Zsidók Jézusért | Május 12 2021
A béke ősi héber fogalma teljességet, épséget, egészséget, biztonságot és jólétet jelent, és magában hordozza az állandóságot. Istenben gyökerezik, aki az emberiséget azzal a különleges céllal teremtette, hogy sikerekben gazdag életet éljen.
A Tórában Ádám és Éva története szemlélteti mind Isten célját és elképzelését az emberiséggel kapcsolatban, mind azt, hogy miért olyan nehéz ezt a salomot megtalálni. Ádám és Éva békében volt Istennel és mindazzal, amit Ő teremtett. Isten betöltötte minden szükségüket. Szépség vette őket körül. Fontos munkát kellett végezniük Isten és a teremtett világ szolgálatában. Az Istennel való kapcsolatukat akkor még nem rontotta meg az emberi gonoszság.
És mégis, még ebben a tökéletes állapotban is, az emberiség nem tudott teljesen megbízni Istenben. Engedtek a félelemnek, hogy Isten esetleg valamit eltitkol előlük, és legyőzte őket a tudás által megszerezhető hatalom csábítása. A lázadásnak ez a kicsiny lángja hamarosan az emberi gonoszság erdőtüzévé nőtte ki magát, amely még ma is sújtja a világot. Emberi fajunk ma már nincs összhangban a teremtett világgal, amelyet meg kellene művelnünk, gyakran konfliktusba kerülünk a felebarátainkkal, akikről gondoskodnunk kellene, és nem vagyunk kapcsolatban a Teremtőnkkel, aki szeret minket.
„Bár a salom elveszett az emberi lázadásban és gonoszságban, Isten nem mondott le a keze alkotásáról.”
Ábrahámot és családját választotta kiindulópontnak, hogy helyreállítsa a békét a világban. Istennek ez a döntése, illetve Ábrahám hajlandósága, hogy bízzon Istenben – bár ez gyakran nehéznek bizonyult (1 Mózes 15:7-8) – olyan irányt szabott az emberiség számára, amely a salom megújulása felé mutatott.
A Tanach többi része aztán ezt a nagyon rögös utat mutatja be, melynek célja, a salom soha nem valósul meg teljesen. Ez a századokon átívelő elbeszélés nyugtalanítóan nyitva hagyja a befejezést. Mikor fog helyreállni az Isten földi békéje? És mi kell ahhoz, hogy Isten ezt elérje?
„Jézus újraélte és beteljesítette Izrael történetét a saját életében, tökéletes engedelmességgel Isten iránt.„
Erre a kérdésre próbált döntő választ adni Máté, az Újszövetség első evangéliumának írója. Isten elküldte Jézust, Dávid fiát és Ábrahám fiát, hogy meglepő és ellentmondásos módon hozza el az emberiség történetének megoldását, és Isten Izraelnek tett ígéreteinek beteljesedését. Mint a Felkent, a Messiás, Jézus képviselte a népet Isten előtt, és Istent a nép előtt. Jézus a saját életében újraélte és beteljesítette Izrael történetét, de mindezt Isten iránti tökéletes engedelmességgel tette. Majd letette az életét váltságdíjként Izrael népéért és minden más népért is (Máté 20:25-28).
Ézsaiás/Jesájá próféta éppen erről beszél:
Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
(Ézsaiás 53:4-5)
Isten megtette az első és döntő lépést, hogy kibékítsen minket Önmagával. Ezen a kiengesztelődésen keresztül mi is megtehetjük az első óvatos lépéseket az egymással és a világgal való kiengesztelődés felé. Ha hajlandóak vagyunk elfogadni, a Szentírás megmutatja nekünk, hogy az igazi salomhoz vezető út az Istennel való kiengesztelődéssel kezdődik a Messiás Jézuson keresztül.
Ezt szem előtt tartva a Máté evangéliuma maga is egy nyugtalanítóan nyitva hagyott kérdéssel zárul: Hajlandók vagyunk-e bízni Isten Felkentjében?
Szeretnél többet megtudni Jézusról, a Béke Fejedelméről? Vedd fel velünk a kapcsolatot, vagy beszélgess velünk, hogy többet megtudj róla.