Szerző: Stephanie SanHamel | Április 13 2021
Két újhold telt el azóta, hogy átkeltünk a Vörös-tengeren. Fáradságos sivatagi vándorlás volt a hátunk mögött, de végre megközelítettük a Sínai félelmetes lejtőit, és nem tudtuk, mire számítsunk. Hirtelen a hegy sűrű füstlepelbe burkolózott, amely a toronymagas csúcs meredélyére ereszkedett. Remegve készültünk a találkozásra azzal az Istennel, aki alig néhány héttel korábban megmentett minket Egyiptomból. Ahogy Ő beszélt, a Tóra halhatatlan szavai lezúdultak a hegyről, és végigzúgtak a táborunkon.
Isten szavai azon a napon az Ő Izrael iránti szeretetét és elkötelezettségét tükrözték. De azt a vágyát is hordozták, hogy a föld minden népe megismerje Őt. A héber szöveg azt mondja, hogy azon a napon láttuk Isten hangját.1 A rabbik úgy értelmezik ezt a vizuális élményt, hogy Isten szavai látható tűzlángokban 70 nyelvre osztódtak, hogy minden nép megértse utasításait (Sémot Rabbá 5:9).
„Isten azt akarta, hogy választott népe személyesen ismerje meg Őt, és más nemzeteket is elvezessen hozzá.”
Ennek az első savuotnak a lényege: Isten azt akarta, hogy választott népe személyesen ismerje meg Őt, és hogy az összes többi nemzetet is kapcsolatba hozza Vele. De a többi nemzet közül senki sem volt ott azon a napon. Hogyan kellett volna meghallaniuk Isten meghívását, hogy jöjjenek és imádják Őt?
“És mennek számos nemzetek, és mondják: Jertek, menjünk fel, az Örökkévaló hegyére és Jákob Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, hogy járjunk ösvényein! Mert Cionból ered a tanítás, s az Örökkévaló igéje Jeruzsálemből. “
Mikeás 4:2
A Szentírás szerint az Úr szavának Jeruzsálemből kell kiindulnia (Mikeás/Michá 4:2), kétségtelenül azzal a szándékkal, hogy más nemzetek is halljanak Izrael Istenéről. A legtöbb zsidó ember azonban nem törekszik arra, hogy mások is csatlakozzanak a judaizmushoz.2 Ahogy Eli Rubenstein kifejti: „Ahhoz, hogy valaki gyakorló zsidó legyen, csak egy jó ember kell. Ezért nem térítünk.” 3 Pedig Isten ajándékának, a Tórának az volt a célja, hogy aktivizáljon minket, hogy azok legyünk, akiknek szántak minket: világosság a nemzetek számára.
Több ezer éven keresztül stratégiákat dolgoztak ki arra, hogy a nem-zsidókat és a vallásukat nem gyakorló zsidó embereket is bevonják a judaizmusba.4 Miért? Mert a bibliai judaizmus elismerte, hogy Isten arra rendelte Izraelt, hogy az Ő szentségét tükrözze vissza5, és hogy az emberiség többi részét kapcsolatba hozza Vele.6 7
Ez világosan tükröződik a héber Szentírásban. Számtalanszor fogadtunk be nem zsidókat a nyájba, az egyiptomiaktól kezdve, akik velünk álltak a Sínainál azon az első savuoton, egészen Ráhábig és Ruthig. A zsidó hagyomány szerint Ábrahám még a törvényadás előtt összetörte az Urban élő rokonai és barátai bálványait, és arra tanította őket, hogy csak egyetlen Istent kövessenek.8 Prófétáink nemcsak Izraelben, hanem a környező nemzetek körében is elítélték a bálványimádást, és befogadták azokat, akik ezt megbánták.9 Jónás története részletesen bemutatja ezt (Jónás 1:1-2). A száműzetésben Dániel a babiloni királyoknak és fejedelmeknek hirdette Izrael Istenének mindenek felett való hatalmát.10 Zakariás próféta kijelentette, hogy egy napon minden nemzet Jeruzsálemben fogja imádni Istent (Zakariás 14:9, 16-18).
