Jitró – Smót/2Mózes 18:1-20:23 Jesája 6:1-7:6; 9:6-7

„Nekem nincs szükségem közvetítőkre. Ha valamit akarok Istentől, azt majd én megbeszélem vele” – halljuk gyakran ezt a mondatot. Igen, a kommunikáció rengeteget változott Mózes kora óta. 20 éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy vezető politikushoz vagy ünnepelt filmsztárhoz csak úgy bejuthasson egy közember. Ma azonban pizsamánkban ülve a hálószobánkban, a reggeli kávénkat szürcsölgetve dobhatunk egy emailt vagy egy messenger-üzenetet kedvenc celebünknek. Miért ne lehetne Istennel is pertu beszélgetni? Elvégre a barátunk akar lenni, vagy nem?

Szent, szent, szent…

Jitró nevű hetiszakaszunk és a hozzá kapcsolódó Haftára-olvasmány megrázó Isten-képet fest elénk: Jesája próféta magas trónon ülve látja az Örökkévalót, akit fenséges szárnyas lények, Szeráfok vesznek körül, egyetlen üzenetet hirdetve:

„Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura, az egész föld telve van fenségével.”

Izrael fiai a Sinai hegyhez érkezve sűrű felhőt és villámlást látnak, mennydörgést és erős kürtzengést hallanak, amikor az ÚR leszáll a hegyre. Füst tölti be a Templomot, füst száll fel a hegyről, megrendülnek a tetőgerendák és erősen reng a hegy.

Ez nem egy pertu Isten! Ez egy szent és félelmetes Isten! Jelenlétében a próféta, aki kortársai között a legistenfélőbb, így kiált:

„Jaj nekem, mert végem van, mivelhogy tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom, mert a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát látták szemeim.”

Izrael népe pedig megrendül és megáll a távolban, mondván Mózesnek:

„Beszélj hozzánk te és meg fogjuk hallgatni, és ne szóljon hozzánk Isten, nehogy meghaljunk.”

És bizony, jól sejtették, hogy a szent Isten közelségét nem bírnák ki élve. Maga az Úr is úgy rendelkezik, hogy mosakodjanak meg, szenteljék meg magukat, és egy bizonyos határon túl ne közelítsenek még a hegyhez se, ahova leszállt, hogy meg ne haljanak.

Áthidalhatatlan szakadék

Úgy tűnik a Jitró hetiszakaszból, hogy egy áthidalhatatlannak tűnő szakadék van a bűnös ember és a szent Isten között. A mi oldalunkról valóban az. Ha mi odarohanunk Hozzá, az egyet jelentene a halállal. Mintha puszta kézzel akarnánk megragadni egy magaszfeszültségű vezetéket. Az Örökkévaló azonban készített egy hidat: egy személyt, egy közvetítőt. A törvényadás idején ez a személy Mózes volt. Mózes ki-bejárt az Úr jelenléte és a nép között, hozta-vitte az üzeneteket, és nem halt meg. A prófétával való drámai találkozás célja is ez volt. Így hangzott a Seregek Urának kérdése: „Kit küldjek el és ki fog menni nékünk?”

Be kell látnunk, hogy a Menny Istene csak az Ő játékszabályai szerint megközelíthető. És Ő kegyelmesen választ közvetítőket, akik által mégis a közelébe juthatunk. De mi van akkor, ha az ember nem fogadja el ezt a közvetítőt? A válasz logikus: meghiúsul az Istennel való találkozás. Illetve, egy napon mégis szembe kell majd néznünk Vele, legkésőbb az életünk végén. Ám jaj nekünk, ha ezt a közvetítő mellőzésével tesszük!

Ezek szerint, hinnünk kell a közvetítőben! Hűha! Ez nagyon keresztyéniesen hangzik! Az lehet, de ezt itt olvassuk a Smót 19:9-ben:

„Íme, én elébed jövök felhőborulatban, hogy a nép hallja midőn beszélek, és benned is higyjenek örökké!”

Nem lehet, hogy rossz a fordítás? Talán ’neked’ higgyenek? Az eredeti szó ’becha’ – benned. Ugyanaz a kifejezés, amit az Örökkévaló magára is használ, és amit elvár az Ő népétől a Bemidbár 14:11-ben (jaaminu bi – hisznek bennem). Hinni az Örökkévalóban, de nem hinni az Ő képviselőjében azt eredményezi, hogy meghiúsul a kapcsolat, nem jut el az Örökkévaló áldása, intése, tanítása, szabadítása azokhoz, akiknek szánta.

Ki a közvetítő?

A Jitró szakaszban Isten az egész zsidó népet arra hívja, hogy papok birodalma és szent nép legyünk. Miért? Hogy közbenjárjunk a többi népért, hogy közvetítsük számukra az egy igaz Isten szeretetét és áldását. Azok a népek, akik nem fogadják el a zsidó népnek ezt a közvetítő, papi szerepét, akik nem ’hisznek’ Izraelben, bizony nem juthatnak hozzá az élő Isten ismeretéhez és áldásaihoz.

Jesua, a zsidó Messiás így szólt az Őt körülvevő zsidó emberekhez, amikor arról faggatták, hogy mi az Istennek tetsző cselekedet:

„Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (János 6.29) „Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte őt. Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életbe.” (János 5:23,24)

Jesája kortársai nem hittek a prófétában, ezért megkövéredett a szívük, nem tértek meg és nem gyógyultak meg. Mi a helyzet ma veled? Tiszteled az Atyát? Akkor higgy abban, akit Ő elküldött! Hogy élhess!

egyszázalék információKattints a részletekért!