Jeffrey Still tollából,  2021. május 10.

A Ruth könyve egy lenyűgöző rövid történet a héber Szentírásból. Míg más bibliai könyvek az Izrael népének, sőt magának az emberiségnek és a teremtésnek a drámai történetét mesélik el, addig Ruth története az i. e. 12. sz-i Izraelben élő egyszerű földművelők mindennapjait mutatja be. De ez nem pusztán egy kedves vidéki történet. Kendőzetlen őszinteséggel szól azokról a nehézségekről és kihívásokról, amelyekkel a nőknek abban a társadalomban szembe kellett nézniük, és amelyek a mai nők számára is ismerősek lehetnek.

Engem – noha egy több mint 3000 évvel későbbi korban élő nem zsidó vagyok – nagyon megszólít és megragad ez a bibliai történet. Ruth hozzám hasonlóan nem volt zsidó, mégis Izrael Istenébe vetette hitét, és áldást talált az Ő gondoskodó szárnyai alatt. Ruth története azonban az én személyes tapasztalataim némelyikével is egybecseng, sőt nagyon is tükrözi azokat. Ruth fiatal, egyedülálló nőként átkelt egy kopár sivatagon, hogy új otthonra találjon egy kisvárosban, ahol megismerkedett egy földművessel, és feleségül ment hozzá. 1988-ban az én fiatal, egyedülálló édesanyám bepakolt engem és minden holminkat egy Volkswagen Bogárba, és Dél-Kalifornia gombaként szaporodó nagyvárosainak világából átvitt minket Amerika nyugati részének kopár sivatagjain, hogy új életet kezdjünk egy apró hegyi városkában, ahol megismerkedett egy helybéli farmerrel, és feleségül ment hozzá.

A Ruth története finom, mégis erőteljes elbeszélői fordulatokkal kérdőjelezi meg a társadalom előítéleteit.

Ez akár egy bájosan romantikus történet receptje is lehetne, de valójában egy bátor nő emberpróbáló útjáról szól, aki vállalja a viszontagságos utazást egy új közösségben való letelepedés reményében. Sok nőben látom ugyanezt a bátorságot és vállalkozó kedvet, akár a saját édesanyámban, akár a Biblia sok hősében. Támár, Debóra, Eszter és mások történetéhez hasonlóan Ruthé is egy olyan ősi történet, amely finom, mégis erőteljes elbeszélői fordulatokkal száll szembe társadalma előítéleteivel. Eközben azt is bemutatja, hogy az Izrael Istene hogyan munkálkodik a hétköznapi emberek mindennapi életében, hogy személyes, nemzeti és egyetemes megváltást hozzon.

Nézzünk meg tehát öt olyan dolgot ebben a könyvben, amiről nem beszélnek eleget.

1.Ruth minden szempontból hátrányos helyzetben volt.


A legtöbb ember tudja, hogy Ruth idegen volt Izraelben, de az idegen státusz csak egy része volt a kihívásnak. Valójában az ókori közel-keleti életnek szinte minden fontos területén marginális helyzetbe került.
Ő volt az ókori megfelelője az iratok nélküli bevándorlónak, aki egy ellenséges idegen országból érkezett. Megjelenése ugyanolyan nyugtalanságot kelthetett, mint manapság az európai és amerikai városokba érkező szíriai menekülteké. Az akcentusától kezdve a haján át a ruhájáig mindenről lerítt: „Ez a lány nem idevalósi”.


Ráadásul vallási kívülálló volt. Olyan országból jött, ahol az emberek utálatos bálványokat imádtak, és emberáldozatot mutattak be (2 Királyok 3:27). Megtagadta ugyan népe isteneit, de a betlehemi jó emberek közül sokan gyanakvóak voltak vele szemben.
Továbbá, férj és gyermek nélküli asszony volt. Az ókori közel-keleti társadalomban, ahol a nők értéke nagyrészt a férfi rokonokhoz fűződő kapcsolatukon alapult, ez problémát jelentett. Tekintve, hogy hosszú ideig – talán 10 évig is (Ruth 1:4) – férjnél volt, és mégsem született fia, finoman szólva nem voltak túl nagyok az esélyei arra, hogy újabb férjet találjon.


