Tecáve: 2Móz 27:20-30:10 Haftara: Ez 43:10-27 (Parancsold meg)
Tecávve nevű heti szakaszunk drámaibb, mint első pillantásra tűnik. Ha film készülne belőle, egymást váltó snitteken láthatnánk, hogy mi zajlik a hegyen illetve a hegy lábánál. Így csak a következő heti szakaszból értesülünk arról, mi is történt odalent.
Fent és lent
Fent Mózes a Szent Isten jelenlétében időzik, és épp arról kap útmutatást, hogy milyen feltételek között lakozhat az Örökkévaló az Ő népe között. Lent egy türelmét vesztett nép forrong, amely azonnal akar valami tapintható, látható istent. Fent Mózes megtudja, hogy Izrael fiai fognak olajat adományozni a menórához, mely bevilágítja majd a szentélyt. Ez szimbolizálja a papság egyik fő küldetését: „terjeszteni a jámborság világosságát” (IMIT II. 346. o), ami végső soron egész Izrael papi küldetése a világ népei felé: a Szentírás fényének, az Egyisten igazságának továbbadása. Eközben lent népünk épp arra készül, hogy lekapcsolja a villanyt: az élő Istenre való várakozás helyett bálványt öntsön magának. A hegyen az Örökkévaló pontos leírást ad Mózesnek a szent papi öltözékről, melyet majd Áronra és fiaira öltsön. A hegy lábánál Áron épp elbukik, amikor a nép nyomására ékszereikből aranyborjút készít, sőt, oltárt is épít előtte.
Kicsoda méltó?
Az az ember, akit az Örökkvaló arra választott ki, hogy „dicsőségül és ékességül” viselt efódjának vállain és törvénytevő melldíszén (hósen) a szíve fölött hordozza Izrael 12 törzsének drágakövekbe vésett neveit! Az az ember, aki majd az Engesztelés Napján a mi bűneinkért fog engesztelést végezni és értünk fog közbenjárni az Úrnál! Az az ember, akinek a homlokán arany fejdísz (korona!) fogja hirdetni: Kados l’Adonai (Szentség az Örökkévalónak)!
Nem volt jobb?
Hogyan?! Nem volt jobb, szentebb, igazabb, hűségesebb, állhatatosabb férfi Áronnál, hogy épp rá esett a választás? A kép most visszavált a hegyre, ahol a Mindenható, aki többek között Mindentudó is, aki fölötte áll az időnek, és pontosan látja, mi zajlik épp lent a hegy lábánál, rendületlenül sorolja rendelkezéseit: hogyan kell majd Áront és fiait beiktatni a papi hivatalukba.
A pap is bűnös ember
Ebből a perspektívából talán már nem is olyan meglepő, hogy a beiktatás nagyon messziről indul: Először is, Mózes felöltözteti őket abba a ruhába, ami nem az övék, amit az Úr rendelt és készíttetett el a számukra. A hétköznapok szennyétől mentes ruha ez, szent öltözék. Aztán jönnek az áldozatok: a tuloknak meg kell halnia Áronnak és fiainak a vétkéért. Az első kos tűzáldozat, ami azt jelképezi, hogy a papok nemcsak megtértek a bűneikből, de szoros közösségben akarnak élni Azzal, akit szolgálnak. S majd csak ez után következik a második kos halála, s ez már a beiktatás: a bűnbocsánaton kívül a megszenteléshez is vérre van szükség. És hogy biztos, hogy tökéletes legyen a bűntől való megtisztulás és az Úr szolgálatára való elkülönítés-megszentelés, mindezt a procedúrát hét napon át minden nap végig kell csinálni.
Nincs garancia
Tudjuk, hogy ettől még nincs garancia arra, hogy a papok feddhetetlenek maradnak. Elbukott Nádáb és Ábihu, vétkeztek Éli pap fiai és sorolhatnánk. A Jom kippuri engesztelő szertartartás azzal kezdődik, hogy a főpap a saját bűneiért mutat be vétekáldozatot. Nyilván, mert szent hivatala nem mentesítette őt sem a bűntől.
Az Örökkévaló mindezt jól tudta, s ezért választotta Áront. Hogy benne, az egész nép képviselőjében jól láthassuk, hogy sem papi küldetésünk, sem választott voltunk nem tesz minket bűntelenné, de még különbbé sem a többi népnél.
Aki Áronnál jobb
Viszont valaki leveszi rólunk a szennyes ruhát. Valaki leveszi rólunk álnokságunkat, és ünnepi ruhába öltöztet bennünket, tiszta süveget tesz a fejünkre. (Zekarja/Zakariás 3:1-5)
Valaki, aki „nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem volt a szájában.” (Jesája/Ézsaiás 53:9), akiről Jesája próféta mondta, hogy „sokakat igazzá tesz, mivel ő hordozza vétkeiket”, aki „halálra adta életét, és a bűnösök közé számították, noha sokak bűnét hordozta, és közbenjárt (!) a bűnösökért.” (Jesája/Ézsaiás 53 11,12)
Akit az Örökkévaló – Dávid király próféciája szerint – a jobbjára ültet, és megesküszik megmásíthatatlan esküvel: „Pap vagy te örökké, Melkicedek rendje szerint.” (Zsoltár 110:1,4)
70 óta nincs Templomunk Jeruzsálemben, sem papságunk, sem áldozatunk, sem főpapunk. Vagy mégis? Jesua Főpap él! És ma is közbenjár értünk: értem és érted.
