Miért nehéz egy zsidó embernek hinni Jesuában (Jézusban) ?
Merrill Bolender: Hogyan lett a keresztből kard? c. könyve alapján
Először is hálát adok a Mindenhatónak azért, hogy egyre több helyről keresnek meg bennünket az alábbi kérdéssel: miért nem hisznek a zsidó emberek Jesuában vagy más néven Jézusban?
Nos, a kérdésre nem lehet és nem is szeretnék egy tőmondatban válaszolni. Egyszerű válasz helyett segítségül hívom Merrill Bolender írását, ez alapján haladunk végig a történelmen, természetesen röviden, hogy megtaláljuk a választ erre a nagyon is fontos kérdésre.
Hogyan történt az egyház leválása a zsidó gyökereiről?
Nézzük meg először ezt az Igét, amelyben Pál egy olajfa képében mutatja be a zsidóságot és az egyházat:
Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod erre: „Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam.” Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. .
Róma 11:17-21
Pál itt figyelmezteti az egyházat, hogy ne kevélykedjen az ágakkal szemben. Az első századot követően egyre több pogány származású hívő csatlakozott a gyülekezethez, és a zsidó származású hívők elkezdtek kiszorulni a közösségből.
A későbbi századokban még inkább megfeledkeztek Pál figyelmeztetéséről, és a gyülekezet – olvashatjuk Merrill Bolender könyvében – ”… kétségbe vont minden, a zsidóknak adott ígéretet és a jövőbeli helyreállításra vonatkozó kijelentést. Ezzel az egyház… visszautasította és megfojtotta a saját zsidó gyökereit.” (7. oldal)
Hol kezdődött el a félrecsúszás?
Az egész folyamat a behelyettesítő teológiával1 kezdődött. Azután beindultak a keresztes hadjáratok, az inkvizíciók, az orosz pogromok és a legvégén pedig a Holokauszt szörnyűsége következett. És mindezt Krisztus nevében! Csodálkozhatunk akkor, ha zsidó emberek egy kereszt láttán vagy Krisztus nevének hallatán inkább elfordulnak vagy elmennek, és hallani sem akarnak többé a keresztyénségről? Gondolkodott már azon a kedves Olvasó, hogy mennyi időbe telik, amíg ezt helyreállítjuk?
Kezdjük akkor az elején…
1., I.sz. 70-ben a jeruzsálemi templomot a rómaiak lerombolták, a zsidók pedig szétszóródtak. Következett a Bar Kochba felkelés, melynek leverése után i.sz. 135-ben Hadrianus császár minden zsidót elüldözött Jeruzsálemből, és a várost földig rombolták. Innentől kezdve Jeruzsálem megszűnt a keresztyén egyház fővárosa lenni, helyette más római és görög városok váltak szellemi központtá. A görög filozófia beszivárgása a római egyházba felgyorsította a zsidó gyökerektől való eltávolodást. Ez egyben a bibliamagyarázatra is hatással volt, ugyanis az első századi szó szerinti értelmezést kezdte felváltani az allegorikus írásmagyarázat.
És akkor elindult az egyház térhódítása…
2., Ahogy az egyház növekedett, egyre több nem zsidó csatlakozott hozzá, ezzel egyidejűleg az írásértelmezés is egyre inkább allegorikus lett. Ha figyelmen kívül hagyjuk a szó szerinti értelmezést, akkor a szövegbe gyakorlatilag mindent bele lehet magyarázni. Ráadásul, sok pontatlan fordítás került a Szentírásba. Megjelentek az első egyházatyák, akik rossz szemmel nézték a zsidó népet: eleinte még csak hitetleneknek és vallási vetélytársaknak tekintették őket, azonban a negyedik századra már mint Krisztus-gyilkosokat, és Istentől átkozottakat üldözték őket az államhatalommal karöltve.
Csak egy pár nevet említek: Jusztiniánusz mártír – ő volt a behelyettesítő teológia legkorábbi szónoka. Eusebius: neve azért kerül említésre, aki Konstantin császárral együtt fontos szerepet játszott a híres Niceai Zsinaton (i. sz. 325), ahova 318 nem zsidó származású püspököt hívtak meg és egyetlen zsidó származásút sem. Ezen a zsinaton hozták meg az egyházatyák azt a rendeletet, mely szétválasztotta a zsidó páska és a keresztény húsvét ünneplésének idejét. Innentől kezdve köteleztek minden Jézusban hitre jutó zsidó embert teljességgel megtagadni a zsidó életformáját és identitását. Ezért is tűnt el a messiási zsidó alkotórésze az egyháznak, hiszen minden zsidó keresztyénnek el kellett magát vágnia Izrael népétől. Ezért néznek ma mind a zsidók, mind a keresztyének gyanakodva a Messiás-hívő zsidókra. Mindkét fél úgy tudja, hogy ilyen nincs: az ember vagy zsidó, vagy keresztyén.
Az ötödik századra a római egyház a zsidó népet másodrendű állampolgároknak tekintette, és antiszemita beállítottságával másfél évezredre megpecsételte a sorsukat. Innen kezdődött a szenvedés és üldöztetés időszaka.
Folytatjuk.
Blogsorozatunk első része itt most véget ért. Hamarosan jelentkezünk a következő résszel. Addig is, nézd meg további cikkeinket!