2Mózes 6:2-9:35 Váérá azaz Megjelentem

A Fáraó szíve

Megkeményítette az Úr a fáraó szívét… (9:12)

A fáraó Isten többszöri parancsára, jelek és csodák, rettenetes csapások ellenére újra és újra rossz döntést hozott. Hogy lehetséges? Megtörténhet velünk is?

Csak gondoljuk meg: milyen nehezen hozunk meg egy döntést első alkalommal! Viaskodik bennünk a lelkiismeret, akár így, akár úgy döntünk. Elfogadjunk? Harcoljunk? Elmondjuk? Elhallgassuk? Kifizessük? Megspóroljuk? Az első döntés nehéz. Akár meg is béníthat minket életünk egy adott pontján a döntésképtelenség. Ám ha a döntés megszületett, utána az agyunk már takarékos üzemmódba kapcsol. Ugyanabban a helyzetben ugyanazt a döntést újra meghozni már nem is olyan nehéz. Végül viselkedéssé rögzül, és azonosulunk vele. Ezt a rögzült viselkedést elhagyni már súlyos döntés lenne. Nem megy egyik pillanatról a másikra. A rossz döntés mellett kitartunk már csak azért is, mert tudat alatt elviselhetetlen lenne azt mondani, hogy eddig rosszul csináltuk.

Döbbenetes ezt a fáraó életében látni, ahogy elfogadja a saját mágusai érvelését az első alkalommal, amikor ők utánozni tudták Mózes és Áron csodáit: lám, ez az Isten sem nagyobb, mint a többi, nem kell komolyan venni. Mikor mágusai kifogytak az érvekből (szúnyogokat már nem tudtak produkálni…), a fáraónak túl nagy ár lett volna azt mondani: „Rosszul döntöttem.” A mágusok ekkor már mást mondanak: „Isten ujja ez.” A böglyök esetében pedig feltűnt, hogy a csapás megállt Gósen földjénél – újabb döbbenetes jel. A fáraó átnéz a tényeken. Megkeményítette a szívét újra és újra… majd a fenti mondatot olvassuk: „megkeményítette az Úr a fáraó szívét.” Mintha a sokadik eset után ez már nem a fáraó választása lenne. Mintha a dolgok itt már eldőltek volna egyszer s mindenkorra.

Izráel népével is valami hasonló történik

ők is meghozták a maguk döntését újra és újra. A félelem, a szolgaság, a szabályok elfogadása ugyanúgy döntés, amelyet minél többször hozunk meg, annál nehezebb legközelebb másképp dönteni. Ezért, amikor megérkezik közéjük a szabadító, akit Isten küldött, nem hisznek benne és elfordulnak tőle. Ez a makacsság kíséri végig a nép sorsát a kivonulás és a pusztai vándorlás csodái közepette is. Hiába a száz csoda, ha egyetlen nehézség is azt bizonyítja, hogy jobb a szolgaság, Mózest követni pedig végzetes hiba.

Izráel népe is megkeményedhet? Lehetséges, hogy a rabbik mind tévedtek valamiben és csak keveseknek volt igazuk? Létezik, hogy Izráel többsége bizonyos súlyos kérdésekben újra és újra rosszul döntött? A Tanach tud ilyen helyzetről:

“Menj, és mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon.” (Ézsaiás 6:9-10)

A legfontosabb döntés

Az Újszövetség lapjain azt olvassuk, zsidó népünk tagjai saját szemükkel látták és mondják el, hogy valaki “megjelent” (váérá), akit Jesuának hívtak. Számtalan csodát tett, tisztán élt és az Örökkévalóhoz hívta népünket. Ám ezeknek a zsidó szemtanúknak, ahogyan magának Jesuának is, csak nagyon kevesen hittek. Népünk vezetői kivetették őket. Lehetséges az, hogy a többség tévedett? Lehetséges az, hogy a keveseknek volt igazuk? Lehetséges az, hogy csupán az újra és újra rosszul meghozott döntés mondatja azt, hogy Jesua/Jézus idegen a zsidóságtól, és akik Őt követik, már az idegenekhez tartoznak? Honnan tudhatjuk, ha valóban így van?

A Tóra nem ringat minket illúzióba a megszokott, sokszor vagy sokak által meghozott döntésekkel kapcsolatban. Sehol nem ígéri, hogy mindig az lesz a helyes út, amit megszoktunk. Lehet, hogy igaza van a többségnek, lehet, hogy nem. Ám nekünk egyedül kell újra meghoznunk a döntést. Megtérésről, engedelmességről, az életünkről, Jesuáról. Egyedül – csak a Örökkévaló és én. Amíg időnk van dönteni, amíg Ő szól.

Hol találkozhatunk legközelebb?

Gyülekezeti szolgálataink és ünnepeink legfontosabb tudnivalói

Kattints a részletekért!