Férfi rokon nélkül Naominak és Ruthnak korlátozott volt a jogi lehetősége arra, hogy saját ügyeiket intézzék. Naomi visszaköltözött néhai férje betlehemi birtokára, de a földet alig tudta megművelni, és nem volt joga eladni azt.1 Férjre vagy fiúra volt szüksége ahhoz, hogy hozzáférjen ehhez a potenciális vagyonhoz.


A modern olvasók gyakran nem látják Naomi és Ruth küzdelmének lényegét. Nem pusztán szeretteiktől voltak megfosztva. Az ókori hallgató sokkal nagyobb, számukra nagyon is ismerős problémát látott a történetükben – a nők jogfosztottságát és másokra szorultságát az akkori közel-keleti világban.



„Amikor Ruth Betlehembe érkezett, ő volt a kívülálló megtestesítője.”



Mindent összevetve láthatjuk, hogy amikor Ruth Betlehembe érkezett, ő volt a kívülálló megtestesítője – rossz származás, rossz vallás, rossz nem, rossz családi állapot. Az egyetlen dolog, amit Naominak a puszta társaságon túl fel tudott ajánlani, a gyűjtögető képessége volt, ami a szociális segélyek összegyűjtésének ősi megfelelője.

2. Ruth a támadások állandó fenyegetésében élt.


Sosem volt veszélytelen a világ távoli, ritkán lakott régióiban utazni. Az édesanyámmal a sivatagot átszelő utazásom során gátlástalan szerelők karmai közé kerültünk, akiknek sikerült ezer dollárt kicsikarniuk belőlünk. Emlékszem, ahogy anyám egy apró szerelőirodából sírva hívott fel egy családi barátot, hogy segítse ki, miközben ez a szerelőcsapat ott állt körülötte, és csúnyán nézett rá.

A világ, amellyel Ruth és Naomi szembesült, sokkal nagyobb veszélyeket rejtegetett. A törvényesség őrzői maguk a hétköznapi városlakók voltak, nem volt igazán hatalmat gyakorló hatóság. A városokat összekötő utakon járók mindig veszélyben voltak, és maguk a városok is félelmetes helyek lehettek (Bírák 20:22, 25). A két magányos nő, aki több napon át vándorolt a sivatagban, majd hívatlanul Betlehembe érkezett, csak imádkozhatott, hogy ne kerüljenek olyan emberek kezébe, akik kihasználják a helyzetüket.



„Még a betlehemi idilli mezőkön is támadás érheti.”



Ráadásul, Ruth ellenséges földről származó külföldiként még sebezhetőbb volt. Boáznak meg kell mondania a béreseinek, hogy „ne nyúljanak hozzá” (Ruth 2:9). Aztán figyelmezteti Ruthot, hogy ne szedegessen másik táblában, mert még a betlehemi idilli mezőkön is megtámadhatják. Annak veszélyén túl, hogy fizikai bántalmazás éri, egy további, számára előnytelen kockázattal is szembe kellett néznie: a fiatal, egyedülálló nők számára egy férfival való illetlenségnek még a gyanúja is kiközösítést vagy még rosszabbat eredményezhetett.

3. Ruth megszegte korának szinte minden társadalmi normáját.

A Ruthról szóló tanítás túl gyakran hagyja figyelmen kívül az egyik legszembetűnőbb jellemvonását: nem lehetett beskatulyázni. Ruth társadalma tele volt merev konvenciókkal, különösen a fiatal nők számára, és ő nagyjából minden olyan íratlan szabályt áthágott, amit csak lehetett anélkül, hogy erkölcstelenségbe keveredett volna. Ez aztán a teljesítmény!

Ruth olyan kultúrában élt, ahol elvárták, hogy ragaszkodj a születésed által örökölt népcsoportodhoz, és imádd azokat az isteneket, melyeket a néped tisztel. Ruth mindkettőt elhagyja, hogy Naomit kövesse. A fiatalabbaktól elvárták, hogy engedelmeskedjenek az idősebbeknek, de ő nem volt hajlandó engedelmeskedni Naominak, amikor az azt ajánlotta neki, hogy menjen haza. Később bátran megmondta Boáznak, egy idősebb férfinak, hogy mit tegyen (Ruth 3:9)!

