Aaron Lewin tanítása
A Messiás – Mi a neve? … A rabbik ezt mondják: A Leprás Tudós, mert meg van írva: „bizony a mi betegségeinket ő viselte és a mi fájdalmainkat ő hordozta, pedig mi őt tekintettük sújtottnak, Istentől vertnek és nyomorgatottnak.”
Édesapám a napokban töltötte be a 65. születésnapját. Ez Angliában mérföldkőnek számít: elkezdett gondolkodni az eddigi életéről. 13 éves korában volt a Bár micvája, erről volt egy felvétel, amit az egész családdal visszahallgattunk. Ahogy hallgattuk, és a Google fordítóprogramja segítségével fordítottuk a héber szöveget, apám megdöbbenve ismerte fel, hogy annak idején a Mózes 3. könyvének (Vájikrá) 13. fejezetében lévő leprával kapcsolatos tanítást olvasta fel. Azt remélte, hogy talán a kivonulásról olvasott vagy Izrael történelmének valami különlegesen emlékezetes eseményéről. De csak a leprának a felismerésével illetve a meggyógyulásával kapcsolatos instrukciókat olvasta fel akkor. Kicsit csalódott volt. Ám ahogy ezen a szövegen elmélkedtünk, arra a felismerésre jutottunk, hogy a leprával kapcsolatos tanítás rendkívül fontos, s ennek az üzenete a ma élő ember számára is óriási jelentőséggel bír!
Akkoriban a lepra mást is jelenlett: különféle bőrbetegségek gyűjtőneve volt. Megtudhatjuk az igeszakaszból, hogyan lehetett ezeket felismerni:
A poklos ember pedig, akin a fakadék van, megszakgatott ruhában és mezítelen fővel legyen, és a bajuszát fedezze be, és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék, tisztátalan az, csak ő maga lakjék, a táboron kívül legyen az ő lakása.
Komoly következményei voltak annak, ha valaki leprás lett. Úgy kellett megjelennie, mint amikor valakit gyászolnak. Azonban ő nem mást gyászolt, hanem saját magát. Miért? Azért, mert a lehető legnagyobb csapás érte azt, aki poklos lett. Egyrészt, fizikai szenvedései voltak, melyek a biztos halálhoz vezető út mérföldkövei voltak, élő halottként tengette hátralévő életét. Másrészt, a táboron kívül kellett laknia, elválasztva a közösségtől. Harmadrészt pedig, szellemi értelemben is halálra volt ítélve: el volt választva Istentől is, ugyanis mivel a táboron kívül lakott, nem közeledhetett a Szent Sátorhoz, az Örökkévaló lakóhelyéhez, és nem mutathatott be áldozatot. Ezen felül, még azzal is nehezítették a leprás helyzetét, hogy azt hitték, hogy betegsége Istentől van, aki engedetlenség miatt mérte rá ezt a csapást. A Tanakhban azt olvassuk az Ézsaiás 53:4-ben amikor a Messiásról ír, hogy:
… mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől.
A ’verettetik’ szóra ugyanazt a héber szót használja ( נָג֛וּעַ negua Ézsaiás 53:4), mint a Vájikrá 13-ban a leprával való sújtásra (צָרָ֑עַת לְנֶ֣גַע lönega caraat 3Mózes 13:2)
Azonban a leprásnak van reménye is. Ha elolvassuk a Mózes 3. könyve (Vájikrá) 14. fejezetét, láthatjuk, hogy a gyógyulást hogyan lehet felismerni: mindenféle bonyolult szertartással kellett a tisztulási folyamatot elvégezni, áldozatot bemutatni, teljes testet leborotválni, stb. Ami viszont ebből a hosszú szakaszból egyértelműen kiderül: a gyógyulás bemutatására nem orvoshoz mentek, hanem a paphoz. Miért? Mert egyedül Isten (volt) képes arra, hogy a halált okozó csapásból bárkit is meggyógyítson. A Tanakhban Miriámon kívül egyedül egy nem-zsidóról, a szír Naámánról olvassuk, hogy a leprából meggyógyult.
Így volt ez egészen Jesua idejéig. Máté evangéliuma 8. fejezetében Jézus találkozik egy leprással, aki meglepő dolgot kér tőle:
És imé eljövén egy bélpoklos, leborúla előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
Nem azt kéri tőle, hogy gyógyítsa meg, hanem hogy tisztítsa meg! Miért? Mert a leprás, tisztátalansága miatt, el van szakítva a közösségtől és Istentől. Arra van szüksége, hogy a bemehessen a Templomba és áldozatot mutathasson be az Örökkévalónak. Jézus ekkor rendkívüli dolgot tesz: megérinti.
És kinyujtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.
Jesuának nem kellett volna őt megérintenie, mégis megtette! Köztudott, hogy a leprást az azért kellett elkülöníteni mindenkitől, mert tisztátalanná tehet másokat, de Jézus mégis megérintette őt, anélkül hogy Ő tisztátalanná vált volna. Miért tette ezt? Célja volt az érintéssel: azt akarta kommunikálni, hogy Ő Isten, aki képes a leprást megtisztítani. Neki nem kell semmilyen tisztulási szertartásnak alávetnie magát, mert Ő Isten. Jézus továbbment: elküldte a megtisztult embert a paphoz, hogy mutassa meg magát, és a törvény szerint vigyen áldozatot.
Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt bizonyságul nekik.
Így üzent Izrael vallási vezetőinek: „Akire vártatok, a Messiás eljött. Ő képes megtisztítani a leprást.”
Közülünk senki nem szenved leprában. A Biblia Istene a (Börésit) Mózes 1. könyvében elmondja, hogyan teremtette a földet. Ennek mindössze egy fejezetet szentel. A lepra felismerésére is szintén egy fejezetet használ, és a gyógyulásra még külön egy teljes fejezetet szán. Ennek fontos lelki-szellemi üzenete van számunkra: a lepra szimbólum, a bűn szimbóluma. A bűneink választanak el bennünket Istentől. Az Ézsaiás 64:5-ben ezt olvassuk:
És mi mindnyájan olyanok voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink…
Még a legigazabb cselekedeteink is olyanok Isten előtt, mint a tisztátalan, szennyes ruha. Kétségbeejtő helyzetben vagyunk: ha nem tisztulunk meg a leprából, meg fogunk halni. A heti Tóra-szakasz az Engesztelés napjáról tanít ezekben a napokban. Azt olvassuk, hogy ez az egyetlen nap, amikor a főpap bemegy a Szentek Szentjébe, és beviszi a bűnért való áldozat vérét.
Mert a test lelke a vérben van. Az áldozat helyettes áldozat: a kecske meghal, mert a bűn mindig halálhoz vezet.
Véráldozat nélkül nincs engesztelés. Nem érdemelhető ki jócselekedetekkel (micvot), sem az imával (tefillot) vagy akár a bűnbánattal (t’suva).
Jézus a kereszten helyettem lett leprássá, magára vette a lelki-szellemi leprásságunkat. Ő, aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk.
Te hogy állsz ehhez a kérdéshez? Elfogadtad-e már Jézus helyettes áldozatát? Megtetted-e már ezt a lépést?
