Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem! – biztosan emlékeztek még erre a jó 20 évvel ezelőtti filmsorozat szállóigévé vált mondatára. Én is csak így tudnék felkiáltani az után az egy hét után, amit átéltem, mialatt körbejártuk észak-nyugat Magyarország egy részét, és meglátogattunk néhány, még meglévő zsidó temetőt.
Hogy jött ez az ötlet?
Kis csapatunk rendületlenül, sőt fáradhatatlanul munkálkodik azon, hogy elvigye a Messiásról szóló örömhírt a zsidó embereknek. Még a holtaknak is! ? De a viccet félretéve, azon gondolkodtunk, hogy hogy tudunk valami nagy micvát – jócselekedetet – végrehajtani. Így jött képbe a temetőlátogatás. A zsidó hagyomány azért tartja ezt a legnagyobb micvának, mert a holtak nem tudnak köszönetet mondani, ha a síremlékek körül gazolunk, szemetet szedünk, egyszóval rendbe tesszük azokat. Célunk persze nemcsak egy szimpla temetőgondozás volt, hanem zsidó emberek felkutatása, a Jézusról szóló örömhír elmondása, illetve gyülekezetekkel való kapcsolatépítés is.
Július közepén rajtoltunk (kocsival), és feltett szándékunk volt, hogy kiskapával, kesztyűvel, gyomirtóval, na és persze evangéliumi anyagokkal felszerelkezve a vállalt kötelezettségünket – egy életünk egy halálunk – teljesítjük. Utunk során kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű, hiszen nem egy-két gaz kigyomlálásáról van szó, hanem sokkal többről…
Állomások:
Dunaharaszti:
Első látogatásunk a dunaharaszti temetőbe vezetett. Itt az önkormányzat egyik képviselőjével találkoztunk, aki készségesen beszélt a temető helyreállításának és a helyi zsidó történelem felkutatásának fontosságáról.
Székesfehérvár:
Voltunk Székesfehérváron, ahol a hitközség egyik tagjával találkoztunk. Sajnálatos módon Székesfehérváron a zsinagóga helyén egy Skála Áruház működik, és csak egy kis emléktábla jelzi az egykori zsinagóga helyét. A temető viszont szépen karban van tartva.
Pápa:
Ezután jutottunk el Pápára, ahol ugyan a temetőt nem, de a zsinagógát láttuk, sőt egy holokauszt-megemlékezésen is részt vettünk. A zsinagóga még sejteti a 76 évvel ezelőtti pompáját, de a háborús sebeit ma is viseli. Sajnos nincs pénz a helyreállítására…
Pápa után útba ejtettük a győrszemerei zsidó temetőt. Utódok hiányában ez a temető rövidesen a homályba vész… hacsak Isten nem támaszt olyan embereket, akik szívükön viselik a zsidóság sorsát.
Győr:
Győrben viszont egy gondozott, ápolt temetőben jártunk a helyi hitközség elnökével. Az elnök úr még a zsinagógát is megmutatta, amely jelenleg a győri zeneakadémia hangversenytermeként funkcionál.
Tata és Esztergom:
Ezután Tatára vezetett az utunk. Itt ért a legnagyobb meglepetés bennünket. Isten elhívott egy nem zsidó, nem hívő asszonyt, és a szívére helyezte, hogy kutassa fel az egykori tatai zsidóság múltját, és viseljen gondot a zsidó temetőre és a zsinagógára. Így történt, hogy a temetőben közel 3 órát töltöttünk el. A sírok között haladva szinte a szemünk előtt elevenedtek meg a zsidó életek: majd minden névhez fűződött egy emlék, egy rövid gondolat. Megrázó volt hallgatni ezeket. Ugyanakkor felemelő volt az, ahogy ez a hölgy évek hosszú sora alatt hűségesen, kitartóan engedelmes volt ennek az elhívásnak.Tata után Esztergom következett, ahol a város egyetlen zsidó lakójával találkoztunk. Láttuk a temetőt, amely nagyon el volt hanyagolva, és a zsinagógát, amely az esztergomi művelődés házává lett.
Értékadó emberek, kiket talán alig ismerünk…
Szomorúan tapasztaltuk meg, hogy a nyugat-magyarországi zsidóság 90%-a elpusztult, alig van zsidó élet ezekben a városokban. Hallottunk arról is beszámolót, hogy zsidó emberek mennyit tettek Magyarország fejlődéséért. Tata adta a világnak Bláthy Ottót, a transzformátor és az elektromos fogyasztásmérő (villanyóra) feltalálóját és Farkasházy Fischer Márkot, a herendi porcelángyár alapító igazgatóját. Győr adta a keramikus Kovács Margitot, Székesfehérvár Goldziher Ignác Kelet-kutatót és sorolhatnánk. A nevüket talán ismerjük, de egyre kevesebben tudják, hogy a vidéki, letűnőfélben lévő zsidóság mennyi értéket adott hazánknak.
Sosem vagyunk egyedül
Ellenben találkoztunk olyan nagyszerű emberekkel, akik a szívükön viselik a zsidóság sorsát. Minden egyes ember, akit Isten elénk hozott, ajándék volt számunkra. Hálánk jeléül – többek között – elmondtuk nekik a megbékélés, megbocsájtás örömhírét, imádkoztunk értük, sőt 490 km-es utunk során egy illető kész volt arra is, hogy szívét átadja Jesuának, és Úrrá tegye Őt az életében. Kapcsolatokat építettünk a helyi hívő közösségekkel, és a helyi zsidó élet képviselőivel.
Adj hozzá Te is!
Kérünk Benneteket, imádkozzatok azért, hogy ezek a bimbózó kapcsolatok szárba szökkenjenek, hogy legyen lehetőségünk további bizonyságtételre.
Azért is kérünk imát, hogy Isten támasszon minél több olyan hívő embert Magyarországon, akik készek arra, hogy igei módon féltékennyé tegyék a zsidó népet Jesuával, a zsidó nép Messiásával.
És kérünk még imát azért is, hogy tovább tudjuk folytatni a temetőtúráinkat.
Amikor ezt olvassátok, Feri és Bogi épp vissza fog érkezni az ő ÉK-magyarországi temető-túrájukról. Kíváncsian várjuk az ő beszámolójukat is.