De ha mi, zsidó emberek megtartjuk magunknak az Istennel való kapcsolatunkat, mit fog ez előidézni? Több mint ezer évvel a Sínai hegyen történtek után, ugyanazon a napon, Savuot napján, egy fiatal rabbi, Jesua követői Jeruzsálemben gyűltek össze, valószínűleg a templomban.11 Szemtanúk arról számoltak be, hogy egy szélviharhoz hasonló hang töltötte be a körülöttük lévő teret, és tűzlángok telepedtek rájuk. Hirtelen képességet kaptak arra, hogy más nyelveken beszéljenek. A zsidó emberek, akik ott voltak a világ minden tájáról, képesek voltak megérteni őket.
„A népek a zsidó Messiás és a zsidó nép által megbékéltek a Teremtővel.”
Megdöbbenve hallották „Isten hatalmas tetteinek” kijelentését, és több mint háromezren, akik tanúi voltak ennek az eseménynek, elhitték, hogy Jesua a megígért Messiás. Ezek a zsidó emberek voltak azok, akik elvitték a megtérés és az Istennel való megbékélés üzenetét hazájukba, Mezopotámiába, Ázsiába, Egyiptomba, Líbiába és Rómába (ApCsel 2:5-12, 41). A zsidó nemzet küldetése csak most valósulhatott meg teljes mértékben. Amikor a Templomot lerombolták, az Úr igéje nem tudott többé Jeruzsálemből kiindulni. De a sávuoti csoda után a pogány nemzetek a zsidó Messiás és a zsidó nép által kezdtek megbékélni a világ Teremtőjével.
Egy fiatalember, aki átélte ezt a történelmi jelentőségű sávuotot, később ezt írta: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és saját kezünkkel érintettünk – ez az élet Igéje” (1 János 1:1). A Sínai-hegytől kezdve Isten mindig is kinyilatkoztatta magát és az Ő szavát nekünk a fülünkön, szemünkön, kezünkön és szívünkön keresztül.
Te megtapasztaltad Őt?
Források:
1. „: „És az egész nép látta a mennydörgést, a lángokat és a harsona hangját és a hegyet, amint füstölög; midőn látta a nép, megrendült és megállt a távolban.” (2 Mózes/Smot 20:18). A héber „látták” szó a ro’im (רֹאִים). Rási írja: „Látták, ami hallható volt, amit máshol nem lehet látni…” és „A Mindenható szájából áradt ki. Sok hang, hangok, amelyek minden irányból, az égből és a földről jöttek.” https://www.chabad.org/library/bible_cdo/aid/9881/jewish/Chapter-20.htm/showrashi/true
2. https://reformjudaism.org/learning/answers-jewish-questions/why-dont-jews-proselytize
3. https://www.cjnews.com/perspectives/big-ideas/rubenstein-why-dont-jews-proselytize
4. Jonathan D. Brumberg-Kraus, „A farizeusok térítő szekta voltak? Asztalközösség mint a térítés stratégiája”, 2002, https://www.academia.edu/5834767/Were_the_Pharisees_a_Conversionist_Sect.
5. 3 Mózes/Vájjikrá 20:26; 1 Péter 1:16.
6. Ézsaiás/Jesájá 49:6; Ámósz 9:12; ApCsel 13:47
7. http://ccat.sas.upenn.edu/nets/edition/32-twelve-nets.pdf
8. https://www.chabad.org/library/article_cdo/aid/912359/jewish/Avodat-Kochavim-Chapter-One.htm
9. Ézsaiás/Jesájá 44:9-11; Jónás/Jóna 1:1-2; Ézsaiás/Jesájá 66:19-23
10. Dániel 2:26-28, 46-47; 4:1-3, 37; 5:18-23; 6:10, 20-27; 7:14.
11. Lancaster, D. Thomas. „Pünkösd”. Esszé. Az apostolok krónikái 1., szerkesztette Boaz Michael és Steven Lancaster. 1:32-33. Sion első gyümölcsei, 2016.
Oszd meg a Te nézőpontodat!
Hogyan tapasztaltad meg Istent?
Csevegj velünk vagy küldj üzenetet.