Avi Snyder tanítása
A zsinagógákban a világ minden táján ezen a héten B’midbár/Mózes negyedik könyve 8-12. fejezetét olvassák. Ha alaposan végigolvassuk ezeket a fejezeteket, találunk egy közös szálat, ami jellemzi ezt a szakaszt: ez a panasz. De panaszkodásról nemcsak itt lehet olvasni, hanem a panasz végigkíséri az egész Ó- illetve Újszövetséget. Ezekből vizsgálunk meg most néhányat.
1. panasz: Ehhez egy kicsit visszább kell nyúlnunk az Igében: Smot/Mózes 2. könyvének 14. fejezetéhez:
Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg!
Isten kihozott minket Egyiptomból, ott állunk a Vörös-tenger partján, hátunk mögött az egyiptomi hadsereg. Azért panaszkodtunk, mert nem mentek túl jól a dolgaink. Az indítékunk a pánik, kétségbeesés volt. Irónia is található a panaszban: Isten az Ő hatalmát újra és újra demonstrálta nekünk. Ennek ellenére panaszkodni kezdtünk. Vádoltuk Őt azzal, hogy nem törődik velünk.
Mi volt erre Isten válasza? A 21-22. vers:
Mózes kinyújtotta kezét a tenger felé, az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert erős keleti széllel, és szárazzá tette a tengert, úgyhogy a víz kettévált. Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, és a víz jobbról-balról falként állt.
Isten válasza kegyelem és gondoskodás, Ő nem is foglalkozott a mi panaszkodásunkkal.
2. panasz: 4Mózes 11:4-6
De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül.
Most azért panaszkodtunk, mert nincs más ételünk, csak a manna, és mi azt nem szeretjük. Ebben az esetben az indítékunk a mohóság és a hálátlanság volt. Belefáradtunk a mannába. Az az irónia ebben, hogy a mannával semmi dolgunk nem volt, nem kellett elültetni, gondozni, betakarítani, Isten csodával határos módon gondoskodott rólunk 40 éven keresztül.
Mi volt erre Isten válasza? A 18-20 vers:
A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert húst esztek! Hiszen így siránkoztok az Úrnak: Ki tart jól bennünket hússal? Milyen jó dolgunk volt Egyiptomban! Ezért majd ad nektek az Úr húst, és ehettek. Nemcsak egy napig ehettek, nem is két napig, nem öt napig, nem tíz napig, nem húsz napig, hanem egy álló hónapig, míg csak ki nem hányjátok, és míg meg nem undorodtok tőle, mivel megvetettétek az Urat, aki köztetek van, és így siránkoztatok előtte: Miért is jöttünk ki Egyiptomból?
Isten válasza kegyelem és gondoskodás, azt adta amit akartunk, bár később megbüntetett minket a mohóságunkért.
3. panasz: 4Mózes 11:10-15.
Ezért Mózes ezt mondta az Úrnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak? Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!
Mózes belefárad a panaszkodásunkba és az elégedetlenségünkbe, ő is elkezd panaszkodni. Miért terheltél meg ezzel a néppel? Mózes indítéka az volt, hogy elege lett belőlünk, elege lett a folyamatos panaszkodásunkból. Azt a megoldást ajánlja az Úrnak, hogy ölje meg őt. Irónia, hogy Mózes folyamatosan látta Isten hatalmát és tudta, hogy újra és újra gondoskodik az Ő népéről.
Mi volt erre Isten válasza? A 16-17. versek:
Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled.
17 Akkor leszállok és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt.
Isten válasza ismét csak kegyelem és gondoskodás: kinevezett 70 vezetőt, aki segédkezett Mózesnek.
4. panasz: Miriam és Áron Mózes ellen panaszkodik. Mi volt az ő panaszuk? Isten csak Mózest választotta ki arra, hogy vele beszéljen? 4Mózes 12:1-2
Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el. Ezt mondták: Vajon csak Mózes által beszélt az Úr? Nem beszélt-e miáltalunk is? De az Úr meghallotta.
Most már Miriam és Áron is panaszkodik, méghozzá Mózes ellen. A tulajdonképpen indítékuk az volt, hogy nem tetszett nekik Mózes felesége. Bár Isten hatalmasan felmagasztalta Áront és Miriamot, ez nem volt elég nekik, ők az elsők akartak lenni.
Mi volt erre Isten válasza? A 6-8. versek:
Az Úr ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az Úrnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az Úr alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?!
Isten válaszával helyre teszi a panaszkodókat: Miriamot később leprával sújtja. Egy bibliai alapelvet is megfigyelhetünk: akinek több adatott, attól többet is várnak el. Velük Isten szigorúbban bánt. Miután Áron bűnbánatot tartott, Isten meggyógyította Miriamot. Tehát Isten válaszában benne van a kegyelem és gondoskodás is: Isten továbbra is használja Miriamot és Áront.
5. panasz: Ehhez már az Újszövetséghez kell lapoznunk:
Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra.” Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”
A tanítványok bent ültek a csónakban, és ezt kérdezték Jézustól: Hát nem törődsz velünk? Megrémültek a nagy vihartól. Az irónia ebben az, hogy Jesua pont azért jött a földre, mert törődött velünk. Azért jött, hogy megmentsen minket. Az életét adta értünk, és feltámadt a halálból.
6. panasz: Elérkezett a Hanuka, a templomszentelés ünnepe. Néhányan összegyűltek Jesua körül.
Ekkor körülvették a júdaiak, és így szóltak hozzá: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem.”
Mondd már meg végre: Te vagy-e a Messiás?! Már többször újra és újra elmondta a szavaival, cselekedeteivel, hogy Ő a Messiás. Vakok szemeit megnyitotta, 4000 majd 5000 embert megvendégelt, halottakat támasztott fel. Mindent megtett, amit a próféták előre megmondtak.
Mi volt tehát Isten válasza? Újra csak kegyelem és gondoskodás.
És végül a 7. panasz: Most Isten él panasszal velünk szemben (Jesájá/Ézsaiás 1:4):
Jaj, vétkes nemzet, bűnnel terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az Urat, megvetették Izráel Szentjét, elfordultak tőle!
Nem hallgattunk Őrá, elfordultunk Tőle. Ő annyira szeretett minket, hogy odaadta értünk az Ő egyszülött Fiát. Gondoskodott rólunk, világossá tette számunkra, hogy ki Ő, mi az az élet, amit adni akar nekünk. De mi nemet mondtunk erre.
Mi erre Isten válasza? Továbbra is kegyelem és gondoskodás.
Ma is azt mondja, hogy menjünk vissza hozzá. Vajon meddig fog várni rád vagy rám? Milyen lehetséges okunk van arra, hogy visszautasítsuk Őt?
