten egységét, mint a hármasságát. De az Új Testamentum idejére, amikorra a bálványimádás már nem volt probléma (Izraelben), a Teremtő hármasságát jobban kiemelték az Írások. 

A három fentebb említett személyiséget az Új Testamentum mint Atya Istent, Fiú Istent (a Messiás Jézust) és Szentlélek Istent ábrázolja – mégis úgy, hogy nem vonja kétségbe a S’ma alapvető állítását:„Halld Izrael, az Úr a mi Istenünk, az Úr egy”, melyről Jézus maga mondta, hogy a „a legfontosabb parancsolat”. 7

Lehetséges, hogy így tiltakozol: „A keresztények nem abban hisznek, hogy Jézus Isten fia? Azonban ha Jézus Isten, hogyan lehetne Isten fia? Egy embert teszel Istenné, és ráadásul Istennek nincs is fia.”

Nem igaz ismét! A II.Mózes (S’mot) 4:22-23. Izraelt Isten „fiának” hívja. 8 Izrael királyát az I.Krónika 17:13. 9 Isten „fiának” nevezi. Arról, hogy a Messiás Isten fia lesz, a Talmud is ír:

A rabbijaink tanították, hogy a Szent, legyen áldott, azt fogja mondani a Messiásnak, Dávid fiának (Bárcsak gyorsan felfedné magát a mi napjainkban!): „kérj tőlem akármit, és megadom neked”, ahogy írva van „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.” 10 (Zsoltárok 2:7-8.)

Az Írások nem arról beszélnek, hogy egy ember Istenné válik – Isten ments! – , hanem hogy a Messiás maga Isten lesz, aki emberként jön el. Az Ézsaiás 9:6. a következőképpen ábrázolja a Messiás eljövetelét: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” De ha Isten valóban „háromság”, akkor az is lehetséges, hogy a Messiás Isten és ugyanakkor úgy is jellemezhető legyen mint az „Isten fia”. Erre a következetésre jutunk el mi, Jézus-hívő zsidók, ahogy az Írásokat tanulmányozzuk. 
A zsidó kortársainkkal együtt valljuk, hogy „az Úr a mi Istenünk, az Úr egy” – egy egység, amely „hármassággal” írható le.


1 I.Mózes (Börésit) 20:13 „És lőn hogy amikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából…” Héberül a „kibujdostata” szó többesszámban van.

2 I.Mózes (Börésit) 1:26: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra…”

3 Prédikátor 12:1: „megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!”Héberben az Isten többesszámban van. 

Ézsaiás 54:5: „Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve…” Itt a Teremtő és a Férj többeszámú alakban van.

4 I.Mózes (Börésit) 1:5: „És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.”
I.Mózes (Börésit) 1:24: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.”

Ezsdrás 2:64: „Mind az egész gyülekezet együtt negyvenkétezerháromszázhatvan.”
Ezékiel 37:16-17: „…végy magadnak fát… …és végy egy másik fát… És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben.”

5 Maimonidész az egyik legnagyobb alak a zsidó történelemben. 1135-ben született Spanyolországban, rabbinikus tudósként, filozófusként, sőt orvosként is ismertté vált. Maimonidészt „Rambamként” is szokák hívni, a héber nevéből „Rabbi Moses ben Maimon”-ból képzett mozaikszó. A Hit 13 alapelvét a mai ortodox zsidók a hitük kötelező érvényű alappilléreként kezelik. Maimonidész 1204-ben halt meg.

6 I.Mózes (Börésit) 1:2:„A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.”

Zsoltárok 51:13: „Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.”
Ézsaiás 11:2: „Akin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.”

7 Márk 12:28-30: „Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.” Jézus az V.Mózes (D’varim) 6:4-5-ből idéz.

8 II.Mózes (S’mot) 4:22-23: „Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.”

9 I.Krónika 17:13: „Én leszek néki atyja, ő pedig fiam lészen, és az én irgalmasságomat ő tőle el nem veszem, mint ahogy a te előtted valótól elvettem.”

10 Sukkah 52a