…címmel láttam nemrég egy filmet Richter Gedeon-ról, akinek nevéhez olyan készítmények fűződnek mint a Kalmopyrin, a Hyperol és az inzulin. Ő fejlesztette ki a Sas Patikából az első gyógyszergyárat Magyarországon, és – mielőtt a szintetikus gyógyszerekkel kapcsolatos ellenérzéseinknek hangot adnánk, jelzem, hogy – az organoterápia híveként nem hódolt be a nagyobb profittal kecsegtető szintetikus gyógyszergyártásnak, hanem állati hormonokat fogott be a gyógyítás szolgálatába. ”Az első világháború kitörésekor már 24 gyógyszer-szabadalma volt. A második világháború elején a gyár már öt világrészre kiterjedő képviseleti hálózattal és 10 leányvállalattal rendelkezett, 34 államban bizományi raktárt létesített.” (Wikipédia) Ma a magyar gyógyszergyárak közül a Richter NyRt rendelkezik a legmagasabb arányban magyar részvényesekkel. Termékei a világ mintegy 100 országába jutnak el, több mint 45 leányvállalatot üzemeltet, 11.000 embernek ad munkát (idézet a filmből).
Magyarként és zsidóként is büszkék lehetünk erre a különleges emberre, aki oly sokat tett le népünk és az emberiség asztalára. Megtudtam azt is, hogy termékeivel nem volt hajlandó a háborút szolgálni, ahogy konkurensei tették. Kizárólag az emberi élet mentésére kötelezte el magát. Ezt az embert 1942-ben megfosztották vezérigazgatói tisztségétől és 1944-ben már az élete is veszélybe került. Miért? Nem azért, amit tett, hanem pusztán azért, aki volt. És bár jóakarói szereztek neki svájci menlevelet, mégis úgy döntött, hogy a gyárral és a munkásaival marad, mert ez volt az élete. Raul Wallenberg egyik védett házából vitték el őt és 40 évig hű házastársát a nyilasok, hogy a Dunába lőjék.
A Názáreti Jesuát is – akárcsak Richtert – megölték
Nem azért, amit tett, abba ugyanis nehéz lett volna belekötni. Betegeket gyógyított, vakok szemeit, süketek füleit nyitotta meg. Megtisztította a jeruzsálemi templomot, ahogy az a Messiástól elvárható. A mózesi törvényt igazán tanította, ahogy azt előre megmondta róla a próféta (Ézsaiás 51:4)[1]. Izrael népét közel vitte Izrael Istenéhez. Nem csupán megtartotta, de be is töltötte a Törvényt és a Prófétákat (Máté 5:17)[2].
Azért ölték meg, aki volt.[3] Csakúgy, mint Richter Gedeont. Richter Gedeon zsidó volt, Jesua pedig Izrael Messiása. A Mózeshez hasonló Próféta (5Mózes/Dvárim) 18:18,19)[4], az Emberfia, akiről Dániel próféta beszélt (Dániel 7:13,14[5]) és az Isten Fia, akiről Dávid (Zsoltár/Tehilim 2:7,8[6]) és Salamon (Példabeszédek/Mislé 30:4[7]) szólt. Mi zsidók, büszkék lehetünk rá, aki annyi mindent letett az emberiség asztalára. Általa ismerte meg a világ kicsiny népünk addig ismeretlen Istenét, aki Izrael Istene s egyben a Menny és Föld Teremtője. Általa jutott el a sinai-hegyi kijelentés minden néphez: „Ne ölj, ne paráználkodj!” Miatta tanulmányozzák a héber Írásokat Burmában, Új-Zélandon és Ugandában. Neki köszönheti a Szentföld a turisták nem szűnő érdeklődését. Ő veszi rá a világ vezetőit és sok evangéliumi keresztyént, hogy kiálljon Izrael államának létjogosultsága mellett, és imádkozzon Jeruzsálem békességéért.
Richter Gedeon nem tűnt el:
Az áldás, amit rajta keresztül kaptunk, ma is mindennapjaink része, még ha ez nem is tudatosul bennünk. Azonban az, hogy egy ilyen nagy formátumú embert, és további sokszázezer honfitársunkat közülünk – a szemünk láttára, a passzív beleegyezésünkkel vagy aktív részvételünkkel – vitték a halálba, szíven kell, hogy találjon bennünket: „Hogy történhetett? Hogy engedhettük?” S ha ezt nem is mi, hanem a szüleink és nagyszüleink generációi tették, a kérdés továbbra is áll: „Hogy tehették ezt meg a szüleink vagy a nagyszüleink?”
