Ezt sokan gondolják így. A meglepő az, hogy a Biblia lapjain valóban egy ilyen Isten jelenti ki magát. Egy Isten, aki igazságos és szent, és mégsem fair – nem azt adja nekünk, amit megérdemlünk.
A múltkori Chavurán a heti Tóra-szakasz, a Pársát-Cáv egy részéről volt szó, az aranyborjú történetéről. Avi a történetet egy szokatlan aspektusból mutatta be. Nem a népünk szégyenteljes eleséséről beszélt mindjárt a Tóra-adáskor, hanem arról, hogy Mózesen keresztül milyennek ismerjük meg az isteni szeretetet.
Nem megérdemelt szeretet: Nem sok okot adtunk arra, hogy Isten szeressen minket. (5Mózes 9:24 – „Folyton lázadoztatok az ÚR ellen, amióta csak ismerlek benneteket.”)
Viszonzatlan szeretet: Folyamatosan vádaskodtunk, zúgolódtunk és lázadoztunk Mózes ellen (2Mózes 14:11-12; 16:2-3; 17:2-3), aki kitartóan szeretett bennünket.
Önfeláldozó szeretet: kész volt arra, hogy Isten inkább őt törölje ki a könyvéből. Felajánlotta magát helyettes áldozatként (2Mózes 32:32).
Vajon akkor miért szeretett bennünket Mózes? Mert az övéi voltunk, és mert Istenéi voltunk. És akit Isten szeret, azt Mózes is szerette.
Két másik ilyen személyt ismerünk meg a Bibliából, aki ezt az isteni szeretetet demonstrálta a számunkra. Pált, akit számtalanszor próbált népe elpusztítani, és ő mégis kész volt Mózeshez hasonlóan a saját életét, sőt üdvösségét feláldozni értük:
Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, a Messiástól elszakítva, testvéreim, az én test szerinti rokonaim helyett.
És magát Jesuát, aki érdemtelenül szeretett bennünket:
Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy a Messiás már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.
Akinek a szeretetetét újra és újra elutasítottuk:
Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!
Izraelben még ma is Jesu névvel illetik őt, ami egy átok rövidítése.
És Aki nemcsak felajánlotta, hogy helyettünk haljon meg, hanem meg is tette.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Vajon mit válaszoltunk a Sinainál erre a minden emberi szeretetet meghaladó szeretetre? Mit válaszoltunk a pusztai vándorláskor? Mit válaszoltunk, amikor szólt hozzánk Mózes és a próféták által? Mit válaszolunk, amikor szól az Ő Fia által?
