Cáv: 3Móz 6:1-8:36 Haftara: Jer 7:21-8:3
Vajon egy újjáépülő jeruzsálemi templomban is működnének ezek az áldozatok, amikről itt olvasunk? Próbáljuk elképzelni ezt a merőben fiktív helyzetet! Egyszerre csak megindul a projekt, hogy – ki tudja, miféle csoda folytán – megépítsék a templomot Jeruzsálemben.
Mit mond a rabbi?
Még a zsidóság vallási irányzatai sem értenek egyet mindenben ezzel kapcsolatban. A Templom Intézet komoly erőfeszítéseket tesz a templomi kultusz kellékeinek és feltételeinek biztosítására. Olyan alapos illusztrációkat alkottak meg, amelyeket én is elismeréssel és örömmel használok fel az előadásaimban. Ők arra készülnek, hogy akár jön a Messiás, akár nem, ha egy kis esély adódik rá, akkor újra legyenek vétekáldozatok és békeáldozatok, ismét a leírtak szerint szenteljék fel a papokat, ugyanolyan ékes ruhákban, és ugyanolyan megszentelt recept alapján készüljön a felkenéshez használt olaj is.
Mások ezt káromlásnak tekintik, mert ha a Messiás nem érkezik meg, ugyan honnan venné ember a bátorságot ahhoz, hogy újjáépítse a zsidóság legszentebb helyét?
Ismét mások – leginkább a liberális irányzatok képviselői, de ők is nagynevű rabbikra hivatkozva – arról beszélnek, hogy az áldozatok valójában az erőszakossá vált ókori világban voltak Istennek egy jobb híján választott tanító eszközei. Tehát szerintük a zsidóság lényegéhez soha többé nem kell, hogy hozzátartozzanak.
Imádság az áldozat helyett
Valójában a Templom pusztulása utáni krízisben alakult ki az a felfogás, hogy a templomi áldozatokat helyettesíthetik az imádságok, engesztelést szerezhet a jótékonyság és a micvák teljesítése. Mintha imáink és teljesített vallásos cselekedeteink egy hatalmas üvegben csörrennének! Az üveg szépen telik, és minden teljesített „küldetéssel” kicsit jobb hellyé lett ez a világ.
A zsidóság amely így gondolkodik tényleg vágyna arra, hogy felépítse a templomot, ahol áldozati állatok ezrei kerülnek az oltárra?
De egyáltalán működött-e valaha ez a rendszer a szó szoros értelmében? Jeremiás idejében állt a templom, és hivatalban volt a főpap, ám Jeremiás a mostani haftaránkban mégis döbbenetes szavakat mond ki:
„Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé és egyétek meg a húst!” (Jeremiás 7:21)
Röviden fogalmazva: „Egyétek meg ti! Én nem kérem.”
Sőt, ami még megrázóbb: „Sosem kértem.”
Pedig milyen aprólékos és gondos munka volt elkészíteni! Micsoda felelősség és odafigyelés szükséges, hogy tudjuk, mit ehetnek meg a papok, mit nem ehetnek meg ők sem, mit érinthetünk meg, meddig fogyaszthatjuk el a mi részünket, és mikortól kell elégetnünk…
Akinek mindez készült, most összeborítja, és azt mondja: „Csináljatok vele, amit akartok! Legyen a tiétek! Nincs közöm hozzá!”
Fölken, fényez…
Egy barátom úgy magyarázta az áldozatok jelentőségét, hogy példaként egy, a Bibliától nagyon távol álló filmet hozott példaként: a Karate kölyköt: a bizonytalan kamasz fiút szárnya alá veszi az okinawai származású veterán karbantartó, és elkezdi megtanítani neki hazája karatetudományát. Az első napon a fiúnak autókat kell políroznia: fölken, fényez… aztán hasonló izgalmas feladatok következnek. A fiú nem érti, miért hasznos ez, amíg el nem jön a pillanat. Belé ivódtak a mozdulatok úgy, ahogyan elméletben azokat sosem lehetett volna megtanulni.
Nos, a Templom papjai és a hozzájuk érkező nép is az áldozatok bemutatása során ezer éven keresztül itták magukba az igazságot: A Szent I_tennel való kapcsolat nem úgy működik, mint egy befőttes üveg, amelyben szépen gyűlnek a teljesített micváink! Sokkal inkább úgy működik, hogy az Ő jelenlétébe csak magunkat megszentelve léphetünk be. Ha vétkeztünk, valaminek történnie kell. Ha fogadalmat tettünk, vagy ha megtapasztaltuk az Ő jóságát, akkor tartozunk, méghozzá önmagunkkal. Ha neki akarunk szolgálni, először a saját alkalmatlanságunkkal kell szembenéznünk.
Leginkább azt kell megérteniük, hogy egyetlen áldozat sem fogja helyrehozni, ha az életünket Istentől elszakadva akarjuk élni. A Tóra egyetlen olyan áldozatról sem beszélt, amely feljogosíthatna minket a szentségtelen, önző, másokat kizsákmányoló életre. Hát erről beszél Jeremiás. Ez az áldozati kultusz már akkor sem működött, amikor még volt egy hely, ahol folytatni lehetett.
Örökre tökéletessé
Mi, akik hisszük, hogy Jézus valóban a Messiás, úgy látjuk, hogy Benne érte el célját az áldozati rendszer. Akár működött, akár nem, de a rendeltetését betöltötte: Eljött a tökéletes engesztelés, az I_tennel való közösség lehetősége.
„Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.” (Zsidókhoz írt levél 10:14)
Ám van itt egy áldozat, amely továbbra is ránk vár: A hálaáldozat olyasmi, amivel továbbra is tartozunk Neki. Nem tudom, hogy valaha lesz-e újra oltár Jeruzsálemben, és kiket fognak odaengedni. Ám ma is vihetünk hálaáldozatot egy sokkal hatalmasabb templomba, amelynek a földi is csupán másolata volt. Ha megtisztultunk a bűneinktől, ott a helyünk, ez a kiváltságunk minden egyes napon.
