Tisztátalan? Az meg mi?

A Tóra tisztátalanság-fogalma meglehetősen feledésbe merült modern társadalmunkban. Higiénia? Igen, arra igyekszünk figyelni, pláne mostanában. De amikor rituális tisztasági szabályokhoz érkezünk, erős a kísértés, hogy átlapozzuk őket. Hiszen e rendelkezések többsége arra vonatkozik, hogy mi teszi lehetetlenné majd újra lehetségesssé számunkra a jeruzsálemi Szentély látogatását.

Karantén? Na az már ismerős.

Azonban, ma más időket élünk. Amikor arról olvasunk, hogy a szülő nőnek 40 vagy 80 napra, a menstruáló nőnek a vérzés idejére, plusz egy hétre, a folyásos férfiaknak és nőknek a tünetmentesség után még egy hétre karanténba kell vonulniuk, a szívünk váratlanul megrezdül. Hiszen, most velünk is hasonló történik. Ahogy olvassuk, hogyan lesz minden tisztátalan[1] , amihez hozzáér a tisztátalan személy, hogyan kell – az anyagától függően – megmosni, kidobni vagy elégetni a tisztátalanná vált tárgyakat, látjuk magunkat, amint eszeveszetten fertőtlenítjük a kilincseket, a cipőtalpakat, a ruháinkat, a telefonunkat, a bankkártyánkat, és mindent, mindent, ami csak fertőzött felülethez érhetett. És egyrészt elcsodálkozunk, hogy egy mikroszkópot nem ismerő világban milyen bölcs rendelkezéseket kapott népünk egy mindent látó I_tentől, másrészt, mélységesen együtt tudunk érezni azokkal, akiket állapotuk kirekeszt a társadalomból. Az izoláció most nemcsak a börtönben, a zárt osztályon vagy egyes kórházak fertőző osztályán elszenvedett állapot: ez most egyetemes emberi élmény.

Tzaraat – teljes izoláció

A tisztátalanság esetei közül a legrettenetesebb az, amit a tzaraat okoz. (A legtöbb Biblia-fordítás leprának fordítja ezt a szót, de valójában a Szeptuaginta fordításából került át tévesen lepraként más nyelvekbe.) Ez ugyanis nem pusztán ideiglenes szobafogságra vagy érintkezési tilalomra kárhoztatja a fertőzöttet, hanem egy pária státuszára: Ruháikat megszaggatva a táboron kívül kell élniük, ha mégis egészségesek közelébe kell merészkedniük, folytonosan kiáltozniuk kell: „tisztátalan, tisztátalan!”. Izolációjuk teljes: nem érintkezhetnek emberekkel, de az Örökkévaló házából is ki vannak tiltva.

Tzaraat – a bűn természetrajza

A tzaraat Tanakhban található esetei többségükben Ist.n ítéletének a következményei (Mirjam – Bemidbar/4Mózes 12:9,10, Uzziás – 2Krón. 26:19-21, Gehazi és utódai – 2Királyok. 5.27). A tény, hogy nem orvosnak, hanem a papnak kell vele foglalkoznia, szintén arra utal, hogy a betegség nem vagy csak részben fizikai természetű. Ezért bölcseink a tzaraatot a bűn következményének, az isteni jelenlét visszavonulásának tekintik, ami kihathat teljes világunkra: a házunkra, a ruháinkra és a tárgyainkra. A Tóra nem nyújt sem magyarázatot, sem gyógymódot. Csak a diagnosztizálásra, az elkülönítésre, illetve a tünetmentesség megállapítására ad útmutatást. Majd pedig arra, hogy a fizikailag meggyógyult személy hogyan tisztulhat meg, és hogyan kerülhet vissza az Izraellel és az Ö.valóval való közösségbe.

Ki gyógyít meg?

Azonban, a Tanakh csak egyetlen zsidó ember gyógyulásáról tud: Mirjáméról, akiért Mózes imádkozott. A bonyolult tisztulási szertartásokra tehát csak az ő esetében került sor. A Második Templom zsidósága a Mózeshez hasonló prófétától, a Messiástól várta a tzaraat-kérdés megoldását. Egy talmudi történetben Josua ben Levi rabbi Elijahu prófétától tudakolja, mikor jön el a Messiás. A próféta válasza szerint a Messiás Róma kapujában ül, és a szegény leprások sebeit kötözi. (Szanhedrin 98a).

Aki a tisztátalant megérintheti

Meglepő egyezés ez a Názáreti Jesuáról szóló beszámolóval, aki a fenti történethez hasonlóan nem tartott attól, hogy megérintse az érinthetetlent. Ő azonban nemcsak bekötözte a metzora (leprás) sebeit, hanem megtisztította őt kívül-belül. S hogy ezt jelként tette, tanúsítják szavai: „Menj el, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel tisztulásodért mindazt, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik!” (Márk 1:44) A Messiás megérintette mindazokat, akiket a Tóra tisztátalannak s ezért érinthetetlennek ítélt: a leprásokat, a vérfolyásos asszonyt és a halottakat. S mindhárom esetben az történt, amire addig nem volt precedens: nem a tisztátalan tette tisztátalanná a tisztát, hanem fordítva! Jesua megtisztította a leprásokat, meggyógyította a vérfolyásos asszonyt, és feltámasztotta a halottakat!

Metzora evangélium

E heti haftara szakaszunkban egy különleges „leprás evangéliumot” olvashatunk: Az arámi sereg ostromgyűrűjében Samária városát a tömeges éhhalál fenyegette. A kapun kívül a mózesi törvény szerint elkülönítve élt négy leprás férfi, aki gondolt egy nagyot, és bemerészkedett az ellenség táborába. Nem volt vesztenivalójuk. A táborból addigra elmenekültek az arámiak minden ellátmányt maguk mögött hagyva. A 4 hatósági karanténos miután jóllakott, észbekapott, hogy a jó hírt a városnak is hallania kell. Négy metzora evangélista!

Az Ö.való egy másik örömhírt is rábízott a metzorákra. Nemcsak arra az egyre, akit Jesua érintése megtisztított, hanem arra a tízre is, akiknek csak szólt, hogy menjenek, mutassák meg magukat a papnak, és mire odaértek, megtisztultak. (Lukács 17:11-19) És miközben a pap 10-szer kivizsgálta, hogy tényleg leprásak voltak-e, majd tényleg meggyógyultak-e, 10-szer megcsinálta a két madárral, karmazsinnal, cédrussal és izsóppal előírt tisztulási szertartást majd az előírt templomi áldozatokat, volt ideje gondolkodni: „Ki ez az ember, aki ideküldi nekem ezt a rengeteg megtisztult leprást?”

A bűn-tzaraat az egész világot elszeparálja a Szenttől, áldott legyen a neve. Jesua megtisztít mindenkit, aki Őhozzá megy. Érintsd meg Őt hittel!


[1] a Tóra ezen részben higiéniai, részben rituális tisztátalanságot ért

egyszázalék információKattints a részletekért!