Chukát 4Mózes/Bámidbár 19:1-22:1
Emlékszel még, hogy is keveredett Izrael a 40 éves pusztai karanténba? A hitetlenségünk miatt. A földről, amelyet nekünk ígért az Örökkévaló, nem hittük el, hogy be tudjuk venni. És bármennyire is bántuk már, az ítélet visszafordíthatatlan volt: vissza kellett térnünk a pusztába, és addig kellett ott bolyonganunk, amíg meg nem haltak a 20 évesnél idősebbek. De vajon csak ezek halálára várt az Ö_való? És akkor egyszerre, mintegy varázsütésre, miénk lesz az Ígéret Földje?
Meríbá – aszály és viszály
A Kórach és a Chukát hetiszakasz leírja azt a folyamatot, amin a népnek át kell mennie, hogy alkalmassá váljon a honfoglalásra. Kórach lázadása kétségbeesett kísérlet az isteni ítélet felülírására: minderről a rossz vezetők tehetnek, nosza, cseréljük le őket! Kórach drámai pusztulása és Áron vesszejének kivirágzása jelzi, hogy ha a vezetőinkkel harcolunk, magával a M_hatóval szállunk szembe. Ha Benne bízunk, bíznunk kell abban, is, hogy Ő választ fölénk vezetőket. A pusztai 40 év a végéhez közeledett. Újra Kádésban táboroztunk, ahonnan 40 éve kémeket küldtünk ki. És egy másik újra: nem volt vizünk, ami egy pusztaságban nem meglepő körülmény, ám felettébb bosszantó. És bár már sokszor kiderült, hogy a vezetőinket okolni emiatt nem a legjobb ötlet, mégis ezt tettük. Nézzünk egy kicsit magunkba: nem ezt tesszük mind a mai napig? Mózes cérnája itt szakadt el: a szokásos vízfakasztást emberi rutinból és haragosan tette: nem parancsolt a sziklának, ahogy az Ö_való utasította, hanem rásújtott a botjával. Kétszer is! Bölcseink többféle választ adnak arra, hogy vajon mi is volt Mózesnek az a súlyos bűne, ami miatt az Ö_való kitiltotta a földről. Én most csak azt a mondatot idézem, amit maga I_ten mondott: „Mivel nem hittetek bennem…” (20:12)
Nézz Rá hittel!
A vándorlás további állomásai eleinte csüggesztő tapasztalatokat hoztak: Edóm nem engedett bennünket át a földjén, hatalmasat kellett kerülnünk. A csüggedés újabb zúgolódást eredményezett. Ekkor az ÚR tüzes mérgeskígyókat küldött ránk. Még a nép bűnbánata ellenére sem távolította el a kígyókat! A megmenekülésnek egy meghökkentő útját kínálta nekünk: Mózesnek egy rézkígyót kellett egy póznára emelnie. I_ten megmentésének módja: „mindenki, akit megmartak, ha megnézi, életben marad.” (21:8) A Misna magyarázata szerint „nem azért menekült meg, mert látta, hanem Te miattad, aki mindnyájunk Megmentője vagy” (Mózes öt könyve és a haftárák IV. Numeri 217. o.). Aki tehát a rézkígyóra nézett, az valójában az Ö_valóra nézett, és Benne bízott. Összesen ennyit kellett tennünk ahhoz, hogy megmeneküljük. Aki tehát hitt az Ö_valóban, megmenekült. Aki nem… hát „sok nép elhalt Izraelből” (21:6).
Beer (kút, nem sör!) – a hit és az egység helye
Elgondolkodtató, hogy ez után az esemény után fordulat állt be: Izrael népe talált egy kutat (Beer), amit nem Mózes botja vagy parancsszava nyitott meg, hanem a közösség hálaadó éneke és a vezetők közreműködése. Majd katonai győzelmek sorozata következett. Legyőztük Szihónt az emóreusok királyát, és Ógot, Básán királyát, akit a héber mondavilág az utolsó óriásnak tart (Numeri 226. o.), és akinek fallal megerősített városai vannak. Mi történik itt? Ez mintha már nem az az Izrael lenne, akinek problémát jelent az óriások ellen harcba szállni. És a következő hetiszakaszban (Bálák) pedig egy olyan Izraelt látunk meg Bileám szemével, amelyen nem fog a varázslás, sem az átok. Ez a nép már kész arra, hogy elfoglalja az Ígéret Földjét.
Mi a tanulság?
Akkor szedjük ujjhegyre a tényeket: Miért kellett 40 évig bolyonganunk a pusztában? A hitetlenségünk miatt. Miért nem mehettek be a földre a 20 évnél idősebbek? A hitetlenségük miatt. Miért volt ez alól kivétel Józsué és Káleb? A hitük miatt. Miért döntött az ÚR a célegyenesben úgy, hogy Mózes és Áron sem mehet be? Mert nem hittek Benne. És miért menekültek meg azok, akik felnéztek a rézkígyóra? Mert bíztak az Ö_valóban! A kígyós kaland után vajon kik maradtak életben? Akik bíztak az Ö_valóban. Mi fordította át a zúgolódást hálaénekké? A hit az Ö_valóban. Mi adott bátorságot Szihón és az óriás Óg legyőzésére? A hit az Ö_valóban.
„Bízzatok az Úrban mindenkor!”
Lehetséges, hogy nemcsak a B’rit Hadasa (Új Szövetség) I_tene vár tőlünk hitet, hanem a Tanakh I_tene is? Lehetséges, hogy az Ő megmentése mindig is ahhoz a feltételhez volt kötve, hogy Benne bízzunk, és nem pedig ahhoz, hogy minél több micvát tegyünk? A rézkígyó és a földre való bemenetel esetében feltétlenül. Mi a helyzet a végső ellenséggel, a halállal? „Csak Isten válthatja ki lelkemet a halál kezéből” (Zsoltár 49:9,16). Önmegváltási kísérleteink kudarcra vannak ítélve. Benne kell bíznunk és az Általa rendelt vezetőben.
Így volt ez Mózes és Áron esetében, és így a Messiásunk esetében is, aki így biztat minket:
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!” (János 14:1)
Ilyen egyszerű lenne? Történelmi példák mutatják, hogy bízni az Ö_valóban azért nem mindig könnyű. De lehetséges. És ez a megmenekülés útja.
„Higgy az Úr Jézusban, és megmenekülsz te is, meg a családod is.”
(Cselekedetek 16:31)
