Ha zsidó maradtál, továbbra is megtartod Mózes Törvényeit?

Nos, néhányan közülünk többet tartanak meg, mint mások, mivel némelyikünk hagyománytisztelőbb, mint a többiek – csakúgy, mint a zsidó közösség többi részében.

De azok közülünk, akik megtartják a Tóra törvényeit, úgy teszik, hogy tudják: a Mózes törvénye többé nem kötelező Izrael számára. Jeremiás próféta megprófétálta, hogy egyszer eljön az a nap amikor „… új szövetséget kötök [én, az ÚR] az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr.” (Jeremiás 31:31-32).

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a Mózes Törvénye nem egy változatlan kőszikla volt. Némely parancsolatot a Mózes harmadik könyvében például, amelyek pusztai vándorlásra vonatkoztak, megváltoztattak a Mózes ötödik könyvében, hogy alkalmazhatóak legyenek a kánaáni, letelepült életmódra.

Példa erre a III Mózes 17:3-7, melyben a leölt állatokat először a szent sátorba kellett vinni, hogy az izraeliták nehogy bálványoknak áldozzák az állatot. De az V Mózes 12:15 és 21-ben engedélyt kaptak, hogy otthon vágják le az állatokat, mert gyakran túl nagy volt a távolság a központi oltártól. Ez azt mutatja, hogy Isten elvárásai és parancsolatai megváltoztak Izrael aktuális körülményeitől függően.

Hasonlóan, a mai helyzet megint más, mint a régi Izraelben. A zsidó nép többé nem teokráciában él, nincs királyunk, Templomunk és papságunk. De a reform és konzervatív zsidósággal ellentétben, amely szintén a régi törvények módosításáról és a mostani időkhöz való hozzáigazításáról beszél, minden változtatásnak vagy módosításnak Istentől kell származnia, nem pedig a rabbik döntéseitől.

Egy ilyen változást jelzett előre Isten a fentebb idézett Jeremiás-részben. Az új szövetség tartalmát az Újszövetség könyve fejti ki. Ebben a könyvben, csakúgy, mint a próféták próféciáiban, megláthatjuk, hogyan gondoskodik Isten ebben az időszakban, amikor a Templom nincs többé, a papság nem létezik, és nincs rendelkezés bűnáldozatokról, mivel a Messiás maga jött el, hogy a bűneinkért feláldozza magát. Halálával érvénybe lépett az új szövetség.

A judaizmus – dacára a Jeremiás-idézetnek – kitartott a mellett a hit mellett, hogy a Tórának soha nem lesz vége. Azonban, az Enciklopédia Judaica ezt írja: „a Bibliában nincsen olyan szöveg, amely egyhangúlag megerősíti a Tóra örökkévalóságát vagy változhatatlanságát.”1

A Tóra örökkévalósága, avagy annak hiánya, egy folyamatosan zajló vita zsidó körökben a középkortól fogva. Maimonidész Tizenhárom Hittételében a Kilencedik Tétel hangsúlyozza a Tóra változatlanságát. Tehát Maimonidész és nem a Biblia alapozta meg a jelenlegi ortodox zsidó szemléletet ebben a témában.

Igen, néhányan közülünk betartják, például, a kóser szabályokat. De mi a helyzet a Törvény többi részeivel? A törvényeket, melyek a szent sátorra vagy a Templomra vonatkoznak, már nem lehet megtartani és kevesen gondolnak arra, hogy megkövezzenek valakit, aki nem tartotta meg a Szombatot. Pedig ez is a Törvény része. Azonban, a Tóra morális parancsolatai tükrözik Isten változatlan jellemét, és ily módon örökké érvényesek. Különösen azok az erkölcsi parancsolatok jelentenek nekünk problémát, amelyek a belső hozzáállásunkra vonatkoznak.

A probléma a következő: soha nem volt lehetséges, és most sem lehet megtartani a Törvényt hibátlanul és tökéletesen. Ezért rendelte el Isten az áldozati rendszert: hogy bűnbocsánatot nyerjünk, amikor áthágtuk a Törvény többi részét. A kérdés, amit minden zsidónak fel kell tennie: Képes vagyok-e maradéktalanul teljesíteni az Isten elvárásait? És ha nem, mit teszek, hogy bűnbocsánatot nyerjek? A mi válaszunk az Ige válasza: Higgyél Jézusban, aki bűneidnek a váltsága.

1 Enciklopédia Judaica 15:1244