Amikor jobban meg szeretnénk ismerni valakit, gyakran arra kérjük, hogy mesélje el a történetét. Tudni akarjuk, hogy ki ő, honnan jött, és mi a fontos a számára. Régtől fogva van, hogy az egyének és népcsoportok a történetük elmesélésén keresztül mutatják be magukat. Identitását mindenki a saját történeteiből merítve fejezi ki.
Manapság, egy szétesett világ közepette, sokan kétségbeesetten igyekeznek megtalálni identitásukat. Az „önkifejező individualizmus” néven ismert, széles körben elterjedt irányzat arra ösztönzi az embereket, hogy a személyes szabadság jegyében maguk találják ki a saját történetüket. Az expresszív individualizmus azt mondja, hogy az ember akkor teljesedik ki leginkább, ha szabadon választja meg a saját útját, maga szabja meg az irányt, és maga teremti meg az életének történetét. Trevin Wax a Gospel Coalition nevű internetes keresztény kiadóhálózat számára írja: „A kulcs [az önkifejező individualizmushoz] az, hogy az az élet célja, hogy megtaláljuk legmélyebb önmagunkat, majd ezt kifejezzük a világ felé, és ezt az identitást olyan módon formáljuk, amely ellentétes lesz mindazzal, amit a család, a barátok, a politikai hovatartozás, az előző generációk vagy a vallási tekintélyek mondanak.”
Nem csoda, hogy ezek közül az új narratívák közül sokan szembemennek a korábban vallott meggyőződésekkel. Némelyek megkérdőjelezik azt, ahogyan az emberek eddig értelmezték életmódjukat, történelmüket, valamint pszichológiai, sőt biológiai identitásukat.
Sonya Sotomayor, bíró, az amerikai Connecticut állambeli híres Yale Egyetem jogi karának végzőseihez intézett beszédében azt mondta, hogy a jog egyik kihívása az, hogy egy sokszínű népcsoport igen változatos történetét egyetlen elbeszélésbe szője. A jognak aztán – állapította meg optimistán – tükröznie kell ezt a nagyszabású narratívát. De lehetséges ez egyáltalán? Vajon lehetővé teszi-e az emberi történelem számunkra, hogy érzékeljük ezt a kollektív elbeszélést? Hogyan is lehetne, amikor magára a történelemre oly sokféle szemüvegen keresztül tekintünk?
Ezen okok miatt, és még sok más okból kifolyólag, amikor a diákok elindulnak egy általános iskolai, középiskolai vagy egyetemi tanórára, sokan újonnan kreált elbeszélésekkel fognak találkozni, amelyek megkérdőjelezik az önmagukról, a családjukról és számos értékről alkotott képüket, amelyeket otthon vagy a vallási körökben tanítottak. Nekik szükségük van az imáinkra.
Ám a zűrzavar közepette Isten Igéje jelenti azt az igaz és változás nélküli lencsét, amelyen keresztül az emberi önazonosság történetét nézzük, és látjuk meg azt, hogy milyennek kell lennünk ahhoz, hogy valóban szabadok legyünk. Az Ő története soha nem hagyja cserben azokat, akik ragaszkodnak hozzá. Ő arra hív minket, hogy fogadjuk el az Általa elbeszélt történetet, és adjuk át másoknak.
Hála Istennek, az Ő elbeszélése abban gyökerezik, hogy Ő elkötelezett az ember boldogulása és fejlődése iránt. Ő a mi teremtőnk és fenntartónk. Bármilyen arra tett kísérlet, hogy Isten akaratától és útjaitól függetlenül „megtaláljuk önmagunkat”, meghiúsítja abbéli szabadságunkat, hogy igazán teljesértékű emberi lények legyünk. Bármilyen furcsának is tűnik, az igazi függetlenséget csak az Istentől való teljes függésen keresztül találhatjuk meg.
Minden kegyetlen és embertelen magatartás és cselekedet egy hamis elbeszélésből ered, amelyet Isten és az Ő Igéje ellenében mondanak el. Ezek az elbeszélések következetesen életet ígérnek, de halált hoznak, kezdve az Éden-kertben, amikor a kígyó megkísértette Évát, hogy ne bízzon Istenben, és ne engedelmeskedjen Neki. És bár azóta is ellenszegülünk Neki, Isten mégis könyörületes az emberi fajjal. Azokat, akik elfogadják az Ő megváltását, beleszőtte egy döbbenetes, önfeláldozó jóság és kegyelem történetébe – a történetbe, amely az Ő Igéjében található meg.
