Aaron Lewin Hanuka-üzenete
2012. december 9.
A Makkabeusok győzelme után a Templomot újra kellett szentelni. Miért? Mert Antiokhusz Epifanész szír-görög uralkodó beszennyezte: Disznót áldozott az oltáron, és Zeusz szobrát állíttatta fel a Templomban, amely az ő arcképét viselte: valójában, ő önmagát testben megjelent istennek tekintette. Amikor a gerillaháborúban győztes maroknyi csapat, a Makkabeusok visszahódították Jeruzsálemet és a Templomot, nem tudták addig az Örökkévaló imádására használni azt, amíg meg nem tisztították, és újra nem szentelték. Kövenként szétszedték az oltárt, és újat építettek. Miért volt olyan fontos az oltár?
A Makkabeusok – papi család lévén- jól tudták, hogy oltár és véresáldozat nélkül nincs bűnbocsánat.
Mert a test lelke a vérben van és én az oltárra rendeltem azt nektek, hogy engesztelést szerezzen lelkeitekért, mert a vér az, mely a lélekért engesztelést szerez.
I.sz. 70 óta nincs Templom Jeruzsálemben. Ám az Örökkévaló végső célja nem is az, hogy emberi kézzel készített házban lakjon, hanem abban, amit Ő Maga készített: az emberi szívben. A B’rit Chadasában (az Újszövetségben) Pál rabbi megerősíti ezt a gondolatot:
16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? 17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
Ha ez az igazság, akkor vizsgáljuk meg ezt a Templomot, a magunk szívét: Vajon milyen állapotban van ez a Templom?
1. Megszentségtelenítve? Megtöltjük a Neki rendelt szentélyt idegen istenekkel? Talán nem valódi arany- vagy fabálványokkal, de olyan dolgokkal, amelyek a Mindenhatónál fontosabb helyet töltenek be az életünkben: pénz, siker, szex, hatalom vagy akár a családunk, a hobbink, a házunk, az autónk…
2. Neki áldozunk ugyan, de nem úgy és nem azt, ahogy és amit Ő kér tőlünk? Igyekszünk megtartani a törvényt, de közben elutasítjuk azt a Messiás Jesuát, akit az Örökkévaló küldött, hogy a vérével egyszer és mindenkorra engesztelést szerezzen a lelkünkért? Azt mondjuk, jók vagyunk, jótékonykodunk, és elvárjuk Istentől, hogy elfogadja tőlünk azt az áldozatot, ami szerintünk jó és értékes? Épp úgy, ahogy Káin tette, és haragra lobbant, amikor az Örökkévaló nem fogadta el az áldozatát. (Brésit [1Mózes] 4:3-5)
3. Vagy lehet, hogy a Templomunk tiszta, de az oltárunk is az: nem használjuk arra, hogy az Örökkévalónak tetsző áldozatokat mutassunk be rajta? Pál újra a Templom képét használja, amikor erre szólítja fel a Jesuában hívő testvéreit:
1 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; 2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
Az Örökkévaló 100 százalékos odaszánást vár:
4. Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egy! 5. Szeresd tehát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel.
A Hanuka ünnepe, tehát, jó alkalom arra, hogy megvizsgáljuk a testünk templomát és a szívünk oltárát: Kinek szenteltük oda, honnan származik az oltárunk tüze, kinek-minek szántuk oda a tagjainkat? Szánjuk oda annak, aki mindezek Alkotója és jogos tulajdonosa: az Örökkévalónak.
