Brésit – Mózes I. könyve – Vájigás
Hetiszakasz:
| Parasa: 1Mózes 44:18-47:27 | Haftara: Ezekiel 37:15-28 |
„De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. „
1Mózes 45:5
József leleplezi magát, és eljön az igazság pillanata.
Hogyan tudta megbocsátani?
Vajon hogyan volt képes József megbocsátani az őt eladó, eláruló, gyakorlatilag halálba adó testvéreinek?
Először is, József tolmács és az ismeretlenség mögé bújva már tudta testvérei szándékát. Ők felismerték, hogy vétkeztek. Emlékeztek Józsefre, és érezték, hogy méltók az ítéletre. Féltették és szerették édesapjukat, és ugyanígy féltették és szerették kisebb testvérüket, Benjámint. Immár nem a féltékenység és a harag, hanem a féltés és a bűnbánat vezeti őket. A történet csúcspontján pedig Júda – az ő ötlete volt egykor, hogy Józsefet ne megöljék, hanem eladják rabszolgának – önmagát ajánlja fel váltságul rabszolgaként testvéréért, Benjáminért. Csoda, hogy József már nem bír könnyeivel?
Másodszor: József meglátta a történet mögött Isten gondoskodó szeretetét. A nehéz próbákban és halálos veszedelemben is ott volt mellettük, és mindazt a szenvedést és igazságtalanságot, ami történt az évek során, megmenekülésük előkészítésére, sőt, más népek megmentésére is használta. József látta a nagyobb képet, ezért a testvérei gonoszsága és későbbi megbánása már értelmet nyer, a harag helyét át tudja venni a testvéri érzés.
Harmadszor: hiszem, hogy József szívében számunkra elképzelhetetlen módon is tud munkálkodni az az Örökkévaló, aki Izráelt elhívta és megáldotta. Ilyen módon József Izráel egyik szabadítója, megmentője lett, előképe a Messiásnak.
József, a Messiás előképe
Lássuk csak, hogyan: 1, Több álom is szólt arról, hogy egy napon saját családja, népe hajol meg előtte, ahogyan Izráel népe egykor a Messiás előtt. 2, Testvérei féltékenyek voltak, elárulták és idegenek kezére adták, ahogyan meg van írva a Messiásról is. 3, Nem ismerik fel, azt hiszik, az idegenekhez tartozik. Idegen néven hallanak róla 4, Szenvedését népe és a Világ javára fordítja, 5, Megbocsát testvéreinek, 6, Testvérei felismerik, amikor saját nyelvükön szól hozzájuk.
Nagyon hasonló történetet járnak be Izráel későbbi szabadítói is: az elutasított, elkergetett Mózes, az üldözött Dávid, de ezt olvashatjuk a zsidó történelem még egy különleges alakjáról is: A Názáreti Jézusról. A történészek az elmúlt fél évszázadban kezdtek egyre többet beszélni arról, hogy Jézus valójában zsidó, mégpedig nagyon is jó zsidó volt. Mindig is voltak Izráel népében olyanok, akik hittek Benne, mint Megváltóban, de nekik sokszor választaniuk kellett, hogy népükhöz, vagy Jézushoz lesznek-e hűségesek. Mintha Jézussal együtt ők is egyszeriben idegenekké váltak volna. Ma azonban egyre többen vagyunk zsidók, akik egészen másként látjuk mindezt. Jézus már a mi nyelvünkön szól hozzánk. Tudjuk, hogy a neve eredetileg Jesua, hogy a Krisztus azt jelenti: Messiás, tudjuk, hogy az Ő elárulása, szenvedése, halála Istentől készített szabadulás nem csupán népünknek: az egész Világnak.
Ahogyan József testvérei bűnbocsánatot, gondoskodást és új életet találtak, mindez nagyszerű előképe annak, amit mi Jesuában/Jézusban találtunk.
Még egy apróság: Ebben a történetben nem csupán József a Messiás előképe. Júda – ebből a törzsből kellett, hogy származzon a Messiás – kész odaadni önmagát Benjáminért, a vétkesnek hitt testvéréért. Jézus nem csupán kész volt: meg is tette, föláldozta magát az Istentől elszakadt vétkes emberért.
Velem is megtörténhet?
Mi hogyan tudnánk erőt kapni ahhoz, hogy rossz, igazságtalannak tűnő helyzetekben is bízni tudjunk az Örökkévalóban? Hogyan tudnánk megbocsátani, és elengedni a minket ért sérelmeket ahelyett, hogy a harag felemésztené az erőnket? Hogyan tudnánk saját magunknak megbocsátani és elhinni, hogy bármi is volt egykor, ma szabad újat kezdeni? A választ akkor kapjuk meg, ha Jézus, a Messiás szól, és felismerjük Benne a szabadítást.