Ezzel a címmel szerveztünk egy filmvetítéssel és szeretetvendégséggel egybekötött pódiumbeszélgetést, melyen Sztehlo Gáborra emlékeztünk, aki 1944 márciusától 1948-ig 2000 embernek nyújtott menedéket Budapesten, tehetős emberek által felajánlott villákban. A megmentettek nagy része zsidó gyermek volt, akiknek szüleit a háború alatt elhurcolták.
Az eseményre közel 70-en jöttek el. Megtiszteltetés volt, hogy találkozhattunk a Gaudiopolisz c. film rendezőjével, Szántó Erikával, valamint két „Sztehlo-gyermek” is elfogadta meghívásunkat. Az alkalomra eljöttek a kedves Holokauszt-túlélő barátaink, valamint különböző gyülekezetekből érkeztek meghívott vendégek.
Miután megnéztük a Gaudiopolisz c. film eredeti, vágatlan változatát, azt követően került sor a pódiumbeszélgetésre, melyet Kata vezetett. A beszélgetés során megtudtuk mind a rendezőtől, mind pedig a még életben maradt és meghívásunkra ellátogató Sztehlo-gyermekektől (Dr. Füzéki Bálinttól és Dr. Andrási Andortól), hogy Sztehlo Gábor mindvégig azon fáradozott, hogy a rábízott gyermekekre, felnőttekre teljes mértékben gondot viseljen.
Felekezetmentes politikát folytatott – ugyan evangélikus lelkészi esküt tett le, de nem ez vezette őt a rábízottak megmentésében. Származásra tekintet nélkül fogadott be árvákat: mindenki, akinek szüksége volt menedékre, nála otthont talált. Azok közül, akiket befogadott, egy sem veszett el! Sztehlo Gábor élete példamutató lehet mindannyiunk számára. Az ő munkássága emlékeztet bennünket a Jó pásztor, Jesua szavaira, aki a halála előtti pészachi vacsorán a tanítványai körében ezt imádkozta: Atyám, akiket nekem adtál, egy sem veszett el közülük.
Az est nagyon kellemes szeretetvendégséggel zárult. Új kapcsolatok jöttek létre, régiek erősödtek meg, barátságok szövődtek tovább. Hálásak vagyunk az Örökkévaló Istennek azért, hogy ez az alkalom létrejöhetett, és újból az Ő irgalmáról, szeretetéről, megbocsájtásáról tehettünk tanúbizonyságot.
Hajdu Ildikó
