Parasa: 4 Mózes 1:1 – 4:20
Haftara: Hóseás 2:1-22

Mózes negyedik könyvének héber címe lefordítva ezt jelenti: a pusztában. Izráel történelmét tartalmazza az Egyiptomból való kivonulás utáni második év második hónapjától a negyvenedik év tizedik hónapjáig.

Egy hónappal a szent sátor felépítése után I_ten azt parancsolta Mózesnek, hogy számolja meg a népet.

Többször megszámoltatta az Úr a népet: amikor kijöttek Egyiptomból (2 Móz 12), amikor sokan meghaltak az aranyborjú imádásakor (2 Móz 32), és most is, amikor felépült a szent sátor és I_ten dicsőségével a nép közé költözik, ismét megszámoltatja a népet.

Rási a kommentárjában ezt azzal indokolja: Mivel (Izráel népe) kedves Őelőtte.

Istennel a pusztában

A nép kiszolgáltatott helyzetben van a pusztai vándorlás során, ellenséges nemzetek veszik körül. Az Ö_való azonban kimutatja ezáltal is népéhez való ragaszkodását, hűségét.

Az i_tenfélő emberek nagyon gyakran tapasztalják ugyanezt. Pusztába kerül az életük, nehézségek adódnak, kiszolgáltatottság, betegség próbálja őket. I_ten ezekben a napokban is megmutatja irántunk való szeretetét. Közel jön hozzánk a bajban, nem érdemünk szerint bánik velünk. Ha csak az aranyborjú körül kialakult mizériát nézzük, az Úr jogosan hagyhatta volna magára népét, de Ő nem ezt teszi, hanem: népe kedves Őelőtte.

Hová is tartozom?

A népszámlálás során bizonyítani kellett a származásukat családjaik szerint. Csak azok mehettek harcba, akikről pontosan lehetett tudni, melyik családnak a tagjai. Fontos volt ezt tisztázni, mert nagyszámú elegy nép jött ki velük Egyiptomból (2 Móz 12:38), akik folyamatosan követelőztek, mindent megkívántak, háborogtak.

Ma ezt nekünk is világosan tudni kell: igazán I_ten népéhez tartozom? Mindez az újjászületés, megtérés által lehetséges, amit ingyen kegyelemből ad I_ten az övéinek. Ha elfogadtad ezt a kegyelmet, tudnod kell, harc vár rád. Pál apostol arról beszél, hogy nekünk nem test és vér ellen kell hadakozni, hanem az ősellenség és a gonosz lelkek ellen (Efézus 6:11-12).

Istennel a cél felé

I_ten a népét céllal hozta ki a rabszolgaságból. El kellett foglalniuk az ígéret földjét. Ezért kellett számba venni a harcra kész férfiakat. Az már egy szomorú történet, ugyancsak ebben a könyvben, hogy a hitetlenségük miatt ezek a húszévnél idősebb férfiak nem mehetnek be Kánaánba.

A későbbiekben Dávid királynak bűnként rója fel az Úr, hogy megszámoltatja a harcra képes férfiakat Izráelben. Ezért az Úr megbüntette a népet. Alapjában véve nem bűn, ha egy király tudni akarja, milyen erős a hadserege. De ebben az esetben a király a saját erejének, hatalmának tekintette a népet. A király önteltségéről árulkodott a nép megszámlálása, látni akarta, hogy milyen hatalma van a környező népekhez viszonyítva. Jóáb próbálta lebeszélni erről, de Dávid hajthatatlan maradt. Következett is a három napig tartó dögvész. Hetvenezren vesztették életüket.

Az asszonyokkal, gyermekekkel és idősekkel együtt Budapest nagyságú népcsoport az I_ten által pontosan meghatározott rendben és helyen vonult a pusztában. Minden törzsnek megvolt a maga helye, középen a szent sátor.

Áronnak négy fia volt. Közülük Nádáb és Abihu meghalt, Eleázár és Ítámár apjukkal együtt szolgált. Nem tudták ellátni ekkora közösségnek a vallási igényeit. Lévi törzsét választotta ki I_ten a nem papi feladatok ellátására. Ők végezték a tennivalókat a szent sátor körül, de a szentélybe nem mehettek be.

Magam előtt látom, amit Bálák meg is fogalmaz később:

Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! Hajlékaid óh Izráel. (4 Móz 24:5),

ahogy menetelnek egyik táborhelyről a másikra, középen a szent sátor, mindenki a maga helyén a zászlója alatt, és az Úr gondjukat viseli évtizedeken át, míg megérkeznek a tejjel és mézzel folyó földre.

Istennel újra a pusztában

Mégis az e heti Haftarában azt olvassuk, hogy a i.e. nyolcadik században Hóseás próféta I_ten utasítására olyan nevet ad fiainak: Nincs kegyelem és Nem népem. Parázna nőt kell elvennie, hogy a népet ráébressze, hűtlen lett teremtő I_tenéhez. Ezzel a paráznaságával minden nyomort magára hoz. Megalázzák, fut szeretői után, de nem éri el őket. Felrakta ékszereit és nyakláncát, elment szeretői után, rólam pedig elfelejtkezett. – mondja z Úr a próféta által. Nagy fájdalom van ezekben a szavakban!  Hogy juthatott ide a választott nép? A 2:13 – ban azt olvashatjuk:

de most kicsalogatom a pusztába és szívére beszélek. Későbbiekben pedig: eljegyezlek magamnak, szövetséget kötök veled.

Miért akarja a hűtlent a pusztába vinni? Talán ismét azt akarja mondani, hosszú idő után is: Izráel népe kedves Őelőtte?!

Augusztusz császár uralkodása idején…

 Augusztusz császár idejében is népszámlálást tartottak. Azokban a napokban érkezett közénk, aki megkereste és megtalálta a bűnösöket, aki maga a Megtartó, Jézus. Az Ő megjelenésével I_ten ismét megmutatta irántunk való kegyelmét, hűségét, szeretetét. A golgotai kereszten is ez végeztetett el.  Megváltónk mindent elvégzett, hogy a választottjait megtartsa. Áldjuk ezért Őt mindörökké!

egyszázalék információKattints a részletekért!