Ruth olyan kultúrában élt, ahol a fiatal nők rendszerint férfiaknak kötelezték el magukat. Ruth azonban egy idős nőnek ajánlotta fel az életét, akinek nem voltak sem anyagi lehetőségei, sem bármiféle hatalma. Az anyósáról való gondoskodást választotta ahelyett, hogy a hazájában egy új szerelmet találjon, aki státuszt, biztonságot és a gyermekszülés lehetőségét nyújthatta volna neki.2

És ez a formabontó lelkület nyilvánvalóan ragadós volt. Ruth korában a fiatal nőktől elvárták, hogy otthon maradjanak, és mindenáron kerüljék a botrányt, passzívan várva, hogy egy kérő felkeresse őket. Naomi utasítására azonban Ruth mindezt felrúgta azzal, hogy az éjszaka közepén, az aratóbál után odament Boázhoz. Magára dobta Boáz takaróját, és azt a kifejezést használta, ami i. e. 1100-ban ezt jelentette: „Jobban teszed, ha elveszel! ”. Ez egy nagyon okos, de egyben nagyon kockázatos húzás is volt. „Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűn járt” – mondta neki Boáz (Ruth 3:14). Ruth és Naomi azonban a botránnyal fenyegető cselekedetükkel arra ösztönözték Boázt, hogy egy határozott lépést tegyen az érdekükben.


„Boáz az anyós iránti szeretetet nagyrabecsülésre méltó erénynek tekintette.”

Ekkor Boáz felismerte, mi lakik a lányban. Számára a lány becsületessége többet nyomott a latban, mint a társadalmi státusza (Ruth 2:11). Üdvözölte őt. Együtt evett vele. És anyósa iránti szeretetét nagyrabecsülésre méltó erénynek tekintette. Aztán egy forradalmi ötlettel állt elő a város kapujában kialakult jogi helyzet megoldásához. Rendesen megbolygatta a dolgokat, amikor magára vállalta Naomi jogát arra nézve, hogy eladja halott férje családi vagyonát (Ruth 4:3). Ez példátlan volt.3 És ragaszkodott ahhoz, hogy amennyiben a közelebbi rokon megveszi a földet, akkor el kell vennie a tulajdonos özvegyét. Ezt a törvény nem írta elő senki mással, csak a sógorral szemben (5 Mózes 25:5-10). E két felvetéssel Boáz kockára tette a saját kulturális tőkéjét azért, hogy Ruth és Naomi számára kulturális tőkét szerezzen.


A történet befejezésében láthatjuk, hogy Ruth csendes lázadása milyen hatással volt a közösség gondolkodásának megváltoztatására. A betlehemi asszonyok kijelentették, hogy Ruth értéke Naomi számára „többet ér… hét fiúnál” (Ruth 4:15). Mivel a hét a teljesség bibliai száma, ez lényegében azt jelenti, hogy Ruth bátorsága és szeretete felbecsülhetetlenül értékesebbé teszi őt egy átlagos fiúnál. Ez a kijelentés teljesen szembement a kor kultúrájával.

A Ruth és Dávid közötti kapcsolat többről szól, mint a származásról.



Ruth történetének befejezése egyfajta utóiratot tartalmaz, amelyből megtudhatjuk, hogy Ruth Dávid király közeli és egyenes ágú őse. Valahányszor hallottam erről beszélni, a végkövetkeztetés mindig valami ilyesmi volt: „Hát nem nagyszerű, hogy Isten arra használta Ruthot, hogy olyan gyerekeket szüljön, akikből királyok lettek?”
De ha csak ennyit látunk az örökségéből, akkor nem értjük a lényeget.

A patriarchális társadalmakban a fiúgyermek szülése volt az egyike azon kevés lehetőségeknek, hogy egy nő részt vehessen népe jövőjének alakításában. Ő szülte és nevelte fel azokat a férfiakat, akik a közösségének jövőbeli vezetői voltak. Dávid király vonalában szereplő anyákként Ruth és Naomi alakította és befolyásolta annak a férfinak a jellemét, aki majdan uralkodni fog a nemzet felett, így maradandó örökséget hagyva népük történelmében. Nem látjuk-e Ruth jellemének tükröződését Dávid király bátorságában, merész lelkületében és Isten iránti elkötelezettségében?

Szerencsére, ma már olyan korban élünk, ahol a nőknek a gyermeknevelésen túl több lehetőségük van arra, hogy befolyásolják a közösségüket. De Ruth és Naomi nem ilyen világban élt. Kénytelenek voltak egy igazságtalan társadalomban puszta bátorsággal, érzelmi őszinteséggel, okos kockázatvállalással és egymás iránti szenvedélyes elkötelezettséggel boldogulni.

5.Ruth betérési története nem hasonlít a többihez.

