Avi Snyder 2016. január 8-án elhangzott üzenete
Ez talán a leggyakoribb kérdés, melyet az emberek feltesznek nekünk, ám mivel a szenvedés maga sokféle, erre a kérdésre sem lehet egyetlen, átfogó feleletet adni. A Biblia válasza erre sokrétű és meglepően személyre-szabott – nézzünk meg most ezek közül néhányat!
A zsoltáros őszinte kiáltásában sokan magunkra ismerünk: „Meddig?”
1 A karmesternek: Dávid zsoltára. 2 Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? 3 Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? 4 Tekints rám, hallgass meg, URam, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! 5 Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! 6 Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem.
A 6. versben meglepő fordulat áll be: az addig panaszkodó, sóhajtozó ember, egyszerre – minden látható ok nélkül – ujjongani kezd. Egyszerűen hozott egy döntést, hogy ő abban az univerzumban fog élni, ahol egy mindenható és jóságos Isten uralkodik.
Nehéz helyzeteink közepette tudnunk kell, hogy Isten arra vár, hogy eldöntsük, miben is akarunk hinni. Ez az egyik célja a szenvedésnek.
Milyen választ találunk mi magunk – milyen az a „világ” amiben élni akarunk?
Az első lehetséges válaszunk, hogy Isten nem létezik. Azonban, ha mi pusztán a legfejlettebb emlősállatok vagyunk az evolúció csúcsán, egyáltalán miért izgat bennünk az erkölcsi jó és rossz kérdése? A kutyák nem járkálnak azzal a kérdéssel a fejükben, hogy miért létezik a gonosz, és nem él bennük a vágy, hogy a jó elnyerje jutalmát, a gonosz pedig a méltó büntetését. Honnan van bennünk a jó és rossz tudása?
Ha feltételezzük, hogy van Isten, Aki képes hatással lenni világunkra, a következő logikus feltevés, hogy Ő gonosz. Hiszen engedi – mintegy jóváhagyja – mindazt a szörnyűséget, ami körülvesz minket. Ebben az esetben azonban minden tőle jövő dolog szükségesképpen rossz kellene, hogy legyen, márpedig világunk szépsége, életünk örömei, sőt a bennünket eltöltő szeretet, boldogság… arról beszél, hogy Isten nem gonosz, és ajándékai jók.
Így érkezünk el a következő gondolatig: ha Isten létezik és jó, akkor nyilván gyenge, ezért nem tudja a fájdalmat megakadályozni legjobb szándéka ellenére sem. De az Isten, aki teremtette a világot, ugyan mikor és mi módon veszíthette el a hatalmát fölötte? Ráadásul újra és újra megláthatjuk hatalmának jelenlegi bizonyítékait – hogyan hihetnénk, hogy ereje kizárólag ezekre az eseményekre korlátozódik?
Tegyük fel tehát, hogy Isten valóban az, Akinek a Biblia mondja – létező, mindenható és jó. Ez esetben hinnünk kell, hogy olyan összefüggéseket is átlát, melyeket mi nem, és így „oka van”, a közbeavatkozás nélküli várakozásra. Ha mi Isten hűséges gyermekei vagyunk, akkor is át kell mennünk szenvedéseken, de megtapasztalhatjuk, hogy Isten ott sem hagy magunkra, hanem jóra használja ezt a helyzetet az életünkben.
Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.
A szenvedés második oka – talán inkább haszna –, hogy ilyen módon végre képesek vagyunk Istenre figyelni. Ha a dolgok „rendben mennek” körülöttünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni az Örökkévalóról, de mihelyst problémákkal, szenvedéssel kell szembesülnünk, rögtön eszünkbe jut, hova is kell fordulnunk! Keressük akaratát, olvassuk a Bibliát, miértekről kérdezzük, segítségét kéjük, bízunk Benne, imádkozunk Hozzá… gyakran csak maga a szenvedés képes bennünket felrázni az „én majd mindent megoldok” állapotából, és alkalmassá tenni, hogy meghalljuk Isten szavát.
Isten a szenvedést egy harmadik területen is felhasználhatja – nemcsak gondolkodásra késztet vagy kapcsolatba lép velünk általa, de egy jó eseményt is előkészíthet vele. Jézus nem gyógyította meg Lázárt, hanem hagyta meghalni, hogy utána feltámaszthassa. A Messiásnak szenvednie kellett, sőt a halált is vállalni a bűneinkért, hogy általa örök életünk lehessen. Az ószövetségi Józsefet testvérei kiszáradt kútba dobták, és rabszolgának akarták eladni. Később Egyiptom második embereként magához fogadta családját, majd apja halálát követően így nyugtatta meg rettegő bátyjait:
Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.
Végül tudnunk kell, hogy a jelen szenvedése Isten türelmének bizonyítéka számunkra. Könnyen kiáltunk igazságért, ítéletért. De vajon ilyenkor eszünkbe jut-e, hogy az ítélet mindenkire vonatkozik?! Ha Isten ítél, akkor igazságosan teszi. Ahogy a Prédikátor könyve írja:
Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.
Az én bűneimet ugyanúgy, mint a másikét, aki épp engem bántott. És Isten jogos és igazságos ítéletétől egyedül a Jézusba vetett hit által mentesülhetünk. Isten pedig nem ítél, még mindig nem ítél – mert vár.
Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.
Milyen jó, hogy vár! Egy Avi Snyderre például egészen 1977. március 14-ig kellett várnia. Milyen jó, hogy nem jött el ítéletével 1977. március 13-án! Mert akkor Avi Snyder – bármilyen jó embernek is gondolta magát azelőtt – az ítéletre ment volna, és nem az örök életre. Egyedül Isten tudja, ki mindenkire vár még. Talán épp rád. Ezért, mikor felteszed magadban a kérdést: „Miért engedi Isten a szenvedést, és miért nem ítéli meg a bűnösöket?” ne feledd: Isten türelme talán épp rád vár, hogy bűneidet megbánva Hozzá fordulj, és kérd, legyen Ő az életed Ura.
