„A nagypapám az első világháborúban fejlövést kapott. A golyó az agyában maradt. Néha nagyon kedves és értelmes volt, máskor pedig a spájzba ment pisilni. De az ő zavart állapotára való tekintettel egészen a nyilasok hatalomra jutásáig békén hagytak minket.”

Elvira*, 81 éves túlélő mesél.

Így ment meg a fejlövés egy családot. De azért ennyire mégsem volt sima: édesapját mégiscsak elvitték munkaszolgálatba, a szerbiai Borba, a hírhedt magyar keretlegények kegyetlen keze alá. Belelőtték a Dunába, ráesett egy hordó, sok viszontagság után tüdőbetegen került haza. A háború utáni kezdetleges állapotok között nem tudták megmenteni. A négyéves kislány egy nap csak az üres ágyat találta a kórházban.

Édesanyja nevelte fel őt az öccsével 600 forintos fizetésből. A nagymama is velük élt, meg egy rokon kislány. Elvesztette két nagybátyját is a holokausztban, és édesanyját is fiatalon kellett eltemetnie. Elvira élete mégis tele volt kalanddal, utazással és örömmel. Isten ősi ellensége nem tudta elpusztítani, de a legfőbb kincsét: a hitét mégis elrabolta.

Történetét egy meghitt kis kör hallgatta, köztük többen túlélők maguk is. Lackfi János költő is jelen volt, és egy megrázóan erős, a témához kapcsolódó versét mondta el: Az atommaghasadás zsoltárát. Az ima és a vigasztalás meleg légköre ölelt át bennünket. Hisszük, hogy Isten olajat öntött a sebekbe, és lesz még folytatás. Kérünk, imádkozz tovább szeretett túlélő barátainkért!

Tar Kata

Tar Kata