Gondolatok Jesájá (Ézsaiás) próféta könyvének 53. fejezetéről
Jesájá (Ézsaiás) 53. fejezetét „az elfelejtett fejezetnek” is nevezik, mert kimarad a zsinagógai háftárá-olvasmányokból*, s ezért népünk nagy része nem ismeri annak szövegét. Nem volt ez mindig így, hiszen, az Apostolok Cselekedeteinek 8. fejezetében az etióp kincstárnok, aki Jeruzsálemben járt az Örökkévalót imádni, hazafelé menet épp ezt a fejezetet tanulmányozta, amikor Fülöp evangélista hozzászegődött. A kincstárnok kérdése ez volt: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?”
Ma a legtöbb rabbi azt állítja, hogy a Jézus földi fellépése előtt kb. 700 évvel írt prófécia a szenvedő Izrael népét mutatja be. A szöveg (ld. alább) részletes elemzése után azonban ez az álláspont nem tartható.
Az alábbiakban álljon itt három a legfontosabb érvek közül:
1, Mi zsidók nem vagyunk bűn nélkül valók (a szöveg ezt mondja a szóban forgó szolgáról: „nem követett el erőszakot és nem volt álnokság a szájában” (Jesaja 53:9), rólunk pedig ezt: „Mindannyiunk mint a juhok tévelyegtünk, kiki a maga útjára fordultunk; az Örökkévaló pedig őt illette mindnyájunk bűnével.” (6. v.)
2, Világosan elkülönül a ‘mi’ és az ‘ő’ (egyes számban): „megsebzett volt a mi bűntetteinktől, összezúzott a mi bűneinktől, jólétünkre való fenyítés volt rajta és az ő sebei által nekünk lett gyógyulás” (5. v.), „kortársai közt pedig ki gondol arra, hogy kivágatott az élők országából: népem bűntette miatt ő sújtatott.” (9. v.) Ézsaiás a népe, azaz a zsidó nép nevében beszél, tehát nem lehet úgy érteni, hogy: „Az Izrael népének bűntette miatt Izrael sújtatott.”
3, A szolgáról azt mondja a szöveg, hogy: „kivágatott az élők országából”, azaz megölték. Izrael népe mint nép, sokat szenvedett, de megölni, kivágni soha nem sikerült, mivel az Örökkévaló Maga adott arra garanciát, hogy megőriz bennünket – ld. Jirmijahu/Jeremiás 31:34-36. Tehát, a jövőben sem fog megtörténni.
A próféta leírása a történelemben eddig egyetlen személyre illik: a Názáreti Jesuára (Jézusra).
A szenvedő Messiás fogalma nem idegen a népünktől. A rabbik egy időben azt tanították, hogy két Messiás lesz: Messiás ben Josef és Messiás ben David. Az első szenvedni fog, mint József, a saját testvérei keze által, a második viszont uralkodni fog, miután elpusztítja az Örökkévaló és Izrael ellenségeit, mint Dávid.
A Jonathan Targum (az 1. Sz-ból származó arámi nyelvű Tanakh-parafrázis, amit a zsinagógákban a héber Szentírás mellett felolvastak) a fejezetet bevezető versben megnevezett szolgát (Jesaja 52:13.„Íme, boldogulni fog az én szolgám”) „Messiás”-nak fordítja.
Az elfelejtett fejezet magát a Messiás elutasítását is megprófétálja: „ Ki hitt a mi hírünknek” (53:1) „Megvetett és az emberek elhagyatottja, fájdalmak embere és betegség meghittje; és mint aki elől elrejtik az arcot, megvetett, és nem tekintettük” (3.v.)
És mivel ez így van mind a mai napig, az Örökkévaló Beszédének ez a szemfelnyitó fejezete is hasonló sorsra jutott.
Jesájá 52:13. Íme, boldogulni fog az én szolgám, fölmagasodik, fölemelkedik és magas lesz nagyon. 14. Valamint eliszonyodtak rajtad sokan – annyira eltorzított, nem is emberi volt az ábrázata és alakja nem olyan mint az ember fiaié – 15. akképpen megdöbbent sok nemzetet, miatta királyok zárják el szájukat; mert a mi nem beszéltetett el nekik, azt látták, és amit nem hallottak, azt észlelték.
53:1. Ki hitt a mi hírünknek, és az Örökkévaló karja kiben nyilvánult? 2. Felnevekedett előtte mind a csemete, és mint gyökér elszikkadt földből, sem alakja neki, sem dísze; nézzük, de nincs ábrázata, hogy megkedvelnék. 3. Megvetett és az emberek elhagyatottja, fájdalmak embere és betegség meghittje; és mint aki elől elrejtik az arcot, megvetett, és nem tekintettük. 4. De bizony a mi betegségeinket ő viselte és a mi fájdalmainkat ő hordozta, pedig mi őt tekintettük sújtottnak, Istentől vertnek és nyomorgatottnak; 5. megsebzett volt a mi bűntetteinktől, összezúzott a mi bűneinktől, jólétünkre való fenyítés volt rajta és az ő sebei által nekünk lett gyógyulás. 6. Mindannyiunk mint a juhok tévelyegtünk, kiki a maga útjára fordultunk; az Örökkévaló pedig őt illette mindnyájunk bűnével. 7. Szorongattatott, míg ő megalázta magát és nem nyitotta ki száját, mint a bárány, mely levágásra vitetik és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul; nem nyitotta ki száját. 8. Elnyomás által és ítélet által elragadtatott, kortársai közt pedig ki gondol arra, hogy kivágatott az élők országából: népem bűntette miatt ő sújtatott? 9. Gonoszok mellé tették a sírját és gazdag mellé halálában, noha nem követett el erőszakot és nem volt álnokság a szájában. 10. De az Örökkévaló akarta őt összezúzni, szenvedtetni: ha lelke bűnáldozattá teszi magát, látni fog magzatot, hosszú életű lesz, és az Örökkévaló akarata sikerül kezében. 11. Lelkének fáradalmából fog látni, jóllakni; megismerésével visz igazságra az igaz, az én szolgám, sokakat és bűneiket ő hordozza. 12. Ezért kiosztok neki a sokak közt és hatalmasokkal osztja a zsákmányt, azért, hogy odaengedte halálra lelkét és bűnösökhöz számíttatta magát pedig ő sokaknak a vétkét viselte és a bűnösökért közbenjárt.
*A következő Jesájá/Ézsaiás/ fejezetekből származnak a zsinagógai háftárá-olvasmányok: 1, 6, 9, 27, 28, 29, 40, 42, 43, 49, 51, 54, 55, 56, 57, 58, 66,