Ma választhatunk. Vagy a körülöttünk lévő világ formál bennünket, vagy dönthetünk úgy, hogy a bennünk lévő Ige formál minket. Isten Szava arra hív, hogy az Ő szemszögéből értsük meg magunkat. Az Ige összeköt bennünket Isten népének a történelem során szerzett győzelmeivel (és kudarcaival). Újra és újra láthatjuk, hogy csak akkor vagyunk igazán szabadok arra, hogy az Ő népeként boldoguljunk, ha Istentől, megváltásunk történetének szerzőjétől függünk.
Pál apostol Isten történetének nagyszerű elbeszéléséről ír az 1 Korinthus 10-ben. Emlékeztet arra, hogy miután megszabadultak az egyiptomi rabszolgaságból, az emberek egy része eltékozolta a szabadságát. Ahelyett, hogy hálásan átadták volna magukat Isten szeretetének és imádatának, sokan az erkölcstelenségnek és a bálványimádásnak szánták oda magukat. Pál rámutat: „Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.”
Izrael megváltásának bibliai története segít történelmileg összekapcsolódni Isten üdvtervével – de ez még nem minden. Az intés, amiről Pál beszél, valójában figyelmeztetés. Először is, hogy legyünk hűségesek Isten történetéhez, és ne kalandozzunk el attól valami egyéni történet érdekében. (Mellékesen úgy gondolom, hogy Isten népének tennie kellene valamit a Szentírás egyre csökkenő ismerete ellen, mert senki sem lehet hűséges valamihez, amit nem ismer.) Másodszor, arra figyelmeztet minket, hogy fordítsunk gondot arra, hogy mire használjuk a Krisztusban kapott szabadságunkat: „Bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek.” (31. vers)
Jézus halála és feltámadása elindította a legvégső megváltástörténetet, és mindazok, akik befogadták Őt, nemcsak ebbe a történetbe vannak beírva, hanem a Bárány Életkönyvébe is. El tudod képzelni, milyen csodák fognak kibontakozni az Ő történetében, ha egyszer szemtől szembe látjuk Őt? Én nem tudom elképzelni, de azt tudom, hogy dicsőséges csodák lesznek!
Minden hónapban olyan zsidó emberekről mesélünk nektek történeteket, akiknek az élete örökre megváltozott azáltal, hogy Jézussal találkoztak. Imáitok és támogatásotok nemcsak azt teszi lehetővé, hogy nekünk részünk legyen ezekben a történetekben, hanem ti is szerepet kaptatok bennük. Köszönjük szépen!
Különös időket élünk. Ez nem meglepő, hiszen Isten Igéje megjövendöli, hogy az emberek olyan módon fognak hinni és viselkedni, amely egyre inkább szétzilálja és eltorzítja az Ő művét. De mi szilárdak és bátrak lehetünk, ha bízunk Istenben. Ő tudja a történet végét, és semmi sem akadályozhatja meg, hogy az Ő igazsága, dicsősége és kegyelme győzedelmeskedjen. Amikor valaki megkérdezi: „És mi a te történeted?”, nekünk, akik szeretjük az Urat, csodálatos és megmentést hozó válaszunk van. Nem függünk az identitásunk szempontjából változó politikai és társadalmi narratíváktól – mert a mi történetünk az Ő története – és ez a legeslegjobb történet. Ahogy a régi himnusz mondja:
Van egy történetünk, amit el kell mondanunk a nemzeteknek,
amely jobbra fordítja a szívüket,
Egy történet az igazságról és a kegyelemről,
A béke és a világosság története,
Mert a sötétségből hajnal lesz,
és a hajnalból fényes nappal;
És Krisztus dicsőséges uralma eljön a földön,
A szeretet és világosság birodalma.
- Dalszerző: H. Ernest Nichol
Még egyszer köszönjük a segítségedet, hogy elmondhatjuk az Ő történetét!