Szerző: Stephanie SanHamel | Április 13 2021
Két újhold telt el azóta, hogy átkeltünk a Vörös-tengeren. Fáradságos sivatagi vándorlás volt a hátunk mögött, de végre megközelítettük a Sínai félelmetes lejtőit, és nem tudtuk, mire számítsunk. Hirtelen a hegy sűrű füstlepelbe burkolózott, amely a toronymagas csúcs meredélyére ereszkedett. Remegve készültünk a találkozásra azzal az Istennel, aki alig néhány héttel korábban megmentett minket Egyiptomból. Ahogy Ő beszélt, a Tóra halhatatlan szavai lezúdultak a hegyről, és végigzúgtak a táborunkon.
Isten szavai azon a napon az Ő Izrael iránti szeretetét és elkötelezettségét tükrözték. De azt a vágyát is hordozták, hogy a föld minden népe megismerje Őt. A héber szöveg azt mondja, hogy azon a napon láttuk Isten hangját.1 A rabbik úgy értelmezik ezt a vizuális élményt, hogy Isten szavai látható tűzlángokban 70 nyelvre osztódtak, hogy minden nép megértse utasításait (Sémot Rabbá 5:9).
„Isten azt akarta, hogy választott népe személyesen ismerje meg Őt, és más nemzeteket is elvezessen hozzá.”
Ennek az első savuotnak a lényege: Isten azt akarta, hogy választott népe személyesen ismerje meg Őt, és hogy az összes többi nemzetet is kapcsolatba hozza Vele. De a többi nemzet közül senki sem volt ott azon a napon. Hogyan kellett volna meghallaniuk Isten meghívását, hogy jöjjenek és imádják Őt?
“És mennek számos nemzetek, és mondják: Jertek, menjünk fel, az Örökkévaló hegyére és Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cionból ered a tanítás, s az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből. “
Mikeás 4:2
A Szentírás szerint az Úr szavának Jeruzsálemből kell kiindulnia (Mikeás/Michá 4:2), kétségtelenül azzal a szándékkal, hogy más nemzetek is halljanak Izrael Istenéről. A legtöbb zsidó ember azonban nem törekszik arra, hogy mások is csatlakozzanak a judaizmushoz.2 Ahogy Eli Rubenstein kifejti: „Ahhoz, hogy valaki gyakorló zsidó legyen, csak egy jó ember kell. Ezért nem térítünk.” 3 Pedig Isten ajándékának, a Tórának az volt a célja, hogy aktivizáljon minket, hogy azok legyünk, akiknek szántak minket: világosság a nemzetek számára.
Több ezer éven keresztül stratégiákat dolgoztak ki arra, hogy a nem-zsidókat és a vallásukat nem gyakorló zsidó embereket is bevonják a judaizmusba.4 Miért? Mert a bibliai judaizmus elismerte, hogy Isten arra rendelte Izraelt, hogy az Ő szentségét tükrözze vissza5, és hogy az emberiség többi részét kapcsolatba hozza Vele.6 7
Ez világosan tükröződik a héber Szentírásban. Számtalanszor fogadtunk be nem zsidókat a nyájba, az egyiptomiaktól kezdve, akik velünk álltak a Sínainál azon az első savuoton, egészen Ráhábig és Ruthig. A zsidó hagyomány szerint Ábrahám még a törvényadás előtt összetörte az Urban élő rokonai és barátai bálványait, és arra tanította őket, hogy csak egyetlen Istent kövessenek.8 Prófétáink nemcsak Izraelben, hanem a környező nemzetek körében is elítélték a bálványimádást, és befogadták azokat, akik ezt megbánták.9 Jónás története részletesen bemutatja ezt (Jónás 1:1-2). A száműzetésben Dániel a babiloni királyoknak és fejedelmeknek hirdette Izrael Istenének mindenek felett való hatalmát.10 Zakariás próféta kijelentette, hogy egy napon minden nemzet Jeruzsálemben fogja imádni Istent (Zakariás 14:9, 16-18).
