Dvárim- Mózes V. könyve – Vözot háböráchá
Hetiszakasz:
| Parasa: 5Mózes 33:1–34:12 | Haftara: Józsué 1:1 – 1:18 |
Aaron Lewin írása alapján
Minden jó, ha jó a vége
Kész, vége. Öt könyv, 54 parasa, 187 fejezet és 304 805 betű (az eredeti héberben) után végre a Tóra végére értünk. És milyen lenyűgöző utazást tettünk! Kezdve az Egyiptomtól való megszabadulásunk magasságaitól egészen egy teljes generáció pusztába veszésének mélységéig. I_ten teremtői munkájától kezdve Mózes haláláig az Ígéret Földjének kapujában. Igazi hullámvasút-élmény volt, akárcsak az az élet, amit most élünk. De: minden jó, ha jó a vége. És legyen jó a vége!
Mose rabénu hullámvasútja – és a miénk
A két utolsó fejezet, amelyet együtt megvizsgálunk, igen különleges. Egy pillanatnyi kontrollvesztés miatt Mózes nem láthatja meg I_ten ígéreteinek beteljesedését, ám élete mégis jól végződik. Csecsemőként megmenekült a biztos halálból, később a föld legbefolyásosabb országának hercegeként nevelkedett, de volt szökött birkapásztor is, végül pedig fokozatosan népünk megmentőjévé és vezetőjévé formálódott. Mózes élete nem volt könnyű. Tőle tudjuk, hogy néha már azon volt: feladja. És természetesen, láttuk a hibáit is.
Míg Mózes élete merőben eltér az általunk megtapasztalt dolgoktól, mégis láthatunk bizonyos párhuzamokat. Mindannyian megyünk át nehézségeken, traumákon, amikor elegünk lesz, és bedobnánk a törölközőt, amikor ostoba döntést hozunk, és másokat megbántunk. Ilyenkor fel kell tennünk a kérdést magunknak: vajon Mózeshez hasonlóan erősen fejezzük be?
Mi az az áldás?
Mielőtt Mózes a Piszgá hegyre felmegy, hogy szétnézzen a kívánatos földön, I_ten egy utolsó feladatot ad neki: kérjen áldást a népre, amelyet Egyiptomból eddig a pontig elvezetett.
Az e heti parasánk is erről kapta a nevét: és ez az az áldás.
Ma ritkán használjuk az áldás szót. Ez afféle vallásos régiség. Valójában azonban folyamatosan gyakoroljuk. Amikor azt mondjuk valakinek: „Sok sikert a vizsgádhoz!”, azzal jót kívánunk neki. Az áldás egy lépéssel tovább megy – nemcsak kívánunk, hanem egyenesen megkérjük I_tent, hogy avatkozzon be az életébe, hogy megvalósuljon az, amit kértünk a részére. Ez több, mint csupán rituálé vagy vágyálom: aktív lépés, amely a szellemi dimenzióban számunkra megfoghatatlan módon változást hoz.
Mózes mivel akarta megáldani a népünket? Élettel, I_ten közbeavatkozásával a minket gyűlölőkkel vívott harcunkban, vállalkozásaink sikerével, jelenlétével, védelmével, mindennapi megélhetéssel, gazdagsággal, erővel és boldogsággal. Hűha! Ez elképesztő! És valóban az, mert mindezek az áldások tényleg megvalósultak. I_ten megtartotta Mózesnek tett ígéretét, és megáldotta a népünket.
Áldás az Áldó nélkül
Ki ne akarná közülünk ezeket: egészséget, gazdagságot, kényelmet és sikert? Röviden: megelégedést. Ezért igyekszünk oly sokféle módon és eszközzel elégedettek lenni. És mégis kielégítetlenek maradunk, ha ezt I_ten személyén kívül akarjuk elérni. Ugyanis, amikor ezekre az önmagukban jó dolgokra Tőle függetlenül teszünk szert, és nem Neki vagyunk hálásak, maguktól a jó dolgoktól kezdünk függeni. Ha I_tentől függetlenül találod meg a sikert, akkor mindig egyre többre lesz szükséged. A siker nem boldogít. Ha a vagyont teszed céloddá, soha nem leszel megelégedett – egyre többre lesz szükséged. A pénz nem boldogít. Ha a kényelmet tűzöd ki célodnak, soha nem leszel megelégedett – sose leszel elég komfortos. A kényelem nem tesz boldoggá. Mindezeket I_ten adja nekünk, de végső soron Ő maga – mindezen áldások forrása az, aki igazán boldoggá és elégedetté tesz minket.
Jól befejezni
Ezért van az, hogy a Mózesi áldások mindig I_tenre és az Ő személyére mutatnak.
Nem számít, életünk melyik szakaszában tartunk: el kell döntenünk, hogy miért éljünk, mert egy nap, ahogy Mózes szétnézett a tájon, nekünk is végig kell majd pásztáznunk az életünket. Hetven, nyolcvan vagy kilencven évesen vajon elégedettek leszünk azzal, amit látunk? Tudjuk-e majd Mózessel együtt mondani, hogy beteljesült életet éltünk, és jól fejezzük be? Vagy rettegéssel nézünk vissza, rádöbbenve, hogy elpazaroltuk az időnket itt a földön?
Nyerd meg a legnagyobb Áldást!
Ahogy a Tórán végighaladó utazásunk végéhez érünk, arra bátorítalak, hogy gondolkodj el azon, hogy mit tanultunk. Az I_ten nélküli életnek nincs értelme. A Messiás Jesua nélküli életnek nincs értelme. Az Ő halálán és feltámadásán keresztül van esélyünk arra, hogy életünk megújuljon és átalakuljon itt és most, hogy reményünk legyen egy olyan jövőben, ahol nem lesz fájdalom, gyász és halál. Vajon magadnak élsz, és önös terveidnek? Vajon úgy keresed az áldásokat, a jó dolgokat, mintha azok a földi életünk értelmét adnák? Vagy – a Messiás Jesua szavaival élve – kész vagy felhagyni a saját életeddel azért, hogy megmentsd azt? A lehető legnagyobb áldást, amit valaha megtapasztalhatsz, az élő I_tennel történő kapcsolatba lépés jelenti, aki a te Teremtőd, és aki szeret téged. Biztatlak most téged arra, hogy helyezd a bizalmadat a Messiás Jesuába. Kérj tőle megbocsátást minden rosszért, amit az életedben tettél, és döntsd el, hogy Őt követed életed végéig. Akár jól, akár rosszul mennek a dolgok, Ő mindig ott lesz veled. Ez a legnagyobb döntés, amit valaha hoznod kell, ugyanakkor a legnagyobb áldás is. Ha Benne akarsz bízni, akkor csak mondd ezt el Neki. Ő hall téged, és figyel rád. És hagyd, hogy átalakítson téged belülről kifelé!
Nagyon köszönjük, hogy velünk együtt haladtál végig a Tórán. Kérlek, írj nekünk – szeretnénk hallani, hogy mit gondolsz mindezekkel kapcsolatban.