Jesua sem tűnt el.
Illetve, igen: eltűnt a sírból. És megjelent sokaknak: több mint ötszázan látták a feltámadott testben megjelent Messiást, aki feladatot bízott a követőire. Bemutatni minden népnek a Teremtőt, aki a Fia által megismerhetővé és megtalálhatóvá tette magát. Így jutott el az Ávrámnak adott áldás minden néphez. (1Mózes/Brésit 12:2,3[8]) Azonban, a valaha élt legnagyobb zsidónak és legnagyobb embernek fiatalon és ártatlanul elszenvedett rettenetes halála még a Richter Gedeonénál is jobban szíven kell, hogy üssön bennünket. Hogy tehették ezt meg a szüleink vagy a nagyszüleink? Ősi kísértés, hogy bűnbakot keressünk: Ki ölte meg Jézust? A zsidók vagy a rómaiak? És a válasszal körülbelül ugyanoda jutunk, mint amikor a magyar zsidóság passiójának felelősségét firtatjuk: németek vagy magyarok?
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, egymáshoz és Istenhez, be kell ismernünk, hogy a válasz nem vagy-vagy, hanem is-is. Sőt, fájdalom, de azt is be kell látnunk, hogy nemcsak ők tették ezt meg akkor, hanem a mi generációnk talán még gonoszabb lenne. És vajon biztos lehetek-e abban, hogy én nem lennék-e azok között, akik amikor a názáreti nevét akarják kiáltani, Barabbás neve jön ki a szájukon[9]?
5Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. (Ézsaiás/Jesája 53:5)
Ézsaiás prófétának mutatta meg Isten a választ. Ha bűnbakot[10] akarunk keresni, ott függ a fán: a mi vétkeink szegezték őt oda.
Ma is
Richter Gedeon gyógyszerei ma is kaphatók a patikákban. Bevesszük, ha betegek vagyunk?
Jesua hívó szava ma is hallatszik:
„Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” (János 6:51)
Esszük, ha élni akarunk?
Tar Kata írása
Lábjegyzetek
[1] Figyeljetek rám, népem, és nemzetem, rám hallgassatok; mert tanítás ered tőlem és törvényemet a népek világosságául helyezem el.
[2] Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.
[3] Volt egy nevezetes zsidó, Jézus, akit a szavaiért megöltek. Zsidó szokás ilyen helyzetbe kerülni. Zsidó história, hogy az embert megölik azért, ami. Konrád György: Zsidókról 28.o.
[4] Prófétát támasztok majd nekik testvéreid közül, olyant, mint te, és adom szavaimat szájába, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok neki. És lesz, a férfiú, aki nem hallgat szavaimra, melyeket nevemben fog elmondani, én fogom számon kérni attól.
[5] Láttam az éjjeli látomásokban, s íme, az ég felhőivel olyan mint ember fia jön vala s a napokban öreghez jutott és eléje engedték közeledni. S neki adatott uralom, méltóság és királyság, és mind a népek, nemzetek és nyelvek neki szolgáltak; uralma örök uralom, mely meg nem szűnik, és királysága meg nem rontható.
[6] Hadd adok hírt törvényről! Az Örökkévaló szólt hozzám: fiam vagy, én ma szülőd lettem. Kérj tőlem, s majd adok nemzeteket birtokodul s tulajdonodul a földnek végeit;
[7] 4. Ki szállt fel az égbe és szállt alá; ki gyűjtött szelet a markába; ki kötött vizet ruhájába; ki állapította meg a föld végeit mind? Mi a neve, és mi fiának neve, hogyha tudod?
[8] És nagy néppé teszlek téged, megáldalak s naggyá teszem nevedet, hogy áldássá légy. És megáldom azokat, akik téged áldanak és aki téged átkoz, azt megátkozom; és megáldatnak általad a föld összes családjai.
[9] Karinthy Frigyes: Barabbás – az ismert novella fiktív története szerint a nép mégegyszer esélyt kap választani, hogy Pilátus kit bocsásson szabadon, és bár mindannyian Jézus nevét akarják kimondani, a tömeg együttesen mégis Barabbást kiált
[10] bűnbak: egy sorsolással kiválasztott kecskebak, melynek fejére Jom Kippurkor Izrael főpapja kézrátétellel szimbolikusan ráhelyezi Izrael minden bűnét, majd kiűzi a pusztába.