De ha mi, zsidó emberek megtartjuk magunknak az Istennel való kapcsolatunkat, mit fog ez előidézni? Több mint ezer évvel a Sínai hegyen történtek után, ugyanazon a napon, Savuot napján, egy fiatal rabbi, Jesua követői Jeruzsálemben gyűltek össze, valószínűleg a templomban.11 Szemtanúk arról számoltak be, hogy egy szélviharhoz hasonló hang töltötte be a körülöttük lévő teret, és tűzlángok telepedtek rájuk. Hirtelen képességet kaptak arra, hogy más nyelveken beszéljenek. A zsidó emberek, akik ott voltak a világ minden tájáról, képesek voltak megérteni őket.
„A népek a zsidó Messiás és a zsidó nép által megbékéltek a Teremtővel.”
Megdöbbenve hallották „Isten hatalmas tetteinek” kijelentését, és több mint háromezren, akik tanúi voltak ennek az eseménynek, elhitték, hogy Jesua a megígért Messiás. Ezek a zsidó emberek voltak azok, akik elvitték a megtérés és az Istennel való megbékélés üzenetét hazájukba, Mezopotámiába, Ázsiába, Egyiptomba, Líbiába és Rómába (ApCsel 2:5-12, 41). A zsidó nemzet küldetése csak most valósulhatott meg teljes mértékben. Amikor a Templomot lerombolták, az Úr igéje nem tudott többé Jeruzsálemből kiindulni. De a sávuoti csoda után a pogány nemzetek a zsidó Messiás és a zsidó nép által kezdtek megbékélni a világ Teremtőjével.
Egy fiatalember, aki átélte ezt a történelmi jelentőségű sávuotot, később ezt írta: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és saját kezünkkel érintettünk – ez az élet Igéje” (1 János 1:1). A Sínai-hegytől kezdve Isten mindig is kinyilatkoztatta magát és az Ő szavát nekünk a fülünkön, szemünkön, kezünkön és szívünkön keresztül.
Te megtapasztaltad Őt?
Források:
1. „: „És az egész nép látta a mennydörgést, a lángokat és a harsona hangját és a hegyet, amint füstölög; midőn látta a nép, megrendült és megállt a távolban.” (2 Mózes/Smot 20:18). A héber „látták” szó a ro’im (רֹאִים). Rási írja: „Látták, ami hallható volt, amit máshol nem lehet látni…” és „A Mindenható szájából áradt ki. Sok hang, hangok, amelyek minden irányból, az égből és a földről jöttek.” https://www.chabad.org/library/bible_cdo/aid/9881/jewish/Chapter-20.htm/showrashi/true
2. https://reformjudaism.org/learning/answers-jewish-questions/why-dont-jews-proselytize
3. https://www.cjnews.com/perspectives/big-ideas/rubenstein-why-dont-jews-proselytize
4. Jonathan D. Brumberg-Kraus, „A farizeusok térítő szekta voltak? Asztalközösség mint a térítés stratégiája”, 2002, https://www.academia.edu/5834767/Were_the_Pharisees_a_Conversionist_Sect.
5. 3 Mózes/Vájjikrá 20:26; 1 Péter 1:16.
6. Ézsaiás/Jesájá 49:6; Ámósz 9:12; ApCsel 13:47
7. http://ccat.sas.upenn.edu/nets/edition/32-twelve-nets.pdf
8. https://www.chabad.org/library/article_cdo/aid/912359/jewish/Avodat-Kochavim-Chapter-One.htm
9. Ézsaiás/Jesájá 44:9-11; Jónás/Jóna 1:1-2; Ézsaiás/Jesájá 66:19-23
10. Dániel 2:26-28, 46-47; 4:1-3, 37; 5:18-23; 6:10, 20-27; 7:14.
11. Lancaster, D. Thomas. „Pünkösd”. Esszé. Az apostolok krónikái 1., szerkesztette Boaz Michael és Steven Lancaster. 1:32-33. Sion első gyümölcsei, 2016.
Oszd meg a Te nézőpontodat!
Hogyan tapasztaltad meg Istent?
Csevegj velünk vagy küldj üzenetet.
Tisztelettel, de mivel személyesen ismerlek is Benneteket szeretettel!
