Hogyan hívhatjátok magatokat zsidóknak, ha hisztek Jézusban?

… Miért nem Jézus-hívő keresztényeknek nevezitek magatokat?

Valójában zsidóknak és keresztényeknek is nevezzük magunkat.

Intolerancián és az előítéleten nyugvó téves értelmezésnek köszönhető, hogy ezek a kategóriák, látszólag,  kölcsönösen kizárják egymást.

A zsidó közösségen belül állandó vita tárgyát képezi az, hogy kit is nevezhetünk zsidónak. Arra vonatkozólag nincsen megegyezés, hogy a zsidóságot vallási, kulturális, származási vagy egyszerűen többségi vélemény alapján lehetne-e definiálni. 

Bibliai alapon zsidónak nevezhető az az ember, aki Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai közé tartozik – ezzel a néppel kötött Isten szövetséget Ábrahámon, Mózesen és Dávidon keresztül.

Isten maga tett minket zsidóvá, ezért ez nem azon múlik, hogy mit hiszünk vagy mit teszünk. Talán ez megmagyarázza azt is, hogy egy zsidó csecsemő miért is nevezhető zsidónak jóval az előtt, mielőtt még lehetősége lenne arra, hogy véleményt mondjon vallásról vagy kultúráról. Közülünk azoknak, akik Jesuában kezdtünk hinni, az Istenbe vetett hitünkkel együtt valójában az örökségünk, a kultúránk, a hagyományaink és népünk iránti elkötelezettségünk is elmélyült és megújult.

A „keresztény” kifejezést nézve, a szó a görög ’Krisztosz’ szóból származik, amely a héber ‘Masiach’- magyarul ‘Messiás’ – szó fordítása. Nem az tesz valakit  kereszténnyé, hogy templomba jár vagy fehér a bőre.

Keresztény az – legyen bár zsidó vagy nem-zsidó –, aki elhatározza, hogy Jézust mint Messiását fogja követni. 

Más szavakkal, ha valaki kereszténnyé válik, az nem születés kérdése, hanem az egyén és Isten közötti személyes elköteleződés következménye.

Második születésnek, azaz „újjászületésnek” kell történnie.1

Az első keresztények zsidók voltak, akik arra a meggyőződésre jutottak, hogy Jesua a Messiás. Egyikük sem adta fel a zsidóságát.

Hitük az Örökkévaló ősrégi ígéretein alapult, melyek megtalálhatóak a héber írásokban.

Az I. században a kereszténység a zsidó hit egyik ága volt csupán. Jó néhány évnek el kellett telnie, mielőtt a pogányoknak egyáltalán lehetősége nyílt Jesuát követni anélkül, hogy először betérjenek a júdaizmusba.

Ha Jesua a Messiás, ebből az következik, hogy a lehető „legzsidóbb dolog” benne hinni. Az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene iránti tisztelet legméltóbb kifejezése az, hogy hiszünk abban, akit elküldött.


1 Ld. János 3:3-7-et az Újszövetségben és ennek a hátterét az Ezékiel 36:25-27-ben. Jézus azt mondta Nikodémus rabbinak, hogy „senki nem láthatja meg a Mennyek országát, ha nem születik újjá… senki sem léphet a Mennyek országába, aki víz és Lélek által nem születik meg.”

Ezékiel is hasonlóképpen írja le a szellemi változást: “És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól, és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.”