Vájikrá (III.Mózes) 16:1 – 20:27
Ponthatár – a bűvös szó
Hétfőn Magyarországon több tízezer diák – köztük az egyik fiam – megy be a középiskolába, lefertőtleníti a kezét, felveszi a szájmaszkot, és nekikezd a magyar írásbeli érettséginek. A következő másfél-két hétben minden gondolatuk az érettségire tér vissza, izgulnak, küzdenek. És azután… várnak. És tovább izgulnak. A leggyakrabban használt szavaik között alighanem ott lesz a „pontszám” és a „ponthatár”.
Miért ilyen fontos a „ponthatár”? Mert ez alapján dől el a jövő. Hogy hol folytatják a tanulást szeptembertől. Nem tőlük függ és nem látható előre, csak sejthető – az egyetemek, főiskolák szabják meg. És amikor „megszületett az ítélet”, már nem sokat lehet tenni, a diák vagy fölötte, vagy alatta van.
A főpap vizsgája
A mostani hetiszakasz az Ö_való ponthatárait mutatja meg. A Jom Kippur (engesztelőnap) szertartásainak leírásával kezdődik, vagyis azzal, hogyan szenteli meg a főpap először magát és az oltárt, majd az egész népet. Mert sem a nép, sem az oltár, sem a főpap nem „elég jó”. Az életével megírta az érettségit, minden napjával egy-egy új oldalt nyitott, de az osztályozásnál kiderült, hogy reménytelenül alacsony a pontszám.
Sebaj, ezért van ott Áron, aki most a népért is vizsgázik – elvégzi az engesztelést, és minden rendbejön. Megtisztítja magát, alámerül a rituális fürdőbe, ruhát vált, áldozatot mutat be, újra alámerül, újra átöltözik, új áldozat a népért, bemegy a Mindenh_tó jelenlétébe, a „bűnbakot” (szó szerint, a nép bűneit jelképező kecskebakot) kiűzi a pusztába… Egész nap keményen dolgozik és böjtöl, a nép is vele böjtöl, és immár minden rendben van. Izráel „felvételt nyert” a következő „tanévre”, hogy I_ten szövetséges népeként éljen.
A mindennapok vizsgája
A következőkben a környező népekről olvasunk (vagy hajlandók a Tóra szerint élni, vagy nem követhetjük őket), míg végül elérkezünk a 19. részhez, ami leírja a ponthatárokat. Nézzük meg mi is – hiszen az Ö_való nem változik, és nem változtatja a pontszámokat. Nyugodtan ülj neki te is, olvasd végig ezt a részt versről versre, ahogy a gyerekeink fogják pár hét múlva böngészni a javítókulcsot és a kijavított dolgozataikat! Lássuk a saját eredményeinket!
Így kezdődik rögtön a 2. versben:
„Szólj Izráel fiainak egész közösségéhez, és ezt mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az ÚR, a ti Istenetek, szent vagyok.”
De mi az a szent? Aki tökéletes, egész nap felakadt szemmel ül és vagy imádkozik, vagy épp „jót tesz”? Nem egészen erről van szó. A „szent” azt jelenti, „I_ten számára elkülönített”. Úgy éli az életét, hogy tudja: az élete a Mindenh_tó tulajdona. No, akkor hogyan is él a „Mindenh_tó tulajdona” – mik a ponthatárok?
Tiszteli anyját, apját. Megtartja a nyugalom napját. Nem fordul bálványokhoz, nem csinál istenszobrokat. (Igen, a szerencsehozó buddha szobor, az egészséget védő vörösfonál-karkötő, a kabala-nyúlláb is ide tartozik.) Aratáskor, szüretkor hagy maradékot a nélkülözőknek (felajánlja az 1%-át, a pénztárnál inkább otthagyja az aprót az adományperselyben, ha van ilyen…). Nem lop, nem hazudik, nem csal. (Ha „leesett a teherautóról”, és elfogadom, részese vagyok a lopásnak. A csúsztatás is hazugság és a „kreatív adózás” csalás.) Nem „jövendölget” (se jósnővel, se horoszkóppal, se szerencse- vagy átokhozó lánc-üzenetekkel).
A felsorolás nagyon hosszú. Csak egyet emelek még ki: „Ne gyűlöld szívedben atyádfiát!” (7. vers) Nincs magyarázat. Okkal-ok nélkül, kicsit-nagyon… semmi. Csak ennyi: ne gyűlöld SZÍVEDBEN. Titokban sem. Mert I_ten látja. Mert Neki a motiváció épp annyira fontos, mint a tett.
Megbuktunk. Mi lesz most?
Ha az előbb gondosan megvizsgáltad a napjaidat, azt látod, hogy megbuktál – akárcsak én. Nem úgy élünk, ahogy a Mindenh_tó tulajdonának kellene.
A parasa végén, a 20. rész tovább taglalja a szentség mibenlétét, de egy nagyon fontos gondolat is megbújik benne, amin sokan átsiklanak:
„Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR, szentellek meg titeket.” (8. vers)
A szentség nem a mi teljesítményünk eredménye, hanem az Ö_való ajándéka. Mert mi képtelenek vagyunk rá. A szentség megajánlott jegy. Automatikus felvétel a Mindenh_tó jelenlétébe, amit mi SEMMIVEL nem érdemeltünk ki.
Hogy hogyan kapjuk meg? Ez itt, a Tórában még rejtve van, csak utalásokat kapunk a Messiásra, aki Mózeshez hasonlóan szabadító és próféta lesz. Később a próféták többet elmondanak róla – olyan sok információt, hogy kétségtelenül Jézusra ismerünk benne.[1] A Békesség Fejedelmére, aki I_tennel békéltet meg bennünket. Akin keresztül I_ten megszentel bennünket, megajánlja az ötöst, hogy felvételt nyerjünk az Ö_való királyságába.
[1] részletesebben erről itt lvashatsz: https://zsidokjezusert.org/gyakran-ismetelt-kerdesek/kerdesek-es-valaszok-bovebben/
