/A 2020. február 5-i, „Túl a Smúzon” beszélgetés összefoglalója/

A Tanakh (Ószövetség) többféle kifejezést használ a csoda körülírására, s ezt a magyar bibliafordítások is igyekeznek követni. Megkülönböztet jeleket, akár profán értelemben is, melyekből következtetni lehet valamire, és csodákat, amikkel Isten a hatalmát, akaratát demonstrálja, hogy meggyőzze az embert valamiről. A történelemre visszatekintve az Úr hatalmas tetteiről, nagy tetteiről beszél, hangsúlyozva az isteni gondoskodást és hatalmat. A csodadolgok és félelmetes tettek az Örökkévaló dicsőségét és szentségét mutatják be.

A Tanakhban a csoda elsősorban mindig Istenhez kötődik, az ember csak közvetítő szerepben van jelen. Mindig Istenre mutat, soha nem cél nélkül való.

A csoda mindenképp természetfölötti, vagy elég a tökéletes időzítés?

A bibliai kor válasza

A csodák természetes vagy természetfölötti volta nem lényeges az ókor embere számára. Azt az alapvetően természetes jelenséget, hogy felhő ereszkedett a kijelentés sátrára, egyértelműen csodaként írja le a Tóra, mivel a rendszeres, céltudatosan időzített esemény Isten jelenlétét, hatalmát és irányítását demonstrálta. Ezzel együtt a Tanakh ismeri azt a különleges jelenséget is, amelyet ma a természeti törvények felfüggesztéseként látunk – például, mikor a Vörös tenger ketté nyílik, vagy Józsué kérésére megáll a Nap az égen.

Az ószövetségi csodák azonban soha nem öncélúak. Az Örökkévaló azt bizonyítja Izrael történelmében, hogy Ő alakítja közvetett vagy közvetlen módon annak eseményeit.

Talmudi kor válasza

A Talmud tanítói a csodákkal kapcsolatban három kérdést vizsgálnak: 1, Milyen kapcsolat áll fenn teremtés és csoda között; 2, Milyen szerepet játszik a csoda a vallási igazságban megítélésében; 3, Mekkora a jelentősége a mindennapi csodának, amely nem szól bele a teremtés rendjébe.

A Talmud megítélése szerint a legnagyobb jelentőséggel bíró csodák az Egyiptomból való kivonulás történetében vannak, mert ekkor formálta nemzetté Isten a népet.

A teremtés és a csoda viszonya

A rabbik szerint a csodák már a teremtés során eltervezett jelenségek. A Genesis Rabba 5:45 szerint Isten a teremtéskor „külön egyezségeket” kötött a teremtett világ részeivel, hogy a megfelelő időben közreműködésükkel csodát idézzenek elő – például ketté nyíljon a tenger a kivonuláskor. Isten tehát nem írja felül az általa alkotott természeti törvényeket.

A teremtett világban meglátható a csoda.

A mindennapi csoda

A Talmud számára a mindennapok csodái váltak elsődleges fontosságúvá. Az isteni gondviselés és az emberiesség pozitív tettei, melyek illeszkednek a természet törvényeihez. Így válik csodává az emberi garat, mely lehetővé teszi a táplálkozást, és a szegénységben élő család anyagi támogatása. (Exodus Rabba 24:1; Peszáchim 118a)

Az Újszövetség válasza

Az Újszövetség a Tanakhhoz hasonlóan nem foglalkozik a csodák természetes vagy természetfeletti voltával. Mindkét fajta csodára találunk több példát is. A csodálatos halfogás történetében (Lukács 5:4-8) egy hétköznapi jelenséget látunk – halat fognak a halászok – meglepő időzítéssel és mértékben. Ezzel szemben a vakon született ember meggyógyítása a János evangéliumában olyannyira precedens nélküli esemény, hogy a csoda után sokan nyomozni kezdenek, hogy korábban valóban vak volt a koldus.

A lényeges kérdés itt is, akárcsak az Ószövetségben az, hogy az adott csoda Istentől való-e, megerősíti-e Isten és ember kapcsolatát.

Az Újszövetség legnagyobb üdvtörténeti jelentőségű csodája Jézus feltámadása. Ez az, melyen keresztül az egyiptomi szabaduláshoz hasonlóan a bűn rabságából lehet megszabadulni, s melynek köszönhetően az Egyház (nem a felekezeti, hanem a „láthatatlan Egyház”) megszületik.

Mi a csoda célja?

A Tanach válasza

A csoda: jel

Jelek szolgálhatnak egy hosszútávú prófécia bizonyítékaként, és bizonyíthatják azt is, hogy az adott prófétát valóban Isten küldte.

A héber Biblia azonban óvatosságra int a csodákkal kapcsolatban. Az V.Mózes 13:2-4 felveti annak lehetőségét, hogy egy hamis próféta által jövendölt jel beteljesedik, akár isteni próbatételként, hogy ezzel más istenekhez fordítsa a népet. A népnek azonban fel kell ismernie a „csapdát”, nem követheti a prófétát.

A csoda: segítség

Gyakran a csoda a „jel” funkcióján túl valós segítséget is ad az aktuális helyzetben. Bár magánemberek életében is előfordul (Elizeus feltámasztja a súnémi asszony fiát a 2Királyok 4. fejezetében), jellemzően mégis jelentős üdvtörténeti eseményeknél tapasztalhatjuk őket, mint Isten közvetlen beavatkozását a történelembe.

