Sábát Sálom!
Milyen fontos, ősi köszöntés!
Kívánhatunk-e a másik számára jobbat, mint a béke?
Ha béke van, minden van. A „békesség” nem a háború és a csatazaj hiánya. Nem a ránk erőltetett „fegyverszünet”. A béke az, amikor minden a helyén van.
Amikor nincs betegség fájdalom félelem zűrzavar harag igazságtalanság éhezés gyűlölet…
Sábát Sálom!
Hol van hát a béke? Elég bekapcsolni bármely hírcsatornát, hogy lássuk: pusztul a Föld, szenved az ártatlan, és igen, TERJED A VÍRUS, és csak lelkünk legmélyén remélhetjük, hogy ide nem ér el, a városunkat nem érinti, az ismerőseinket kikerüli, legalább a családot ne…
Sábát Sálom!
Honnan? Honnan jöhet a „Sálom”?
A középkor rabbijai nem vezettek be újabb gyásznapokat a különböző csapásokra. Úgy vélték, minden kor viszontagságainak meg lehet találni a megfelelőjét a Tanakhban. A Tisá Böáv gyásznapja az első és a második szentély lerombolásának ugyanúgy emléket állít, mint három későbbi tragédiának, melyek – a hagyomány szerint – ugyanezen a napon történtek.
Ha pedig a gyászunk gyökerét a Tanakh mutatja meg – a Sálom forrását is ott kell keresnünk!
A Vájikrá (III. Mózes) ezt ígéri:
„Ha rendelkezéseim szerint éltek, és parancsaimat megtartjátok, és végrehajtjátok azokat … Békességet adok az országban; ha lefeküsztök, senki sem riaszt föl benneteket.” (26:3;6)
A híres „papi áldás” utolsó mondata ez: „Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!” A Zsoltárok könyve tele van a békesség kérésével és ígéretével – ami mind a Minden.atótól ered.
A zsoltárokat jórészt Dávid írta, a hadvezér és király, aki tudta, mit kell tenni a győzelemért, de azzal is tisztában volt, hogy Sálom nem azért lesz, mert megküzdöttünk érte, megalapoztuk, felkészültünk.
A valódi Sálom egy áldás, ami az Ö.valótól érkezik.
Ki méltó a Sálomra?
Bárki és senki.
Bárki, mert csak egy kritériuma van a Tóra szerint: „Ha rendelkezéseim szerint éltek, és parancsaimat megtartjátok, és végrehajtjátok azokat…” Ez alapvetően egyszerű.
Akkor most gondold végig: Egyszerű? Te vajon megtartod? A 614-ből nézzük most csak ezt az egyet:
„Szeresd tehát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel.” (Dvarim /V. Mózes/ 6:5)
Valóban olyan valós, aktív, hiánytalan szeretettel fordulsz Felé, ami meghatározza az egész életedet? Tudod, ami alól nincs „kényelmi kivétel”. Nincs „mindenki ezt csinálja”, „ennyi még belefér”, „ne vigyük túlzásba”… Mi motivál? A hagyománytisztelet, az erkölcs – vagy valóban az Ő akaratát keresed, és ennek mérlegén éled a mindennapjaidat?
A Sálomra önmagában senki nem méltó.
Hogyan lehet mégis Sálomunk?
Jesájá/Ézsaiás próféta szerint a Messiás a Békesség Fejedelme1 lesz. Mi hisszük, hogy ez a Fejedelem már megszületett, meghalt és feltámadt – azért, hogy minket, akik ezt az előbb idézett egyetlen parancsot sem tudjuk megtartani, mégis megbékítsen az Ö.valóval. Hisszük, hogy ő nem a Fegyverszünet, hanem a Sálom Fejedelme, a Názáreti Jesua, akinek segítségével miénk lehet a Minden.ató békéje. Ezért – bár nyilván vigyázunk a Földre, segítünk az éhezőnek, fölvesszük a gyógyszertári maszkot és gyakran mosunk kezet – nem kell félnünk.
És Sálom töltheti meg a sábátunkat – ahogy a hét többi napját is.
Sabbat Sálom!
