a héber Írások szerint. De nem maradt a sírban.
Legtöbbünk számára a bűn az pusztán valamilyen cselekedet. Vagy valami rossz, amit nem kellett volna megtennünk, vagy valami jó, amit nem tettünk meg. Tehát azt mondjuk magunknak, hogy ha „bűnt” követünk el, akkor azt kiegyenlíthetjük egy jó cselekedettel, hogy ellensúlyozzuk a „rosszat”, amit tettünk. Azonban a Biblia – mind a Tanakh, mind az Újszövetség – szerint a bűn ennél sokkal több. Ez egyfajta hozzáállás, arra való vágyódás, ami nem a miénk. Ez a mi természetünk; egy lázadó természet, ami velünk született. Gondold el: nem kell tanítanunk a gyerekeinket arra, hogy engedetlenek legyenek vagy hazudjanak vagy irigykedjenek vagy manipuláljanak, vagy elvegyék azt, ami nem az övék. Mindez – és még más dolgok is – nagyon természetesen fakadnak mindannyiunkból.
Természetünk egy lázadó természet. Nem kell tanítanunk a gyerekeinket arra, hogy engedetlenek legyenek.
A lázadásunk miatt van, hogy az életünket csődnek és értelmetlennek érezzük, bármit is teszünk. Nem csoda, hiszen elszakadtunk attól az egyedüli személytől, aki az életünknek igazi értelmet tud adni, és meg tudja erősíteni, ha valamit jól teszünk. A lázadásunk miatt van az, hogy a kapcsolataink nem elégítenek ki bennünket és sokszor tönkre is mennek. A bűnünk megrontotta az Istennel való valamikori bensőséges viszonyunkat, és ez hatással van a mindenki máshoz fűződő kapcsolatainkra.
Ezért úgy döntünk, hogy „tiszta lapot” kezdünk. De erre képtelenek vagyunk. A bűn szorosan irányítása alatt tartja az életünk minden területét, és mi gyengék vagyunk ahhoz, hogy kitörjünk a szorításából. Így csak átvánszorgunk értelmetlen életeken és összetört kapcsolatokon, miközben nincs erőnk arra, hogy változzunk. És mikor meghalunk, egy Isten nélküli örökkévalóságba érkezünk. Ez a rossz hír.
Azonban a jó hír a következő: Isten olyan szenvedélyesen szeret minden egyes embert, hogy elkészített egy utat a számunkra, ahol megbocsátás és helyreállítás vár minket, hogy megfelelő kapcsolatba léphessünk Vele. Az Atya elküldte a Fiút, Jesuát (Jézust), a Messiást, hogy meghaljon, s ezzel kifizesse az árat bűneinkért, majd pedig feltámadjon a halálból, éppen úgy, ahogy azt Mózes és a próféták előre megmondták. Amikor meghalt, magára vette Isten büntetését, amit a lázadásunkkal kiérdemeltünk. Készségesen elviselte a nekünk járó büntetést, amikor az életét adta fizetségül a bűneinkért.
[…] a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. […] kortársai közül ki gondolt arra, amikor kivágták az élők földjéből, hogy népem bűnéért éri a büntetés? 1
Jesua (Jézus) meghalt a bűneinkért.
Azonban nem maradt halott. Jézus visszajött a sírból. Feltámadása bizonyítja, hogy ő valóban a mi Messiásunk, ahogyan ezt maga is állította, mert a feltámadása egy általa előre megígért jel. Feltámadása afelől is biztosít bennünket, hogy az adósságunk, mellyel tartoztunk Istennek, ki lett fizetve helyettünk, ha megtérünk és hiszünk. Ahogy egy elítélt kiszabadulhat a börtönből, miután „kifizette tartozását” a társadalomnak, úgy Jesua feltámadása is azt bizonyítja, hogy adósságunk ki lett fizetve, ha ezt saját magunkra nézve elfogadjuk.
Mivel ő él, biztosak lehetünk abban, hogy bocsánatot nyerünk, ha bűnbánó szívvel jövünk hozzá.
Az ő feltámadása legalább még egy dolgot garantál: mivel ő él, biztosak lehetünk abban, hogy bocsánatot nyerünk, ha bűnbánó szívvel jövünk Hozzá. Ha valaki, akit megbántottam, már nem él, akkor soha nem hallhatom tőle ezeket a szavakat: „megbocsátok neked”. Soha nem lehetek szabad a bűntudattól, akkor se, ha minden porcikámmal sajnálom, amit elkövettem. Egy halott nem tud megbocsátani.
De Jesua nem halott. Ő él. És amikor kérjük őt, hogy bocsásson meg, ő a legcsodálatosabb szavakat mondja, amelyeket a szívünk valaha is hallhat. „Fiam, leányom, a bűneid megbocsátattak.”
Ha elhisszük, hogy Jesua meghalt a mi bűneinkért és feltámadt a halálból, és ha megbánjuk a bűneinket, megkérjük őt, hogy bocsásson meg nekünk, akkor „megment” vagyis megszabadít minket a bűn hatalmától a mostani életünkben, és megszabadít minket az örök büntetéstől, amit a bűneink miatt megérdemelnénk – a büntetéstől, melyet teljesen és örökre elengedett az Atya.
Ez a jó hír. Ez az evangélium. Igaz ez az üzenet? Igen, igaz. Szeretnél többet tudni? Lépj velünk kapcsolatba!
Avi Snyder
1 Egy prófécia, melyet a zsidó próféta, Ézsaiás (Jesájá) írt körülbelül 700 évvel azelőtt, hogy Jézus itt járt a földön. Ézsaiás könyve 53:5 és 8