A Talmud válasza

A csoda és a vallási igazság viszonya

A már említett tórai igeszakaszra (Devárim /V.Móz./ 13,2-4) alapozva, mely a hamis próféták által tett csodákra figyelmeztet, a Talmud és a későbbi rabbinikus irodalom egyik alaptételévé vált, hogy a csodák nem lehetnek vallási igazságok primér bizonyítékai. Ezeket az igazságokat kizárólag logikai módon, az írott-, majd később a szóbeli Tan állításaiból kell levezetni, hiszen az az Igazság az emberi értelem számára felfogható. Az Igazságon a csoda nem változtat.

A Talmud tehát a Tanakh csodáknak tulajdonított két céljából (jel és segítség) erősen megkérdőjelezi a jel funkciót, így a csoda elsődleges célja számára a segítség.

Az Újszövetség válasza

 Az Újszövetség a Tanakhhoz hasonlóan kettős funkciót tulajdonít a csodáknak. Egyrészt jelen van a segítő feladata, hiszen emberek élete változik meg rajtuk keresztül: betegek meggyógyulnak, a halott feltámad…, Jézus feltámadásán keresztül pedig az örök élet ígérete válik elérhetővé az egyes ember számára.

Másrészt jelként is működik aláhúzandó Jézus és a tanítványok Istentől küldött voltát, tanításuk érvényességét.

Az Újszövetség is tud hamis tanítókról és általuk tett csodákról, de hangsúlyozza, hogy azok a csodák, melyek megerősítik a kapcsolatot Isten és az ember között, embereket megtérésre és életük megszentelésére indítják, nem származhatnak hamis tanításból.

Hisz egy mai racionális ember a csodákban?

Erre a kérdésre nem találhatunk választ a Tanakhban és az Újszövetségben, hiszen ezt minden kor embere saját maga fogalmazza meg. Mindenesetre mind az Ó-, mind az Újszövetség kiáll a csodák valósága mellett és amellett, hogy az utánuk következő korokban is lesznek ilyen rendkívüli események. Ezt a Talmud sem veti el teljes egészében, bár úgy véli, a nagy jelentőségű csodák kora lejárt, mert méltatlanokká lettünk rájuk.

A Talmud utáni teljes rabbinikus irodalom e kérdéssel kapcsolatos gondolatai több könyvet megtöltenének, így most csak a középkor leghíresebb tudós rabbija, Majmonidész (RaMBaM, 1153-1204), illetve a XX. sz-i Mordechaj J. Kaplan (1881-1983) rabbi véleményét írom le tudva, hogy ez korántsem tükrözi a teljes zsidóság hitét.

RaMBaM – Majmonidész válasza

Majmonidész, bár a legtöbb Tanakh-beli csodatörténetet allegorikusan értelmezi, a mózesi csodákat nem kérdőjelezi meg. Ezzel együttr a kinyilatkoztatás tapasztalatát nagyobb jelentőségűnek tartja. A csodákat kizárólag a tömegek számára tartja hasznosnak, akik nem jutnak el a Kijelentés olyan szintű ismeretére, hogy csodák nélkül is megítélhessék annak hitelességét.

RaMBaM számára fontos a talmudi tanítás, mely szerint a csodákat az Örökkévaló már a teremtéskor előkészítette. A csodák a teremtéshez hasonlóan újat hoznak létre, például az ősatyák és Mózes csodái egy nemzet létének alapjait teremtették meg.

Mordechai J. Kaplan válasza

Kaplan szintén a Talmud tanításából indul ki: Isten nem változtatja meg a teremtés rendjét, illetve a „mindennapok csodái” a legfontosabb csodák. Ám ő tovább megy Majmonidésznél: teljesen elveti az összes bibliai csoda lehetőségét, ezeket a történeteket az ókori szerzők jószándékú legendáinak tekinti, hogy az Örökkévalót, mint gondoskodó erőt bemutassák.

A mi válaszunk

Ha a keresztyénség válaszát szeretném leírni, hasonló problémával szembesülnék, mint a Talmud utáni zsidóság véleményének vizsgálatakor. Ezért saját, egyéni bibliaértelmezésemen alapuló válaszomat fogom megadni.

Abból kiindulva, hogy a Biblia a teremtő Isten kijelentése, nem utasíthatom el a csodák valóságát. A Teremtő számára nem okozott gondot a mindenség megalkotása, így neki a csodatétel sem lehetetlen.

A Biblia fogalmait használva csodának tekintem a természetfölötti eseményeket, és azokat a természetes eseményeket, melyek rendkívüli időzítésükkel isteni célt töltenek be. A csoda lényegénél fogva nem bizonyítható, mert nem megismételhető, így tudományos módszerekkel a hitelességét nem állapíthatjuk meg.

A csodák legfontosabb elemének nem az időt vagy a módot, hanem a célt találom – akár a bibliai, akár a későbbi korokban történt csodák esetében. Egy csoda lehet segítség és jel is. Ha a csoda eredményeképp Isten dicsősége jelenik meg, Isten és ember kapcsolata erősödik, a szemtanúkban hit ébred az isteni üzenet iránt, akkor az a csoda valóban Istentől származik.

Ez a cél, illetve eredmény az, ami alapján egy csoda hitelességét is vizsgálhatjuk, akár bibliai, akár modern kori csodáról beszélünk. Nem vetem el a modern kori csodák lehetőségét tudva, hogy az Örökkévaló nem változott sem képességeiben, sem a teremtett világ és az ember iránti szeretetében.

Hiszem, hogy a legnagyobb csoda, ami egy ember életében megtörténik, amely mindenkor Istentől való „jó” ajándék, az Örökkévalóval való személyes kapcsolat és az örök élet elérése.

Hol találkozhatunk legközelebb?

Gyülekezeti szolgálataink és ünnepeink legfontosabb tudnivalói

Kattints a részletekért!