Mispatim – Smot /2Mózes/ 21:1-24:18; Haftara: Jeremiás 34:8-22

Hányszor hangzott ez a kérdés a történelem során?! Kíváncsian és gúnyosan, tudást szomjazva és hitetlenül, félve és reménykedve… Kérdezték filozófusok, költők, bírók, politikusok, egyszerű, hétköznapi emberek. Az emberiség ősi kérdése ez, mely az isteni felszólításból ered: „Ádám, hol vagy?”

Mi hát az igazság?

Manapság tudjuk, hogy „az igazságnak több arca van”, hogy nézőpont kérdése, és tiszteletben kell tartanunk a másik ember szuverén igazságát.

Azt is tudjuk, hogy az igazság könnyen manipulálható, az ember megvezethető. Egész iparágak épülnek az igazság eltorzítására, amit diszkrét eufemizmussal „szépségiparnak”, „tájékoztató médiának”, vagy nyíltabban plasztikai sebészetnek, filteres, photoshopos képmanipulációnak… hívunk. Mai korunk úgy formálja, alakítja az igazságot, mint szobrász az agyagot, és közben egyre fontosabbá válik számára a kérdés: a sok filter, smink, „politikailag korrekt kifejezés” mögött mi az igazság?

József Attila a Thomas Mann üdvözlésében ezt kéri:

„Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.”

Az igazság az, ami több, mélyebb, mint a „valódi”. Olyan fény, mely bennünket is ragyogóvá tesz. Nagyobb nálunk, nem függ vágyainktól, elképzelésünktől és ítéletünktől. Ez az az igazság, amit keresünk az emberiség történetében, ez az, ami nem hagy nyugodni egyéni életünkben, mert túlmutat rajtunk. Ami a teremtés shalomjában jelent meg, mikor az Örökkévaló kijelentette: „Íme, igen jó”.

NE tarts a többséggel!

A Mispatim hetiszakasz a rabszolgák törvényével kezdődik. Szabályozza (biztosítja!) a rabszolgák jogait, illetve a különböző, gondatlanságból eredő sérülésekkel, lopással, hűtlen kezeléssel, hitelezéssel foglalkozik. Csupa olyan dologgal, mikor két ember másképp látja a saját igazságát. És egyszer csak, a 23. rész első 3 versében elér az igazság kérdéséhez.

„Hazug hírt ne terjessz! Ne fogj össze a bűnössel, nehogy az erőszak mellett tanúskodj. Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyében a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot. A nincstelennek se kedvezz peres ügyében!”

Nem, az igazság nem relatív és nem jelentéktelen. Nem függ a megítélésünktől, viszont annyira fontos, hogy túl kell lépni érte félelmeinken és sajnálatunkon is. Mekkora lelkierő kell legyőzni a tömegnyomást és ellenállni a többség akaratának?! Egyáltalán – megkérdőjelezni a többségi véleményt, átgondolni, önálló következtetésre jutni és a végsőkig kitartani mellette? Az Örökkévaló ezt várja el tőlünk. Félelmen és együttérzésen túl ragaszkodni az Igazsághoz – és bízni a könyörületes Teremtőben, aki védelmet és kegyelmet adhat.

Hová tűnt az a két betű?

A Talmudban /Bábá Meciá 59b/ van egy érdekes történet Rabbi Eliézerről és társairól, akik nem tudtak megegyezni egy gyakorlati kérdésben. Eliézer a „világ összes válaszát” megadta vitapartnereinek, de ezzel nem győzte meg őket. Ekkor az Örökkévaló segítségével különféle jeleket és csodákat mutatott, de még a végső támogatásként megszólaló Égi Hang sem volt elég, hogy elfogadják Eliézer véleményét. Rabbi Jirmeja ezzel zárta le a vitát: „A Tórát átadták már a Szinájhegyen, mi nem hallgatunk az égi hangra, hiszen már a Szináj-hegyen elhangzott: ‘a többség után igazodj.’”

Ebben a talmudi részben épp erre, a mostani hetiszakaszban található mondatra utal a rabbi. És erre épül az a tanítás, hogy vallási kérdésekben a rabbik többségének szava dönt. Igen, „valódi” tény, hogy leírja a Tóra: „a többség után igazodj”. De ha az „igazat” keressük, nemcsak a „valódit”, akkor nem hagyhatjuk ki a „ne” szócskát a mondat elejéről. Ne a többség után igazodj – hogy ne ferdítsd el az igazságot!

Mi az igazság? Hogyan találhatjuk meg?

Jesua azt mondja a hegyen összegyűlt tömeget tanítva: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Máté 5:6). Arra biztat, hogy keresd, mint éhező egy falat kenyeret – mintha az életed múlna rajta! Mert valójában az múlik rajta.

Az igazság keresése, megítélése, a ragaszkodás az igazsághoz akár a többség ellenében is – ugyanúgy az egyén felelőssége, mint a Szináj-hegyen volt. A viszonyítási pont ugyanúgy az Örökkévaló szava. A keresést nem spórolhatjuk meg számodra sem mi, sem a rabbik, sem irányzatok, sem a legnemesebb szándékú együttérzés, mert az Igazság túlmutat rajtunk. És ha őszintén keresed az igazságot, megtalálod.

Hol találkozhatunk legközelebb?

Gyülekezeti szolgálataink és ünnepeink legfontosabb tudnivalói

Kattints a részletekért!