Egy egyszerű ács volt, mégis ‘Uram’-nak szólították
A Talmud szerint az alázatosság a legnagyobb erény.1 Miután az Örökkévaló elvetette Saul királyt, elküldte Sámuel prófétát Jísájhoz (Isaihoz), hogy válassza ki fiai közül az új királynak azt, akit Ő méltónak ítél. Amikor Sámuel meglátta a legnagyobb és legerősebb fiút, azt gondolta, biztosan őt fogja a Mindenható választani. De az Úr ezt mondta:
Ne tekints ábrázatára és termetének magas voltára, mert megvetem őt; mert nem úgy, amint az ember néz, – mert az ember a szemre néz, az Örökkévaló pedig a szívre néz. 2
Sokszor azt a hibát követjük el, hogy szemünk alapján döntünk. Már a bűnbeesésnél is ez történt:
És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre és hogy gyönyörűség az a szemnek és kívánatos a megtekintésre. 3
Az Örökkévaló azonban az ember szívét nézi. Ahogy Dávidot is a kunyhóból hívta el a juhok mellől, ugyanúgy az volt méltó az Örökkévalóhoz, hogy Dávid utódja, Jesua (Jézus) is egy istállóban szülessen meg, ne pedig egy királyi palotában. Az alázat ugyanis lefelé törekszik, hogy elérhesse akár a legkiszolgáltatottabbakat is. Szerénységben és szeretetben szolgál erőfitogtatás helyett, így megközelíthetővé válik.
Az alázatosság a legnagyobb erény. Ha az Örökkévalóban nem lenne ez meg, akkor önellentmondásba keverednénk, mert egy alázatos ember, úgymond, erényesebb lehetne Nála (ami lehetetlen). Az Örökkévalónak kell tehát a legnagyobb példát bemutatnia az alázat terén is. Az első századi Saul rabbi így írt erről az isteni lefelé törekvésről:
Az az indulat legyen bennetek, ami a Messiás Jesuában is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; … 4
Foglalkozását tekintve Jesua hétköznapi emberként élt: ács volt. Tudott azonosulni az egyszerű emberekkel is, sőt, a kisgyermekeket is magához engedte, akiket nem rettentett el valamiféle méltóságos távolságtartás. Közvetlensége sokak számára volt vonzó, ezért elismerték őt és ‘Uram’-nak szólították.
Sőt, Pészahkor, a megfeszítése előtt a gyermekek és az általa meggyógyult betegek a Templomban királynak járó üdvözléssel fogadták őt: az ünnepélyes hozsánnával. A sokaság az utcákon is hasonlóan kiáltott: „Hozsánna a Dávid Fiának!”5 „Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa!”6 „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!”7 Ám az Alázat Királyának még tovább kellett mennie útján, mielőtt királyi méltóságát átvette volna az Örökkévalótól. Saul (római nevén Paulusz) így folytatja írását:
… megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jesua (Jézus) nevére minden térd meghajoljon (alázatot tanúsítson – a szerk.), mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jesua, a Messiás Úr az Atya Isten dicsőségére. 8
Az alázatosság a legnagyobb erény. Hogyan is hiányozhatna ez a Messiás jelleméből? Gyere velem te is ezen a dicsőséges úton, hagyjuk hátra büszkeségünket, és alázzuk meg magunkat mi is az Alázatosság Királya előtt. Hát nem méltó Jesua, a Dávid Fia arra, hogy ‘Uram’-nak szólítsuk? *
Váradi Attila
1 Avodah Zara 20b
2 Sámuel I. könyve 16:7, IMIT fordítás
3 Mózes I. könyve (Brésit) 2:6, IMIT fordítás
4 Pál apostol filippiekhez írt levele 2:5-8
5 Máté evangéliuma 21:15
6 Márk evangéliuma 11:10
7 János evangéliuma 12:13
8 Pál apostol filippiekhez írt levele Filippi 2:8-11
* A ‘Dávid Fia’ megnevezés messiási cím, lásd Sémuel II. könyve 7:14–16. Mind Jesua nevelőapja, József, mind édesanyja, Mirjám (Mária) Dávid leszármazottja, erről Máté evangéliuma 1. részében és Lukács evangéliuma 3. részében olvashatunk. József ágában megtalálható Jekóniás (Jekonjáhu) király, akit az Örökkévaló megátkozott azzal, hogy nem ülhet utódja Dávid trónján (Jeremiás 22:30) – így Jézus nem foganhatott biológiai úton Józseftől. Ezért van szükség Mária nemzetségtáblázatára is. Lásd még: carm.org (angolul)