Míg a Szentírásban említett más idegenek Isten üdvözítő és gyógyító hatalmának láttán jutottak hitre, Ruthot a zsidó anyósa iránti mély, szeretetteljes elkötelezettség motiválta arra, hogy elhagyja pogány vallását, és Istenbe vesse a hitét. Kétségbeesésében, hogy Naomi ne induljon el egyedül, Ruth esküt tett neki, mondván,

„Ahová te mész, megyek én s ahol meghálsz, hálok meg én, néped az én népem, istened az én istenem; ahol meghalsz te, halok meg én és ott akarok eltemetve lenni. Úgy tegyen velem az Örökkévaló és úgy folytassa, csak a halál választ el tőled engemet.” Ruth 1:16-17

Ebben a pillanatban azt látjuk, hogy ez az idegen asszony olyan szeretetet tanúsít, amelyet a Szentírás általában magának Istennek tulajdonít: a cheszed-et (Zsoltárok 103:8). Ennek a héber szónak nincs megfelelője az angolban vagy a magyarban. A másik ember megáldása iránti szenvedélyes elkötelezettséget jelöli. És ez az a szó, amelyet ez a történet kétszer használ  Ruth cselekedeteinek (1:8 és 3:10), és egyszer pedig Istennek a népe iránti szeretetének leírására (2:20). Ruth betérése nemcsak külsőleg történt, azzal, hogy szolidaritást vállalt Izrael népével. Ő a szívében is zsidóvá lett azáltal, hogy ugyanazt a szeretetet tanúsította, mint Isten maga.

Az Isten tulajdon cheszedje ragyogott át ezen a kirekesztett, idegen nőn, hogy megáldja Naomit és Boázt. Mi több, azt látjuk, hogy ez az Istentől származó áldás az egész nemzetre kiárad Dávidon keresztül és azon túl.

 

„Isten a hűséges emberek életén keresztül áldja meg a közösséget, a nemzetet és a világot.”

 

Ruth történetének finom üzenete megmutatja nekünk, hogy milyen az, amikor a hűséges emberek Isten szeretetének törvénye által formált életet élnek (Máté 22:35-40). Feltárja, hogyan munkálkodik Isten ezeken az életeken keresztül, hogy megáldjon egy közösséget, egy nemzetet és a világot.

Ezért van számomra olyan sok értelme annak, hogy a Szentírásnak épp ez a története kísérje a savuot ünneplését. Az Isten gondviselését demonstráló aratást és a Sínainál átvett törvényét ünnepelve a zsidó nép egy pogány asszonyra emlékezik, aki azért jutott hitre az Izrael Istenében, és azért írta be magát az Izrael királyainak történetébe, mert zsidó családtagjait rendületlenül és teljes szívvel szerette. Ez a cheszed-szeretet Isten szíve, amelyet az egész Tanakhban látunk – talán ezért is lett ez a pogány nő egy könyv névadója a héber Írásokban.

Ahogy Ruth merészen kockázatot vállalt a szeretetért, nem tud nem inspirálni és emlékeztetni más bibliai nők és a saját édesanyám bátorságára. De eszembe jut Jézus is, aki Ruth-hoz hasonlóan mindig kész volt ledönteni az emberek által felállított társadalmi korlátokat a szeretet kedvéért – akár a saját élete árán is. Csak imádkozni tudok, hogy Isten adja meg nekem a kegyelmet, hogy kövessem az ő nagyszerű példájukat.

A cikkben kifejtett vélemények a szerzők sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik a Zsidók Jézusért véleményét.

Források,jegyzetek:

1. Az ókori Közel-Keleten és az ókori Izraelben a nők valóban vásároltak és adtak el földet. A családi földnek azonban Izraelben a férfi örökösök öröklésén belül kellett maradnia. Ha Ruth Elimelech lánya lett volna, akkor a mózesi törvény szerint (4 Mózes 27:1-11) joga lett volna örökölni, ha a testvérei meghaltak volna, de Ruthnak és Naominak, mint a család özvegyeinek, nem volt öröklési joguk a férjükön kívül.

2. Phyllis Tribble cikke Ruthról a Jewish Women’s Archive-ban ékesszólóan rávilágít ugyanerre a tényre.

3. Carolyn Custis James és Craig G Bartholomew. 2018. Istent megtalálni a peremvidéken: Ruth könyve. Bellingham, Wa: Lexham Press, 7. fejezet.