Dvárim- Mózes V. könyve – Ki Távo
Hetiszakasz:
| Parasa: 5 Mózes 26:1-29:8 | Haftara: Ézsaiás 60:1-22 |
Következmények nélkül
Következmények nélküli világban élünk. Ezt tanuljuk kisgyerekkorunktól fogva, ezt várjuk el fiatalként, és szülőként erre neveljük gyerekeinket. (Tisztelet a kivételnek!) Ezt látjuk kedvenc „hepiendes” filmjeinkben, a tizedik „életet” újratöltő online játékokban, a „Photoshop-dívák” insta-képein.
A feleselő, hisztiző gyereket nem fegyelmezzük, nehogy letörjük önbizalmát, kreativitását. A rossz jegyért nem a kisdiákot kéri számon a szülő, hanem a tanítónőt. Ha a részeg kamasz ellopja a buszt, az „diákcsíny”, a füves cigit a házibuliban „úgyis mindenki kipróbálja”.
Aztán egyszer csak lecsap ránk a valóság, és megdöbbenünk. Mert ezt nekünk senki sem mondta!
Vicc és valóság
Közel két éve, hogy Pesten három 15-16 éves srác egy januári szerda estén unatkozott. Úgy gondolták, vicces lenne tüzet gyújtani egy parkban. Vettek egy körömlakklemosót, egy park félreeső végében találtak egy kukát, szivacsra locsolták a lemosót, és begyújtották. És égett. Egy ideig vicces is volt – aztán rájöttek, hogy ebből baj lehet, túl nagy a láng. Elszaladtak, mert a tűzoltók hívása esetleg következményekkel járhat.
Talán emlékeztek – a kuka a református teológia kollégiuma mögött állt egy vasajtó előtt. Az átizzott, átadta a hőt a lépcsőháznak, ami kéményként húzta a lángokat fel a tetőtérig. Diákok veszítették el mindenüket, amit a szobájukban tartottak, könyvtári könyvek semmisültek meg, a kollégium lakhatatlanná vált. És az oltás során egy holttestet is találtak. Egy 46 éves, négygyerekes családapáét, aki havonta egyszer a doktori munkáján dolgozott a tetőtéri szobában.
A következmények nélküli világ csak addig létezik, míg becsukjuk szemünket a realitás előtt. A realitás pedig az, hogy felelősek vagyunk tetteinkért, döntéseinkért, mert következmények igenis vannak. A vicces szerda este következménye volt az anyagi kár, a pótolhatatlan emlékek és szellemi kincsek elvesztése, és négy árva gyermek, akik valószínűleg soha nem fogják megérteni, hogy édesapjuknak miért kellett meghalnia amiatt, hogy három pesti srác unatkozott egy szerda estén. No meg persze következmény a büntetőjogi felelősségre vonás is, ahol nem tudja anyu leszidni a tanítónőt, rendőrt, bírót, hogy kimentse pici fiát a következmények alól.
Az Úr áldottai
Ebben a hetiszakaszban az Ö_való Mózesen keresztül úgy tanítja a népet, ahogy a gyerekeket kell(ene). A nép már ismeri I_ten törvényét, melyet itt másodjára hallgatott meg. Most pedig az Úr a következményekről beszél velük. Mi lesz, ha megtartják a Törvényt? Mit jelent az Ő népének lenni? Mit jelent az „áldás”?
Áldottnak lenni nem pusztán „szerencse”, amikor minden az ölünkbe hullik, inkább a teremtéskor megalkotott állapot helyreállása. „Salom” van, minden a helyére kerül, a munka erőfeszítései meghozzák gyümölcsüket, értelme van annak, amit csinálunk. A nap/év/élet végén büszkén nézhetünk vissza és mondhatjuk, lám, ezt mind én alkottam, elértem.
Mi az, amiben áldást ígér az Úr? Áldottak leszünk városban és mezőn, vagyis a lakóhelyünkön és a munkahelyünkön. Nem kell félni a jövőtől, mert minden születendő generációt megáld – nemcsak a gyermekeinket, de állataink és növényeink szaporulatát is. Zavartalan lesz az élelmiszer-ellátás. Megóv az úti balesetektől és támadásoktól, mellénk áll a konfliktusok során. Nem kell félni a kockázatvállalástól, mert gondja van a vállalkozásainkra, ötleteinkre. Még olyan, rajtunk kívül álló erőket is hasznunkra fordít, mint az időjárás. Sőt, szent, vagyis minden mástól elkülönített néppé tesz, mely alkalmas arra, hogy vezetőként más népek előtt járjon!
HOGY EZ MILYEN KLASSZ!!!
De akkor miért nem ezt tapasztaljuk? Hiszen megígérte! Ha végignézzük az előbbi listát, alig van, amire ráismerünk az életünkben! Miért???
Átok alatt
Hetiszakaszunk átkokat is mond. Párhuzamba állítva az előzőekkel, minden áldásnak megtaláljuk az ellenpólusát. Az átok maga a hiábavalóság. Hiába küzdünk, dolgozunk, tervezünk… nem sikerülnek a dolgaink, minden keresztbe áll, beüt a baj. De miért? Hát nem I_ten szeretett, választott népe vagyunk???
„Ha nem hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára…”
(5 Mózes 28:15
– ez a mondat előzi meg az átkokat. Meg kell tanulnunk, hogy a Mindenh_tó által teremtett világ nem következmények nélküli világ! Felelősek vagyunk tetteinkért, döntéseinkért, még gondolatainkért is. Ha megtartod az Úr szavát, áldást kapsz. Ha nem tartod meg, átkot. Nincs olyan, hogy „én csak az áldást kérem”! Nincs „ennyi még belefér”, „mindenki így csinálja”. Felejtsük el az arany középutat, a „szombati zsidó” és a „vasárnapi keresztyén” fogalmát – I_ten gyermekei életének minden napjára igényt tart!
De hiszen ez megtarthatatlan! Egyesével persze oké – de senki nem tudja mindet megtartani! Akár minden napunkban találunk olyan tettünket, amit, ha mások előtt lejátszanának újra, igencsak restellnénk, és nagyon magyarázkodnánk miatta. Hogy lehet ebből kikeveredni?
Felelősséggel
Az Ö_való néhány résszel ezelőtt egy fontos ígéretet tett:
„Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te…”
(5 Mózes 18:18)
Bölcseink szerint ez a Messiás ígérete. A Messiásé, aki helyreállítja a dolgokat és salomot hoz a népnek. De hogy történhet ez meg, ha a bajok oka nem a „pech”, hanem a hűtlenség miatti átok? Nem a következményeket kell megszüntetni, hanem az okokat! Nem a mindennapi életet kell csiszolgatni, hanem az I_tennel való kapcsolatot kell rendbe hozni! Ehhez viszont a bűn alól kell felszabadítani bennünket.
Jézus volt az egyetlen próféta, aki Mózeshez hasonlóan szabadulást hozott a népnek – nem az egyiptomi szolgaságból, hanem a bűn rabságából. Lehet őt megkérdőjelezni, sőt, meg is kell vizsgálni, hogy valóban ő-e a Messiás – ez a mi felelősségünk. De nem lehet jelentéktelen kérdésnek tekinteni, mert
„…ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom.” (5 Mózes 18:19)
A teremtett világ nem következmények nélküli világ. Felelősségünk van. Az Úr törvényt adott és áldást, de előttünk áll a lázadás és az átok útja is. Választanunk kell: helyreállítjuk az I_tennel való kapcsolatunkat a Messiás segítségével, vagy szembenézünk az Ö_való felelősségre vonásával.
A döntés a miénk – éljünk vele bölcsen!
