(Minority report)
Shlach Lecha 4 Mózes/Bemidbar 13:1 – 15:41
Többség dönt?
Steven Spielberg különleges műfajú filmjében John Andertonból űzött vad lesz, mivel a jövőbelátók többsége egy jövőben elkövetett gyilkossággal vádolja. A kisebbség véleményét eltussolták. De nem kell a sci-fik világába lépnünk, hogy példákat találjunk arra, amikor az igaz úton maradáshoz szembe kell menni a többség véleményével. Semmelweis Ignác gúny tárgyává vált orvoskollégái között, amikor ragaszkodott, hogy a nőgyógyászati vizsgálatok előtt alaposan mossanak kezet. Véleményével abszolút kisebbségben maradt. Elmegyógyintézetben végezte, rettenetes körülmények között. Avram az egyedüli ember volt a babiloni Ur városában, akinek az volt a fixa ideája, hogy csak egyetlen Ist_n van, Aki láthatatlan, mindenütt jelen van, és Akinek engedelmeskedni a legfőbb jó. A többiek maradtak a szobroknál.
Ist_nt leszavazzák
Hetiszakaszunk a Tóra egyik legtragikusabb ‘kisebbség vs többség’ történetét mutatja be. Népünk az Ígéret Földjének határánál áll, és az Ö_való Mózest arra utasítja, hogy 12 felderítőt küldjön ki maga előtt az ország kikémlelésére. A kémek jó és rossz hírekkel térnek vissza. Mind a tizenketten egyetértenek abban, hogy a föld valóban tejjel és mézzel folyik. Tízen azonban leragadnak az apró betűs résznél: “Óriások laknak ott, és esélyünk sincs legyőzni őket!” A másik két kém, Józsué és Káleb bizonyos abban, hogy ugyanazzal az Ist_nnel, aki kihozott minket Egyiptomból, be is tudjuk venni a földet – érvelésük hasztalan. Őseink megrettennek, félelmük zendülést robbant ki. Úgy döntenek, hogy Mózest lecserélik, és új vezetőjükkel visszatérnek Egyiptomba.
Kegyelem és ítélet
Szerencsére, a M_ható közbeavatkozik, és félrehívja Mózest egy szóra. Mózes immár másodszor tanúsít rendkívüli alázatot. Kérleli az Ö_valót, hogy kímélje meg a népünket ahelyett, hogy belőle és az utódaiból formáljon egy új népet a Maga számára. Ist_n beleegyezik, de a lázadás és a hitetlenség nem maradhat következmények nélkül: Józsué és Káleb kivételével, az egész nemzedéket arra kárhoztatja, hogy a pusztában vándorolva élje le hátralevő életét, és elhulljon anélkül, hogy beléphetne az Ígéret Földjére.
Amikor Mózes átadja az Ö_való üzenetét, a nép szíve egy csapásra megváltozik. Nem mintha tényleg tanultak volna bármit is, csak hát nem akaródzik nekik a pusztában meghalni. Ezért úgy döntenek, hogy felmennek, és maguk veszik be a földet – Mózes és Ist_n nélkül. Mondanunk sem kell, hogy az akció kudarcba fullad. A többség szinte mindenkit magával sodró pánikja, indulata, hitetlensége végül ítéletet hoz népünkre.
Akik az ÚRért buzgólkodnak
Történelmünkben újra és újra ismétlődik ez a séma: Mózes, Káleb és Józsué ugyanúgy kisebbségbe szorul, mint Illés/Elijahu, Jeremiás/Jirmeja és Ézsaiás/Jesaja. Mózes ellen zúgolódnak, Elijahut üldözik, Jirmeját meg akarják ölni, Jesáját meg is ölik. Elijahu annyira egyedül marad a saját népében, hogy azt gondolja, nem is maradt már senki, aki az élő Ist_nt szolgálná.
“Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.”
(1Királyok 19:10)
Ki mellé állsz?
És mindezek a kisebbségbe szorulók ma népünk csillagai, büszkeségei, példaképei. És valahogy hajlamosak vagyunk elfelejteni a sorsuk által felkínált tanulságot, amit a Tóra maga is megfogalmaz: „… Ne állj a rosszat akaró többség mellé, és ne vallj peres ügyében a többséggel tartva, nehogy elferdítsd az igazságot…” (2Mózes/Smot 23:2) Az Ö_való arra hív bennünket, hogy meghalljuk a szavát, és engedelmeskedjünk Neki. Talán nem meglepő, hogy erre szinte mindig csak a kisebbség kész. Vajon, amikor kétféle véleményt hallunk, mi alapján döntjük el, hogy melyiket fogjuk követni? Arra tekintünk, hogy melyik táborban vannak többen, vagy valóban az igazságot akarjuk követni még annak árán is, hogy népszerűségünk a porba hull, és megbecsültségünknek búcsút mondhatunk?
A Mózeshez hasonló próféta
Mózes ma népünk legnagyobb becsben álló prófétája. A Tóra neki és róla mondja, hogy az Örökkévaló egy hozzá hasonló prófétát fog támasztani. „Prófétát támasztok majd nekik testvéreid közül, olyant, mint te, és adom szavaimat szájába, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok neki. És lesz, a férfiú, aki nem hallgat szavaimra, melyeket nevemben fog elmondani, én fogom számon kérni attól.” (5Mózes/Dvarim 18:18,19) A Názáreti Jesua és Mózes között legalább 31 hasonlóság van. (Angolul erről itt olvashatsz többet: http://christianity.stackexchange.com/questions/2275/who-is-the-prophet-moses-mentioned-in-deuteronomy-1815)
Ezek közül most egyet szeretnék kiemelni, talán a számunkra legkevésbé kellemeset: Mózes és Jesua az Ö_való felkent vezetőjeként kisebbségbe szorult. Tekintélyét megkérdőjelezték, szavát megvetették, az általa felkínált ígéretből nem kértek. Legalábbis, a többség nem. Mégis, a haláluk után volt egy generáció, amely felismerte, hogy Ist_n szólt rajtuk keresztül, és mivel hittek nekik, be tudtak menni az Ígéret Földjére. Józsué népe az Ígéret fizikai földjére, a 12 zsidó tanítvány és azok zsidó és nem zsidó követői pedig az Isten Országába. Jesuának ma egyre több zsidó követője van, aki nemcsak abban hisz, hogy Ő a megígért Messiás, hanem abban, is, hogy halálával magára vállalta a hitetlenségünk és lázadásunk miatti ítéletet, és ezért szabad bemenetelünk van az Ö_való színe elé, a Vele való meghitt szeretetkapcsolatba.
Azonban ez még mindig különvélemény a zsidóságon belül. Az elenyésző kisebbség jutott erre a meggyőződésre. Mi van, ha igazuk van?