Az baj, ha a felfogás alakult ki, hogy térítő vallásnak vagy hitnek nem szabad lenni.
Jézus, Jeshua, a Názáreti azt mondta, hogy a gyertyát sem azért gyújtják, hogy véka alá rejtsék, hanem, hogy a gyertyatartóba tegyék, és mindenkinek világítson.
A 70 lángot Mózesnél olvastam, amikor a Mindenható Mózes kérésére elszakasztott abból a bölcsességből, és még aki nem is ért oda a hívásra és a táboron kívül volt, a kiválasztottakra rászállt , és azokon beteljesedett.
De ha más forrásból is és így volt mint egy előkép, az is azt erősítendőnek kellett lennie, hogy Izraelt a népek világosságául rendelte Isten.
Kiemelendő, hogy bár vonzónak látszik ez a Sinai verzió és tüzes lángnyelvek, más oldalról ellentmond Isten saját fiának beszéde ennek, (vélhetően) mert a tanítványoknak a Mennybe való felemeltetésekor azt mondta, hogy el ne menjetek addig Jeruzsálemből, amíg be nem várjátok az Atyának Ígéretét. A Joel próféciájáról beszélek. “Lészen abban az időben, hogy minden testre kitöltök az én szellememből, kicsikre nagyokra szolgákra és szolgáló lányokra is. … stb”
Mivel Isten a rendelt időknek az ura sem korábban, sem későbben nem következhetett be az az esemény, az Ő Szellemének kitöltetése, amelynek a szimbólum beteljesedése után kellett bekövetkeznie.
Az első zsengék eleje, azaz a legelső első zsenge, az Isten előtt bemutatott áldozat a világ bűneiért, amely már nem csak elfedni, De eltörölni is képes volt minden bűneinket, csak A Felkent, HaMassiah, Jesua a názáreti áldozati halálát követő feltámadása után kellett megtörténnie.
Akkor, amikor a mennyei szentélyben Jelent meg az előtt, az Atya előtt, aki elküldte Őt, Jesuát, e feladat teljesítésére.
Ekkor következett be A Szent Szellem elküldése, Isten törvényének most már a szívünkbe írása. Nem mint csupán külső parancsolatként, hanem mély égő belső vágyként, Isten akaratának teljesítésére.
Egyes rabbik úgy magyarázzák Bábelt (csökevényes tudásom miatt ezt is máshonnan vettem), hogy nem fel akartak menni, hanem Istent akarták lehívni. Isten le is szállt, de nem tetszett Neki, amit az emberek tettek.
DE! Azok ott maguknak akartak nevet szerezni.
Míg Jákóbnál, amikor álmában egy lépcsőt, lajtorját, létrát (ezt biztos nem jól adom vissza) látott, ott Isten maga jelentette ki magát és Ő az Ő nevét kívánta kijelenteni.
A Savuót óriási csoda, és valahogy azt látom benne, hogy Isten olyan egybeszerkesztése teljesül ott, ami Bábelnek éppen az ellentéte, ami azonban csak az Ő Fiában, az elküldöttben való egységben teljesülhet.
A törvényadás, hogy végre megtaláljuk már az utat Istenhez, hogy használjuk már végre a teremtőnk által adott használati útmutatást, a Savuót, hogy külső kényszerből belső vágy legyen, valahogy mind azt mutatja, hogy Isten soha egy pillanatra sem mondott le az emberről.
És végül az Ő Fia által nyilatkozta ki, hogy az az akarata, hogy mi egyek legyünk, és mint akik egyek vagyunk úgy legyünk egyek Ő vele, ahogyan Ő Jézus is az Atyában van és az Atya Őbenne és Ő is egy az Atyával, úgy legyünk mi is egyek, és legyünk Őbenne.
A Savuot, a pentecost vagy első zsengék meglóbálása és a törvényadás óriási dolog, mert a teljes emberiség meghívását visszavezetését, Istenhez való végső örök visszavezetését mutatja előre.
Legalábbis Isten részéről ez a nagyvonalú akarat és ajánlás, és meghívás.