Volt egy álmunk. Tavaly év eleje óta láttunk képeket egy királyi eseményről, ahová olyan embereket hívunk és kezelünk királyfiakként és királylányokként, akiket valamikor az embernek kijáró legminimálisabb tisztelettől is megfosztottak. Akiktől elorozták az álmaikat, a hitüket, a javaikat, a családjukat, a jogi védelemhez való jogukat és az emberi méltóságukat. A Holokauszt még néhány köztünk levő túlélőjét helyezte a szívünkre az Úr, szinte az utolsó pillanatban. Személyesen nekik készült egy dal, amelyben megvallhatták velünk együtt énekelve, hogy „Még élek, még élek, még él bennem a lélek”. Személyesen nekik készült egy ember nagyságú prófétai festmény, a Túlélőfa, amely az Ézsaiás 6:13 lecsonkolt, de újra hajtó tölgyfáját, Izrael elpusztíthatatlan népét ábrázolja. Egy fejedelmi vacsora, személyes kíséret, szükség esetén szállítás – mindez a terveink közt szerepelt. A titokzatos eredetű járvány, amely az egész világot lakat alá helyezte, durván beletenyerelt a terveinkbe. De mi csak annál inkább imádkoztunk, és készültünk arra a napra, amikor ez mégis lehetővé válhat. Közben elmentek hatan azok közül, akiket vártunk volna. Viszont, lettek új barátaink.
Július elsején, 15 hónappal az eredeti dátum után megnyílt az az ajtó! 17 vendéggel és 15 önkéntessel létrejött az Am Izrael Chai (Izrael népe él!) vacsora. A festmény leveleire rákerültek az élők nevei, a dalt elénekeltük, a vacsorát – valóban fejedelmi volt! – felszolgáltuk, a hitünket megvallottuk, vendégeinket megáldottuk. Az egyik vendégünk azóta befogadta Jézust a szívébe! Isten tervei célhoz érnek! Ragaszkodj a Tőle kapott álmaidhoz!
Tar Kata