3 Mózes/Vájjikrá 16:1-34 Acharé Mot
Veszélyes királyok?
Van egy végtelenül kicsi, szabad szemmel láthatatlan lény, amelyet virológusok 1964-ben koronavírusnak neveztek el, s amely királyokat megillető figyelmet kapott a 2020-as esztendőben. Voltak, akik tudatlanul vagy vigyázatlanul túlzottan is közel kerültek hozzá, és ebbe belehaltak. S ezért aztán létrehoztak egy protokollt, amely az emberek védelmében korlátozta az eddig megszokott szabadságukat.
Van egy végtelenül nagy, láthatatlan Lény, aki valójában a koronát viseli, aki az emberek többségétől nem kapta meg a Mindenség Királyát megillető figyelmet sem a 2020-as esztendőben, sem az azt megelőző években. A legtöbb ember ugyan elismeri, hogy ’van valaki odafent’, de még annyi tiszteletet sem ad Neki, mint amennyit egy földi miniszterelnöknek.
Van egy nép, amelynek a Világmindenség Királya bemutatkozott, és amely annyira közel mehetett Hozzá, hogy többször is rádöbbent: rettenetes dolog az élő Ist_n közelébe kerülni![1] Miért is? Hiszen Ő nem egy vírus, amely a sejtjeinken élősködve akarja magát szaporítani. Nem. Viszont Ő a Szent. Végtelenül tiszta és tökéletes, akinek a közelében megsemmisül minden gonoszság és romlottság. A dilemma abban áll, hogy szeretnénk meghitt kapcsolatban lenni a Teremtővel, ahogyan Ő is velünk. Ugyanakkor még legszentebb caddikjaink is holtra váltan borulnak le Előtte, mint Jesájá próféta:
„Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!”
(Ézsaiás/Jesájá 6:5)
Jó ötletnek tűnt…
Jom Kippur délelőttjén a zsinagógai olvasmány az Acharé Mot nevet viseli, mivel a Nádáv és Ávihu halála (10. fejezet) után elrendelt korlátozásokról szól. Áron fiai látszólag egy apróságban tértek el az Ö_való rendelkezésétől: az oltáron levő tűz helyett – amit maga az Ö_való gyújtott –, a saját tüzüket tették füstölőjükbe, hogy azzal menjenek be a Szentek Szentjébe, ahol a Szent Láda és a Mindenh_tó jelenléte van. Gondatlanságuk az életükbe került. Haláluk felkiáltójelként áll ott népünk történetében. Ennyire veszélyes áthágni a mennyei protokollt.
Csak ahogy a Király parancsolja
Itt olvashatunk magának a Jom Kippurnak – az Engesztelőnapnak – az elrendeléséről.
„Mondd meg a testvérednek, Áronnak, hogy a szentélyben ne menjen be akármikor a kárpiton belülre, a ládán levő fedél elé, hogy meg ne haljon, mert a fedél fölött jelenek meg felhőben.”
3 Mózes/Vájjikrá 16:2
Egy járványvédelmi intézkedési terv precizitására emlékeztet bennünket mindaz a megszorítás, amit itt olvasunk:
- csak a Kohen Gádol (főpap)
- csak fehér gyolcsban
- csak megmosakodva
- csak egyszer egy évben, Tisri 10-én
- csak a bűnéért való áldozat bemutatása után, annak vérével
- csak a Szentek Szentjébe
- zéró alkohol
- böjttel és bűnbánattal együtt
Hogy ’arra a helyre’ még véletlenül se lépjen be valaki alkalmatlan állapotban, két vastag kárpit választotta el a szentélyt a Szentek Szentjétől.[2]
Ki lehet a Király barátja?
Mindezen megszorítások betartásával ugyan elkerülhető volt a bűnös ember halála, de hogyan lehetséges meghitt kapcsolat a mindenség Urával? ’Védőöltözet’, mosakodás, véresáldozat mellett hogyan lehetséges az intimitás?
Nyilvánvaló, hogy az a vírus, amely minket ilyen kínos protokollba szorított, a bűn: a lázadásunk, önzésünk, céltévesztésünk. Kizárólag ez teszi olyan veszélyessé a szent Ist_n megközelítését.
Válaszút: Jó ötletnek tűnik; vagy úgy, ahogyan a Király parancsolja?
I. sz. 70-ben a mennyei protokoll hordozója, a jeruzsálemi Szentély elpusztult. A papság és az összes áldozat ellehetetlenült, hiszen az ÚR máshol elrendelte, hogy csak azon a helyen mutathatunk be áldozatot.
A zsidóság válaszút elé került: 1, kifejleszteni egy olyan istentiszteleti rendet, amelyhez nem szükséges Templom és áldozat; 2, elfogadni azt a Malkicedek rendje szerinti örökkévaló papot, akit az Ö_való ígért[3], és aki egyszeri, tökéletes áldozatával egy minden időre érvényes engesztelést szerzett.[4]
Az első utat Johanan ben Zakkai tannaita rabbi taposta ki. Kalandosan, egy koporsóban menekült ki az ostromlott Jeruzsálemből. Sikerült meggyőznie a javnei iskolájában újra létrehozott zsidó tanácsot, hogy az áldozat és a vérrel való engesztelés kiváltható imádsággal és irgalmas cselekedetekkel. A zsidóság nagyobb része ennek az iskolának lett a követője, a mai napig.
A második utat egy, szintén az ostromlott városból kimenekülő zsidó csoport választotta.
Biztos vagy benne?
Johananról feljegyezte a Talmud[5], hogy halálos ágyán keservesen zokogott. Tanítványai kérdésére ezt válaszolta: „Két út van előttem, egy a paradicsomba és egy a Gehinnomba vezet, és én nem tudom, hogy Ő vajon az egyikre vagy a másikra ítél engem. … – hogyne zokognék hát?”
A Malkicedek rendje szerinti Főpap követői azonban bizonyosak voltak afelől, hogy Jesuának, a világ egyetlen tökéletes caddikjának vére tökéletes engesztelést szerzett a számukra.
„Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.”
(Zsidók 6:19-20)
[1] 1 Sámuel 6:19-20 Hetven bét semesi ember halt meg, amikor belenézett a Szövetség ládájába, amelyről tudni kell, hogy az Ö_való ezt választotta földi trónusául
1 Krónika 13:9-10 Uzzá halála, amikor hozzáért a Szövetség ládájához
[2] https://templeinstitute.org/yom-kippur-part-5/
[3] Megesküdött az Örökkévaló s nem bánja meg: Te pap vagy örökké Malkiczédek módjára. Zsoltár 110:4
[4] Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert miután ezt mondja: „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom, bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.” Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat. (Zsidókhoz írt levél 10:11-18)
[5] Babiloni Talmud, Berakhot 28b
