Mi jut eszedbe a Holokausztról? Csupa gyász, fájdalom, veszteség. Az emberi faj felfoghatatlan gonoszsága. Hogy lehet erről beszélni? Kell-e még erről beszélni? Vajon nem csak fölöslegesen felszaggatott sebek ezek? A zsidó nép kiirtási kísérletének már csak egy-két tanúja van életben. Magyarországon 3000, és a számuk fogy. Az Úr a szívünkre helyezte, hogy kinyújtsuk a kezünket e felé a gyászába beleszorult generáció felé. Terveztünk is egy nagyszabású vacsorát. Még tavaly. Aztán a pandémia közbeszólt.
De nem adtuk fel: jöttek az egyéni látogatások, a postán küldött ajándékok, az e-mailben küldött videó-üzenetek. Aztán a Zikaron b’szalon, még mindig zoom-szobában. És egyszerre csak kitört a szabadság, és elhatároztuk, hogy személyes beszélgetéseket fogunk kezdeni ezekkel a drága öregekkel.
Az apropót a korábban készített filmsorozatunk adta: Miért szenved a zsidó nép? Tudtuk, hogy ha szót adunk nekik, kiszabadítjuk a palackból a szellemet: a panaszkodás, a politizálás és az Isten vádlásának szellemét. De azt is tudtuk, hogy egy másik szellemet is fel fogunk szabadítani, ez pedig a Szent Szellem. Őrá vártunk, benne bíztunk. Bogi és Feri vezették a beszélgetést, és ahogy haladtunk egyre beljebb, nem tudtuk, merre fog minket vezetni a Szentlélek.
Váratlan helyre: Feri belecsapott a húrokba, és felcsendült egy Istent magasztaló dal héberül! És a mi drága öregjeink egyszer csak felpattantak, és táncra perdültek. Kiáradt az öröm olaja. Akkor megértettem, hogy ezért kellett az asztalra odakészítenem egy boros és egy olajos kancsót.
„…vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. ” (Ézsaiás 61:2b-3)
Az Úr illatos olajat adott Sion gyászolóinak! Imádkozzunk, hogy ez az olaj meglágyítsa a megkövesedett szíveket, hogy szelíden fogadhassák a beléjük oltott Igét, Jézust!
Tar Kata