Avi Snyder 2015-ös Ros Hasana alkalmon elhangzott üzenete
A hagyomány szerint Ros Hasana alkalmával az Örökkévaló három könyvet nyit ki. Az elsőben az igazak vannak felírva az életre az elkövetkező évben. A másodikban a gonoszok találhatók a halálra. A harmadikba pedig ideiglenesen azok nevei kerülnek, akiket nem lehet egyszerúen a másik kettőbe sorolni (a legtöbb ember). Nekik van 10 nap idejük Jom Kippurig, hogy megbánják bűneiket.
Ezek a könyvek egy olyan témáról szólnak, amiket nem igazán szeretünk: elszámoltatás és ítélet. Jóel könyvében is igazából azért fújják meg a kosszarv kürtöt, hogy behirdessék a közelgő elszámoltatást és ítéletet:
Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakosa, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már! … De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.
Az ítélet valóságos:
A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 31 Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.
Az ítélet valóságos, akár tetszik, akár nem. Olyan, mint a Los Angeles-i nagy földrengések. A kérdés nem az, hogy lesz-e vagy sem, hanem hogy mikor következik be. De milyen is lesz az ítélet? Nos, nem lesz valami szép. Olyan lesz, mint a filmek, amik elé kiteszik a figyelmeztetést, hogy „Csak erős idegzetűeknek!”
Jajgassatok, mert közeledik az Úr napja, a Mindenható pusztításaként jön el. … Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket.
Az ítélet igazságos lesz, és szükség van rá. Belül mindannyian vágyunk igazságtételre, arra, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését. A próféták is folyamatosan kiáltottak:
URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva! Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért! Uram, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni? Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők. Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet. Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat. Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene.
Amikor látjuk magunk körül azt a sok gonoszságot és igazságtalanságot, mindannyian igazságért kiáltunk, és látni szeretnénk a gonoszok felett az ítéletet. Csupán annyi a probléma, hogy magunkról sosem vélekedünk úgy, hogy mi vagyunk a gonosz, aki megérdemli a büntetést. „Én nem vagyok olyan rossz ember.” Az elvetemültekhez hasonlítva te és én valószínűleg nagyszerűen nézünk ki (na jó, inkább csak te), no de Istenhez viszonyítva?
(A cikk folytatódik, kérlek, lapozz.)