Matot-Maszé: 4Móz 30:2-36:13
Haftara: Jer 1:1-2:28
Kegyetlen háború indul egy nép, a midiániták bizonyos törzsei ellen, amelyben nem nagyon ejtenek foglyokat. Itt nem a zsákmány, a hódítás vagy az adóztatás a cél, hanem – ezt olvassuk – a bosszú. Mi pedig ellenezzük a háborút csakúgy, mint a bosszút, és igazunk is van ebben.
Bosszú, miért és miért nem?
A mostani történetünk egyik kulcsa, hogy nem mi állunk bosszút önmagunkért, tehát nem a szó szicíliai vagy korzikai értelmében vett leszámolás zajlik. I_ten az, aki most úgy döntött, hogy ezekkel az idegen törzsekkel elszámol. Ugyanő döntött arról is, hogy a felbujtó moábitákkal nem számol el. A bölcseink szerint ennek az az oka, hogy a moábiták féltek, hogy a vándorló héberek feldúlják az országukat, midián azonban nyereségvágyból folyt bele ebbe az ügybe, akárcsak ez a furcsa próféta, Bileám, akiről ismét olvashatunk. Ő ráadásul ismerte az Ö_való szavát, szembesült a jövendővel, mégis hajlandó volt tanácsot adni, hogyan kerüljön átok alá Izráel népe.
Talán azért is késik még a Moábbal való elszámolás pillanata, mert ők rokonai Izráelnek, Ábrahám unokaöccsének, Lótnak a leszármazottai, ezért nagyobb türelmet kapnak. De bizonyos esetekben nincs ilyen magyarázatunk. Adatik egy bizonyos idő népeknek, városoknak, közösségeknek, amikor a jó tettek százszorosan veszik el a jutalmukat, a rosszat pedig mintha jótékony homály rejtené. A jólét ideje, a szabadság vagy a bölcsesség ideje ez anélkül, hogy megérdemelnénk. Moábnak nincs konfliktusa azokkal, akiket átokkal akart sújtani, egyszerűen végignézi, ahogyan elvonulnak, letelepednek a Jordánon innen és túl.
Nem tart örökké
Ám ez nem lesz örökké így. A történelem azt mutatja, hogy elkövetkezik a bűn ítélete, ha nem is most. Ha az Ö_való nem ítélné el egyáltalán a bűnt, hanem megbocsátana, az nyilván megnyugtatóan hangozna egészen addig, amíg nem mi vagyunk a bűn áldozata. Azonban az áldozatok, a bűn ártatlan tanúi az égre kiáltanak. De mi van akkor, ha ők is vétkeztek? Bár ebben az esetben áldozatok, más dolgokban, másokkal szemben viszont épp ők okoztak fájdalmat? Az Örökkévaló épp ezért néha vár, türelemmel engedi kibontakozni a történéseket, néha pedig ítéletet mond, és akkor igazságosnak kell lennie mindenkivel szemben.
Most is ezt láttuk. A korábbi hetiszakaszokban arról olvastunk, hogy Izráelt átokkal próbálták sújtani, majd tőrbe csalták bálványimádással, az ítélet mégis először az „áldozatot” érte el, majd megmásíthatatlan módon a támadó népet is. Ha az Örökkévaló ítél, mindenkit ítél, így, ha igazságért kiáltunk, saját ítéletünkért is kiáltunk. Ha ítéletért kiáltunk saját sérelmeink, veszteségeink miatt, lehet, hogy először épp azzal fogunk szembesülni, amit mi magunk követtünk el.
Ebben a történetben Midiánnak a sorsa pecsételődött meg, Izráel pedig ezt az ítéletet hajtja végre. Ebben a hadjáratban találják meg Bileámot is, aki még ott időzött „munkáját” elvégezve vendéglátóinál. A bölcsek magyarázata szerint az, hogy „karddal” ölték meg, valójában egy szabályos tárgyalást és végrehajtott ítéletet feltételez, tehát nem a harc hevében történt így. Rá is elkövetkezett tehát az ítélet.
Ítélet helyett lehetőség
Nem szeretjük az ítéletet olvasni, mert érezzük mi is, nem vagyunk jobbak másoknál. Ostobaságot már valamennyien követtünk el, akár félelemből, akár nyereségvágyból, vagy épp hiúságból, de mentséget is tudunk találni magunk számára. Azonban, ha az Ö_való mond ítéletet, akkor neki igaza van. Izráel ebben az esetben, és itt a honfoglalás történelmi helyzetében néhány alkalommal abban a szerepben találta magát, hogy egész népeken kellett I_ten ítéletét végrehajtania. Nem ezek a kedvenc bibliai történeteink. Csak annyit mondhatunk el velük kapcsolatban, hogy ott és akkor így történt, de Izráelnek vagy a Bibliát olvasó hívő embereknek semmilyen mandátumuk nincs arra, hogy más alkalommal, másokon, népeken ilyen módon hajtsák végre az ítéletet. Ezek a történetek nem erre tanítanak.
Inkább arra tanítanak, hogy amikor békésen éljük a mindennapjainkat, ne kössünk békét a bűnnel magunkban. Gondoljunk arra, hogy mindennek van következménye, lesz ítélete!
Ha az Ö_való türelmes velünk, és megáld minket, az azért van, mert Ő sem szeretné, hogy a bűneink következménye elérjen bennünket.
Izráel épp azért érkezik most Moáb földjén keresztül, hogy elfoglalja helyét és áldás lehessen a világ minden népe számára, ahogyan az ígéret szólt. A leghatalmasabb áldás, hogy az Ö_való békét akar kötni minden nép közül azokkal, akik a bűneiket megbánták. Ő nem akarja sem Móábot, sem Izráelt, de téged és engem sem elveszíteni az ítéletben. Ezért vár, és készíti a megoldást, a Messiást, aki az idők teljességében elveszi az ítélet erejét, és megfizet saját népe és minden nép bűneiért, mint tökéletes főpap.
Amikor ítéletről olvasunk, tudjunk róla, hogy nem ez a végleges terv, hogy van valaki, aki az ítéletet elveheti. I_ten talán épp azért türelmes most hozzánk, hogy ezt a megoldást megragadjuk!