4Mózes 9-12
„Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.”
Egy népszerű író és gondolkodó (C. S. Lewis) szerint nincs olyan bűn, amely jobban elválasztana egymástól két embert, mint a büszkeség. Minél büszkébb az egyik, annál inkább útjában van a másik ember büszkesége. Egy alkoholistát nem fog zavarni, ha a másik is részeg, sőt, cimborájára akadt. Egy falánk embert nem fog zavarni a másik ember nagy étvágya – kicserélik a receptjeiket, és mindenki boldog. Két ember azonban nem tud gőgös lenni egyszerre egymás örömére, mert a gőg elviseléséhez alázatra van szükség. És most itt van előttünk az alázatos ember.
Mózes, aki haragjában összetörte a kőtáblákat, aki oly szigorú ítéletet mondott a bálványimádás, a hűtlenség, a sabbat megszegése fölött – most, amikor saját személyéről van szó, hallgat. Nem fordítva szokott ez lenni? Bármi elviselhető, de ha a személyemet támadják, oda kell csapni az asztalra. Azt már nem!
Mi bajuk van Mózessel?
Talán te vagy itt az egyetlen próféta? Miért mindig rólad szól minden? És Mózes nem mond semmit. Bármelyikünk szívesen felsorolná a helyében, hogy mi mindent tett, mondott, miken ment keresztül, aztán következne a másik büszkeségének letörése: bezzeg te hol voltál, amikor… Mózes nem mond semmit.
A legfájdalmasabb dolgok is elhangzanak, mikor Mózes házasságát kezdik el kritizálni. Azt, ami otthon van, amiről a Biblia is olyan keveset beszél. Érdekes, ellentmondásos információ röppen fel a „kúsita” asszonyról. Hát nem Cippóra volt a felesége? Ebben a perpatvarban mik ki nem derülnek Mózesről!? Pedig nem is biztos, hogy jól értjük. Josephus Flavius tudni vélte, hogy Mózesnek még ifjúkorában volt egy Tharbis nevű felesége, egy etióp hercegnő. Valószínűleg a hellenizmus korában éppen ebből a Tóra-félmondatból kiindulva költötték a romantikus történetet az ifjú szerelmesekről. Sokkal valószínűbb azonban, hogy valóban Cippórát kezdték el kritizálni Mózes testvérei. Midián földjét nevezték kúsán földjének is, talán az ottaniakat is nevezhették kúsitáknak. Lehetséges az is, hogy Cippóra sötétebb bőrszínére vonatkozott ez a megjegyzés? Vagy csak simán olyan valakire használták a szót, aki nem egyiptomi és nem is héber?
Mi bajuk van Cippórával? Talán az, hogy nem izraelita? Később a midiánitákkal még sok gondjuk akadt Izrael fiainak. Gyanítom, hogy nem Jetró népével, hanem egyéb, velük rokon népcsoportokkal. Azonban Cippóra ott volt a Szináj hegynél, és Mózessel együtt részese lett a szövetségnek az Ö_valóval. Mindezt Mózes is mondhatná Mirjámnak, de Mózes nem vág vissza, nem érvel.
Lehet, hogy Cippórának mégis voltak kevésbé szimpatikus vonásai? Ha így volt is, semmit sem tudunk róla. Ám Mózes számára adná magát a lehetőség, hogy mentegesse a feleségét, vagy lerázza magáról a vádakat. Kevés megalázóbb helyzet van, mint amikor a rabbira azt mondja a hitközség: rendes ember volna ez, csak hát a felesége… Vagyis a rabbi minden jó szándéka ellenére inkompetens. Merész dolog ezt mondani Mózesről.
Alázatosnak lenni – mindig célravezető?
Mózes alázatosan hallgat. Jó dolog ez?
Egyfelől ez teszi Mózest alkalmassá arra, hogy még a lázadó népért is közbenjárjon, akár önmagát ajánlva fel az Ö_valónak. Nem szédült bele soha a lehetőségbe, hogy a népet pusztulni hagyva ő maga legyen nagy néppé.
Másfelől viszont nem Mózes személyéről van itt szó, hanem a szolgálatról, amelyet végez. Ezért szólal meg maga az Ö_való, nem Mózes személye, vagy sértettsége okán. Egyszerűen Ő nem fog másik Mózest adni a népnek, ha épp rosszat tudnak mondani az aktuálisan szolgálatban levőre. Aki Mózessel szemben gőgös, valójában I_ten szövetségét utasítja el. Nem Mózes gőgjével találja magát szembe, hanem a felhőoszloppal.
Ki olyan alázatos, mint Mózes?
Mózes minden embernél alázatosabb volt. Nem volt más olyan próféta, aki az Ö_való szavát olyan erővel és olyan közvetlenséggel hozta volna a néphez, mint ő, és nem volt más, aki a megaláztatást olyan csöndesen tűrte volna el.
Azaz mégis beszél valakiről a TaNaCh, aki ellenségei rettenetes vádlásaira „nem nyitotta ki a száját”. Jesájá/Ézsaiás beszél erről, abban a titokzatos fejezetben (53. fejezet):
Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! (7-8.v)
Az „alázatos” szóval itt találkozhatunk ismét. A Messiás, a Mózeshez hasonló próféta az, aki alázatosan tűrte el a hamis vádakat, hogy megmentse népét, ám az Ö_való mégis hatalmasan megszólalt az ügyében: feltámasztotta Őt a halálból.
Másik Messiást sem fog adni Izráelnek, ahogyan nem kaptunk másik Mózest sem. Benne lett a mienk és minden emberé I_ten új szövetsége.
