Dvárim- Mózes V. könyve – Röé
Hetiszakasz:
| Parasa: 5 Mózes 11:26-16:17 | Haftara: Ézsaiás 44:11-45:5 |
„…hiszen gazdagon megáld majd téged az Úr azon a földön, amelyet Istened, az Úr örökségül ad neked, hogy birtokba vedd…” (15:4)
Igazi amerikai álom Budapesten!
Csupán azzal, hogy megszülettem, bekerültem a világ legvagyonosabb 25%-ába. Kérem szépen, jó helyre kell születni! Mikor megérkeztem, máris volt tető a fejem fölött, és ágyam, néhány öltözet ruhám (réklik, pólyák, rugdalózók), kint a konyhában pedig hűtőszekrény, benne ennivalóval. A világ 75%-a ennél kevesebbet kapott. Így kell ezt csinálni!
Karrierem töretlenül emelkedett, és mostanra van pénztárcám, benne némi készpénz, a bankban pedig további felvehető összegek, amik jó esetben ki fognak tartani hó végéig. De ez nem minden. Van egy szerény kis megtakarításom is, mert minden hónapban tudok gondolni a jövőre (nyugdíj, gyerekek…). Üdv a világ leggazdagabb 8%-ában! A világ népességének 92%-át hagytam magam mögött vagyonosodásban.
Ám az én helyzetemben az emberek ritkán gondolkodnak így. Az élet küzdelmes. „Az árak emelkednek, a politikusok csalnak, az egészségügy egy garast nem ér, a bankok szemtelenül magas kamatot szabnak, a kocsi már megint elromlott, az iskolában tengernyi a befizetni való, külföldön ilyen tudással betegre kereshetném magam, de itt csak kiszipolyoznak…” Van viszont egy másik nézőpont is: „Az én Alkotóm nagyon-nagyon gazdagon megáldott.” Vajon észreveszem-e, hogy megtörtént? Mennyit kellene még adnia, hogy valóban elakadjon a lélegzetem? Mert az élet a gazdagság bármelyik szintjén lehet küzdelmes. Küzdhetek jobb kocsiért, nagyobb házért, szebb nyaralásért, biztosabb befektetésekért, nagyobb elismerésért, több hatalomért, majd ezek megtartásáért.
A gazdagság felelősség
A Tóra arra figyelmeztet, hogy a gazdagság felelősség, amely nem azért adatott, hogy az utolsó garasig feléljük, de azért sem, hogy csupán saját utódaink számára kuporgassuk. Nézzünk csak néhányat az ezzel kapcsolatos útmutatásokból:
Legyen tizeded! Erről a Tóra másutt rendelkezik. A tized, vagyis minden termés és jövedelem 10%-a volt a Szentélyben szolgáló léviták javadalma, nekik ugyanis nem volt földjük. A galutban (a zsidóság száműzetésében, a Szentély nélküli állapotban) nincsenek meg az ősi földbirtokok, és a léviták sincsenek szolgálatban, tehát a tized micvája nem alkalmazható, ám mégis érdemes tanulni belőle. Ne csak magadra gondolj!
Ne te egyél meg mindent!
Amiről itt olvasunk, az a jövedelmünknek egy újabb 10%-a, amelyet magunk számára teszünk félre, hogy az Úr színe előtt ünnepeljünk. Amit a micva szerint természetben is el lehetett vinni Jeruzsálembe, vagy a nagy távolságokra tekintettel akár pénzre váltva, és ott az Ö_való jelenlétében lakomázni. Számoljunk csak gyorsan! Egy lakomán, esetleg egy ünnepi héten kellett megenni és meginni az éves termés 10%-át? Ijesztően hangzik. Itt bizony segítségre lesz szükség. Ez a micva teljesíthetetlen a szegények, jövevények, özvegyek, árvák, messziről jött és ezért sok útiköltségtől megterhelt emberek nélkül. Nem lehet egyedül megenni. Vagy megnyílsz, közösséget vállalsz, elhagyod a személyválogatást, adakozol, csomagolsz… vagy szétpukkansz és pocsékolsz.
Azután bizonyos években ezt a tizedet nem az ünneplésre kellett félretenni, hanem a szegények számára. Amikor jönnek, amikor kérnek, amikor meglátod a bajt, máris tudod, hogy hová nyúlj, hiszen éppen ezért tetted félre.
Micvák, melyeket senki nem ellenőríz
Olyan micvákról olvasunk, amelyeket soha egyetlen hatóság sem tudott ellenőrizni. Nem tudjuk szó szerint megtenni, mégis jó, ha a szívünkbe tud hatolni. Amid van, kaptad. Amit kaptál, nem csak a tiéd! Nem eheted meg egyedül!
Jesua/Jézus egyik történetében hallunk egy emberről, aki „bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett.” (Lukács 16:19) És volt egy koldus is, akit Lázárnak hívtak, és a gazdag ember kapuja előtt ült, ám az átlépett rajta, és soha semmit nem adott neki. Hogy is hívták ezt a gazdag embert? Sosem tudjuk meg. Elvesztette a nevét a történetben. Elvesztette önmagát. Mindent megevett, és semmije sem maradt. A koldus nevét tudjuk. A történet szerint Ő a nagy lakomán Ábrahám jobbjára ült.
Így működnek a dolgok ‒ fontos, hogy megértsük. A Messiás Jézus, aki minden gazdagságát letette, és elhagyatottan halt meg, egykor ítélni fog minden nép felett. Amit Tőle kaptunk, minket is kötelez, hogy készek legyünk Érte odaadni és másokat szolgálni. Hiszen az életünk véges. Minden gazdagságunkat itt kell majd hagynunk, ebben nincs semmi meglepő. Ám van lehetőségünk adni, és olyan áldást örökölni, amely túlmutat földi pályánkon.