Brésit – Mózes I. könyve – Börésit
Hetiszakasz:
| Parasa:1Mózes 1:1–6:8. | Haftara: Ézsaiás 42:5-43:10 |
Jó, ha tudod!
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”
(Brésit/1 Mózes 1:1)
A Biblia első mondata. Milyen fenségesen egyszerű! És mégis, mennyi mindent közöl velünk, amit tudnunk kell ahhoz, hogy megértsük, kik vagyunk és honnan jövünk. Amennyire nem tartja szükségesnek bizonygatni az ég és föld létét, úgy azt sem, hogy Isten létezik. Pusztán ráírja a Teremtettség jobb alsó sarkába a szerző nevét.
Mi van, ha ez a világ mégis teremtve lett?
Mi következik ebből? Ha ez a világ egy műalkotás, akkor azt szemlélve legalábbis valami ilyesmi kell, hogy elhagyja a szánkat: „szép munka!” De ha egy kicsit több időt szánunk rá, hogy az Univerzum gazdag változatosságára, a szerkezetek, funkciók, működések zseniális megoldásaira rácsodálkozzunk, az élő és élettelen formációk: hegyek, vízesések, kristályok, színes bogarak, virágok és galaxisok szépségében elvesszünk, nincs más választásunk, mint hogy leboruljunk e zseniális Mérnök, Művész és Szerző előtt.
Egy elegáns megoldás
Tovább gondolva: az alapanyagot nem a művészellátóban szerezte be, de még csak nem is valami bányában vagy kohóban: Ő a semmiből teremtett! A teremtés módszeréről keveset árul el. Vagy mégis lehet valamit tudni?
„És a föld puszta és kietlen volt és sötétség volt a mélység színe fölött; Isten szelleme pedig lebegett a vizek színe fölött.”
(Brésit/1 Mózes 1:2)
Ruach Elohim, Isten szelleme lebegett a vizek fölött. Ebből sejthető, hogy az Istenség harmadik tagja, a Szent Szellem is aktív részese volt a teremtésnek.[1]
A 3. verstől kezdve a teremtés fázisait látjuk kibontakozni a szemünk előtt, mindig ugyanazzal a mondattal bevezetve:
„És mondta Isten:”
Mintha Ist_n egy diktafonba diktálta volna le az egész művét. Csak szólt, és meglett![2] És szavának engedelmeskedett az anyag: nappá, holddá, csillagokká, tengerré, madarakká, szárazföldi vadakká és emberré szerveződött. A szavával teremtett! De ez még annál is különlegesebb, mint amilyennek elsőre látszik!
Teremtő szó – teremtő személy?
Az i. e. 5. században a babiloni fogságból hazatérő zsidóság arámi nyelven beszélt, ezért a Tóra zsinagógai olvasásához szükséges volt a héber szöveg arámi fordítása. Az így születő Targumok[3] nem szószerinti, hanem magyarázó fordítások voltak, ami lehetővé teszi, hogy rálássunk, hogy értelmezte az akkori zsidóság a Tórát. Nekik összeegyeztethetetlennek tűnt, hogy az Írás szerint az Ö_valót nem láthatja senki élve, ugyanakkor mégis több ilyen beszámolót olvashatunk[4]. Ezért ezekben az esetekben, illetve, amikor Ist_nt valami emberi tulajdonsággal felruházva mutatja be az Írás, a kor írnokai, a szoferek, kicserélték az eredeti „JHWH El_him” (JHWH Ist_n) kifejezést az IGE szó arámi változatára: MIMRA. Értelmezésükben a MIMRA ist_ni személy volt, aki által az Ö_való teremtette a mindenséget, aki az Ö_való látható megnyilatkozása volt, és aki kinyilatkoztatta magát az Ö_valót.[5]
A teremtés leírásakor ugyan nem látjuk, hogy az Ö_való emberi formában jelent volna meg, ám egy későbbi helyen[6] szereplő antropomorf kifejezés (Ist_n karjai) esetében az Onqelos Targum szükségesnek érezte, hogy a karokat az IGÉ-vel azonosítsa: „ezek a karok azonosak a Mimrával, aki által a világ teremtetett.”[7]
A Jeruzsálemi Targum az ember teremtéséről ezt írja: „Az Úr Mimrája teremtette az embert”[8]
Milyen furcsa gondolat! Valakinek a kimondott szava egy valós személy? Vagy ez csak képes beszéd lenne? Mindenesetre, ez a gondolkodás jellemezte az 1. sz. zsidóságát is: az Ö_való MIMRÁ-ja aktívan részt vett a teremtésben. A görögül beszélő, hellenizált zsidók LOGOSZ-nak[9] nevezték ugyanezt a személyt.
A LOGOSZ/MIMRA bemutatkozik
Erről a LOGOSZ-ról írta Johannan, János apostol:
“Kezdetben volt az Ige (Logosz, Mimra), és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. “
(János evangéliuma 1:1-4)
János itt egy személyről beszél, aki a kortársai által jól ismert MIMRA, aki által lett minden. Tovább olvasva pedig megtudjuk, hogy a MIMRA a láthatatlan I_ten emberi alakot öltött képviselője.
“Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. “
(János 1:14)
A teremtett világból sok mindent kikövetkeztethetünk erről a csodálatos Mérnökről, Művészről, Szerzőről. Ő azonban eljött közénk emberként, hogy ne csak távolról csodáljuk Őt. Őseink MIMRÁ-nak, az Ö_való IGÉ-jének látták. Ő Jesua/Jézus néven mutatkozott be nekünk.
Szeretnéd megismerni Őt?
Források:
[1] A Rabba Midras az Isten szellemét azonosítja a Messiás szellemével, ahogy meg van írva az Ézsaiás 11:2-ben: Az Úr lelke (szelleme) nyugszik rajta.” Risto Santala: A Messiás az Ószövetségben a rabbinikus iratok fényében 34. o. 1999
[2] „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. … Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” Zsoltár 33:6,9
[3] a régi írásokat a rabbik így sorolták be forrásértékük szerint: A Tanach vezet a Targumokhoz, a Targumok vezetnek a Misnához, a Misna vezet a Talmudhoz, és így tovább. Sifrei Softim, piska 160a (R. Santala: A Messiás…89.o.)
[4] (ld. Ber/1 Móz. 32:30 Jákób harca az Angyallal, Bírák 6:22,23 Gideon találkozása az Úr Angyalával, Ézs 6:5 a próféta látja az Ö_valót a trónon stb.)
[5] https://www.bibleword.org/wp/the-memra-the-word/2132
[6] Az örök Isten a te menedéked, örökkévaló karjai tartanak. Dvárim/5 Mózes 33:27
[7] R. Santala: A Messiás… 90.o.
[8] R. Santala: A Messiás… 89.o.
[9] ld. Philo, alexandriai zsidó filozófust (R. Santala: A Messiás… 88.o.)