Dvárim- Mózes V. könyve – Nicávim-Vájélech
Hetiszakasz:
| Parasa: 5Mózes 29:9 –31:30 | Haftara: Ézsaiás 61:10–63:9 |
Egy abszurd párbeszéd
– Kisfiam! Reggel, mielőtt elmentem, megmondtam, hogy takarítsd ki a szobád. Miért van akkor itt ilyen rumli?
– Igen, apu, egész nap sokat gondolkodtam azon, amit mondtál, még a szavaid számértékét is összeadtam, hogy lássam, mi jön ki belőle. Aztán elmentem a rabbihoz is, hogy magyarázza el nekem, mert annyira féltem, hogy valamit rosszul értek. Elvégre, én nem végeztem sem teológiát, sem rabbiképzőt. A Talmudot meg egyáltalán nem olvastam…
– Én csak azt mondtam, hogy takarítsd ki a szobád. Sőt, azt is megmondtam, hogy mi fog történni, ha nem teszed meg. Úgyhogy ma nem játszhatsz a gépen.
Ez az abszurd párbeszéd illusztrálja, ahogy hajlamosak vagyunk a Bibliához viszonyulni. „Egy misztikus, régi könyv, amit csak a külön erre kiképzett emberek értenek, és kérdés, hogy egyáltalán az ő értelmezésükre mennyire lehet adni, hiszen ahány írásmagyarázó, annyi vélemény.” Így aztán neki se fogunk, hogy elolvassuk. Pedig, ha vennénk a fáradságot, megdöbbennénk, hogy a Biblia nagy része milyen praktikus és egyértelmű. Persze, vannak nehezebb részek is, de a küszöböt kellően alacsonyra tette a Szerző ahhoz, hogy ne az értelmi képességeinken múljon az engedelmességünk. Mert bizony, ez a Könyv nem szórakoztatásul és még csak nem is fejtágítás céljából adatott, bár arra is hasznos. Inkább arra, hogy megértsük, mit vár tőlünk a Szerző, a Mindenható Király, és engedelmeskedjünk. Sőt, azt is megtudjuk, hogy mi van, ha ezt nem tesszük.
Egyszerű, mint a pofon, csak nem csattan
Aktuális hetiszakaszunk épp ezen egyszerű fejezetek közé tartozik. Mózes szinte már szájbarágósan ismétli újra és újra (folytatva a 27-28. fejezetekben mondottakat), hogy mi történik velünk, ha engedelmeskedünk a szövetség könyvében leírtaknak. Áldottak leszünk, bővölködők, fej és mintanemzet a többiek számára: a pogányok világossága. Majd az engedetlenség következményeit halljuk újra: dögvész, éhínség, betegség, háború, szétszóratás. Hátborzongató ezeket olvasni, hiszen mindezekről tudjuk, hogy bekövetkeztek. Itt nincs semmi misztikus köd: egy következetes Apa hangját halljuk, aki világosan megfogalmazza az elvárásait, és világossá teszi az esetleges retorziókat is.
„A rejtett dolgok az Örökkévalóé, a mi Istenünké, de a nyilvánvalók a mieink és gyermekeinké mindörökké, hogy megtegyük a tannak minden szavát.”
(5 Mózes/Dvárim 29:28) *
Van visszaút!
Engedetlenségünket az Ö_való jól látja előre, ezért már itt ad egy reménysugarat: a visszatérés lehetőségét. Ezt is egy világos feltételhez kötve:
„És lesz, ha rád jönnek mindezek a dolgok, … és szívedre veszed mind a népek között, ahova kivetett téged az Örökkévaló, a te Istened, és megtérsz az Örökkévalóhoz, … akkor visszahozza az Örökkévaló, a te Istened foglyaidat, és irgalmaz neked, újra összegyűjt téged mind a népek közül.”
(5 Mózes/Dvárim 30:1-3) *
Ha teljes szívünkből megtérünk (azaz visszafordulunk) abból az életformánkból, amely az Ist_n tekintélyét, parancsolatait és figyelmeztetéseit semmibe vette, az Ö_való a szokásos áldásokon (összegyűjtés, bővölködés, szaporulat, öröm) túl még ígér valamit, aminek a jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni: Körülmetéli a szívünket. Miért? Hogy teljes lényünkkel szerethessük Őt, hogy élhessünk.
A szív körülmetélése!
Máshol ugyanezt az ígéretet úgy olvassuk, hogy új szívet kapunk: hús-szívet a kőszív helyett. Ugyanis, ez a probléma gyökere. Az a szív, amellyel rendelkezünk, képtelen megtartani a parancsolatot. Miért? Mert képtelen teljes odaadással szeretni a Mennyei Atyát. Egy saját magát istenítő, kemény szívünk van, amely képes ugyan jó cselekedetekre, de ezt is csak önmaga tömjénezésére használja.
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
…
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
(Babits Mihály: A lírikus epilógja, részlet)
Mennyei protokoll
Új szív! Micsoda perspektíva! De vajon, hogy fog történni ez a szívműtét?
Két kulcs-prófécia (Jechezkiél/Ezékiel 36:24-27 és Jirmejahu/Jeremiás 31:30-33) világít rá ennek a ’sebészeti beavatkozásnak’ a ’protokolljára’:
Az Ö-való (1) megtisztít a bűneinktől, (2) az eddig külső parancsolatot beírja a szívünkbe, majd (3) a Szellemét adja belénk, akivel képessé is válunk annak végrehajtására. Mindezt pedig (4) egy új szövetség keretében fogja tenni.
Meddig kell még erre várni?
I. sz. 30-ban egy jeruzsálemi széder vacsora vége felé közeledve a Názáreti Jesua vette a kelyhet, valószínűleg a hagyományos 4 pohár közül a harmadikat, a Megváltás poharát, s ezt mondta:
E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. (Lukács 22:20)
A szívműtét elkezdődött azon a tizenegyen, akik ott voltak, és beléptek az új szövetségbe. Majd a Savuot ünnepén folytatódott:
…hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel…
(Cselekedetek 2:2-4)
A műtő ajtaja ma is nyitva áll minden ember előtt. Lehet kérni új szívet, lehet kérni, hogy maga a Ruach haKodesh, az Ö_való Szelleme vegyen bennünk lakozást. Aki már átesett egy-két infarktuson, tudja, micsoda kincs egy új szív. Te is tudod? Kérd, és megkapod!
*A Tanakhból (Ószövetség) vett idézetek az IMIT fordítás szerint valók.